Elhozza a nemek közötti egyenlőséget a koronavírus?

A cikk szerzője Zorigt Burtejin, az Amnesty International Magyarország nemek közötti egyenlőség kampányának koordinátora.

• A koronavírusnak – a komoly járványügyi kockázaton túl – számos társadalmi és gazdasági következménye is van.
• A járvány hatását mindannyian megérezzük, de vannak, akik különösen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek.
• Hogyan mélyítheti tovább a koronavírus a nemek közötti egyenlőtlenséget, illetve milyen lehetőséget kínál arra, hogy változtassunk az uralkodó társadalmi berendezkedésen?

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése szerint maga a koronavírus a férfiakra nézve veszélyesebb, mint a nőkre, hiszen a halálozási arány a férfiak esetében 2,8, míg a nők esetében 1,7 százalék. A nemek közötti eltérést az okozhatja, hogy a férfiak között magasabb a dohányzók, a rendszeres alkoholfogyasztók száma, illetve az olyan egészségügyi problémák, mint a szívbetegségek vagy a cukorbetegség is gyakoribbak náluk – ez pedig kiszolgáltatottabbá teszi őket a vírusnak.

A koronavírus társadalmi és gazdasági hatása azonban a nőket érintheti súlyosabban.

A koronavírus-járvány elleni védekezés érdekében Magyarországon is egyre szigorúbb intézkedéseket vezetnek be. A korlátozások viszont nem érintik az élelmiszerboltokat, a drogériákat és a patikákat, így az ott dolgozóknak továbbra is munkába kell járniuk. A kereskedelmi dolgozók és az egészségügyi dolgozók jelenleg a munkahelyük miatt sokkal inkább kitettek annak a veszélynek, hogy közvetlen kapcsolatba kerülnek fertőzöttekkel. Ezeknek a dolgozóknak a túlnyomó többségük nő: a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2019-ben a kiskereskedelemben dolgozók 67 százaléka, a szálláshely, szolgáltatás, vendéglátásban dolgozók 56 százaléka, a humán-egészségügyi, szociális ellátásban dolgozóknak pedig a 79 százaléka volt nő.

A kiskereskedelemben dolgozók, a kereskedők és a bolti dolgozóknak azontúl, hogy az átlagnál nagyobb mértékben fertőződhetnek meg, a megnövekedett kereslet miatt többletfeladatokra és rengeteg túlórára kell számítaniuk, nem vehetnek ki szabadságot, ráadásul nagyon keveset is keresnek. A bolti dolgozók már most arról számoltak be, hogy túl kevesen vannak és túlhajszoltak. Az egészségügyben dolgozó nők többsége ápolói feladatokat lát el, így ők is közvetlenül érintkeznek fertőzöttekkel. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a 2000-es évek elején az egész világon regisztrált durván 8000 SARS-esetnek több mint fele nő volt, és az összes eset kb. 21 százaléka fordult elő az egészségügyi dolgozók körében.

Ebben a helyzetben az államnak minél hamarabb védőfelszereléseket kell biztosítani az egészségügyi dolgozóknak. Fontos lenne, hogy a járvány idejére az egészségügyi dolgozók kapjanak speciális veszélyességi pótlékot és a kiskereskedelemben a munkáltatókat kötelezzék arra, hogy gondoskodjanak a dolgozóik megfelelő védőfelszereléseiről.

Társadalmi hatás 

A háztartási munkák, gyerekneveléssel kapcsolatos feladatok és az idős, beteg szülők, rokonok gondozása javarészt a nőkre hárult eddig is. Az Európai Unió országaiban élő nők átlagosan heti 22 órát töltenek el ezekkel a feladatokkal, miközben a férfiak csak heti 9 órát. Ha korábban pedig nem volt jellemző az egyenlő munkamegosztás otthon, a bölcsődék, óvodák, iskolák szükségszerű bezárása, az otthoni munkavégzés miatt keletkező többletfeladatok ugyancsak a nőket fogják érinteni.

Hongkong példája is mutatja, hogy nagyon sok szülőnek, főként anyáknak kellett gyakorlatilag „otthoni tanárokká” válniuk és a távoktatásba kényszerült gyerekeik tanulását segíteni a saját munkájuk és a házimunkák elvégzése mellett.

Ez különösen súlyosan érinti a tanárokat, hiszen az oktatásban dolgozók 76 százaléka nő. Legalább ugyanekkora vagy még nehezebb feladat lehet az óvodás és bölcsődés korú gyerekek egész napos foglalkoztatása, nevelése. Sok esetben, mivel a férfi többet keres vagy az ő munkahelye kevésbé rugalmas és a munkáltató nem tekinti a gyereknevelést a férfiak feladatának, ezért az otthonról dolgozó anyákra még nagyobb teher és nyomás hárul. A nőjogi szervezetek pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy a koronavírus megjelenését követő izolációval párhuzamosan megnőhet a családon belüli és párkapcsolati erőszakkal összefüggő esetek száma, ezért fokozottan figyeljünk oda egymásra. 

Az egészségügyért is felelős emberi erőforrások minisztere nemrég felhívást tett közzé, hogy önkéntességre kéri azokat, akiknek bármilyen közük van az egészségügyhöz. Ez azért jelenthet nehézséget, mert ugyan a bölcsődék, óvodák és iskolák bezárása szükséges intézkedés volt, de hozzájárulhat az ápolói kapacitás 25-35 százalékos csökkenéséhez, ha nem oldják meg a gyerekfelügyeletet az egészségügyi dolgozók számára. 

Ezek a munkavállalók az alacsony fizetésükből nem tudnak fizetett gyerekfelügyelethez jutni és a jelenlegi helyzetben érthető módon a nagyszülők segítségére sem számíthatnak.

Az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont magyar közgazdászokból álló kutatócsoportja számításai szerint ez különösen súlyosan érintheti az ápolókat, akiknek 80 százaléka nő, utóbbiak 40 százalékának van legalább egy 3-10 év közötti gyereke. Korábbi kutatások pedig azt mutatják, hogy Magyarországon, ha beteg a gyerek, az esetek 80 százalékában az anya marad otthon vele, ezért sem mindegy, hogy milyen szerepeket vár el a társadalom a nőktől és a férfiaktól vagy milyen szerepekbe kényszeríti bele őket. 

Az egy háztartásban élők, különösen ott, ahol többen otthoni munkavégzésre kényszerültek, tegyék fel a kérdést, hogy náluk ki főzi meg az ebédet, ki gondoskodik az idős, beteg családtagokról, ki vigyáz a gyerekre? Ne hagyjuk, hogy a társadalmi elvárások miatt alapvetés legyen, hogy ez a nők feladata, osztozzunk egyenlő arányban a terheken. A férfiak is vegyenek részt egyenlően ezekben a feladatokban, ha már sokunknak úgyis otthonról kell dolgoznunk. A munkáltatók részéről nagyobb rugalmasságra van szükség, vegyék számításba, hogy az otthoni munkavégzés során az apák is részt vesznek a gyerek és háztartás körüli teendőkben. Ezenkívül a munkáltatók mérjék fel, hogy a munkavállalóikat milyen arányban érinti, hogy a gyerekek nem mennek iskolába, és ha szükséges, biztosítsanak felügyeletet a dolgozóik gyerekei számára vagy részesítsek a kisgyermekes munkavállalókat pénzbeli támogatásban a gyerekeik elhelyezése céljából. Az állam is vállaljon nagyobb szerepet a gondozási feladatokban, nyújtson támogatást a szociálisan hátrányos helyzetű családok és idős, beteg emberek ellátásához, mert az önkormányzatok egyedül nem lesznek erre képesek. 

Gazdasági hatás

A járvány egyik gazdasági hatása, hogy várhatóan lesznek leépítések, amelynek áldozatául első körben a részmunkaidőben dolgozók eshetnek vagy azok, akik nem tudják ugyanúgy ellátni a munkájukat az új körülmények miatt. Az EU tagállamaiban a nők több mint 30 százaléka részmunkaidős foglalkoztatásában dolgozik, szemben a férfiak 9 százalékával. Továbbá, ha a gondozói és gyereknevelési feladatokat a nőktől várjuk el, és emiatt a nők jelentős része kénytelen otthon maradni, utána nehezebben kaphatják vissza vagy akár véglegesen el is veszíthetik a munkájukat. Például a 2014-es Nyugat-afrikai Ebola-járvány mindenki jövedelmét befolyásolta, de utána a férfiak jövedelme hamarabb visszatért a járvány előtti szinthez, mint a nőké.

Az államok feladata, hogy ebben a helyzetben pénzbeli támogatást nyújtsanak a gyerekekkel otthon maradó szülőknek, és megnöveljék a fizetett betegszabadság időtartamát.

A munkáltatók pedig tegyenek engedményeket a gyerekes munkavállalóknak, például engedélyezzenek számukra rövidebb munkanapokat a munkabérük csökkentése nélkül. A kormány tekintse prioritásnak, hogy minél gyorsabban készen álljon mindazoknak a megsegítésére, akik a járvány miatt elveszítik a munkahelyüket.

A koronavírus-járvány következményei nemre való tekintet nélkül fájni fognak mindenkinek, de mivel a társadalmunkban hagyományosan nők dolgoznak a fokozott veszélynek kitett területeken, ezért tovább mélyítheti a nemek közötti egyenlőtlenséget, társadalmi és gazdasági területeken is, ha nem teszünk semmit. Nagyon fontos lenne a társadalmi nemi szempontok (angolul gender mainstreaming) érvényesítése, ami egyszerűen annyit jelent, hogy figyelembe vesszük a nők és a férfiak szempontjait is a koronavírus-járvány kapcsán hozott döntések, intézkedések kapcsán.

Azonban tekinthetünk úgy is erre, mint egy lehetőségre, hogy a most kialakult helyzetben megkérdőjelezzük a meglévő társadalmi dinamikákat olyan módon, hogy ez a nők és a férfiak számára is előnyös legyen.

Lehet olyan pozitív következménye is, hogy talán az eddig láthatatlan munka most láthatóvá válik, hiszen a férfiak is sok esetben otthoni munkavégzésre kényszerültek. Így az otthonról dolgozó férfiak számára is láthatóvá válnak, hogy milyen feladatok vannak otthon, amiket eddig többségében a nők végeztek el.

Nemzetközi példák is azt mutatják, hogy ilyen események átrendezhetik az uralkodó társadalmi viszonyokat, átalakulhatnak az otthoni szerepfelosztások. Japánban például a 2011-es földrengés és cunami felhívta a figyelmet az apák otthoni szerepvállalásának a fontosságára. „Ezek az események megváltoztatták a férfiak hozzáállását a házimunkában való részvételről.”- nyilatkozta Tetsuyo Ando, egy apaszervezet vezetője. „A koronavírusnak hasonló társadalmi hatása lesz." 

Bár ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a változás tartós marad. A 2008-as gazdasági válság eredményeképpen az Egyesült Államokban sok munkanélküli férfi vállalt nagyobb szerepet a háztartási munkákban, de ahogy a gazdaság javult, a válság előtti otthoni feladatmegosztások visszaálltak. Ugyanakkor egy ilyen nagy hatású világesemény, mint ez a járvány, képes lehet arra, hogy felhívja a figyelmet az ilyen társadalmi problémákra is, és végső soron akár közelebb vigyen, például a háztartási, gyereknevelési és gondozási feladatok nemek közötti arányosabb megosztásához. 

Címlapi illusztráció: A Veszprémi Petőfi Színház munkatársa védőmaszkot vasal a színház varrodájában 2020. március 19-én.