Aszteroidák. Űrlényinvázió. Atomháború. Elszabadult vírus. Fellázadt gépek. Szingularitás. Túlnépesedés. Zombik. Klímaváltozás. Vagy csak egy fatális baleset. A filmekben ezer módját láthattuk az emberiség kipusztulásának, de legtöbbször persze mégis minden jóra fordul.

A mozifilmek sokáig többnyire irodalmi adaptációkban dolgozták fel a civilizációt fenyegető veszélyeket, általában az adott korok fóbiáit felnagyítva. Az 1950-es és 1960-as években, a nukleáris korszak beköszöntével és az űrkutatás fellendülésével a III. világháború és az idegenek okozta fenyegetés volt a fő irány. Az 1970-es években már ökológiai problémák és a társadalom lassú széthullása is szerepet kaptak. Az 1980-as években pedig egyre tipikusabb témává váltak a robotizált rendszerek és a túlpörgetett fogyasztói társadalom, de újra erőre kapott az atomháború okozta félelem is. Az 1990-es évektől az egyre jobb digitális technológiákkal és egyre szebb animációkkal mindezeket sikerrel tudták ötvözni, a kétpólusú világrend végével az új külső ellenség, az idegen civilizációk iránti érdeklődés is felélénkült. (Még a tévésorozatok között is egyre szaporodtak a globális problémákat boncolgató sci-fi-k, elég csak a nálunk is vetített Star Trek-spinoffok vagy Sliders bármelyik részére gondolni.) Mára gyakorlatilag futószalagon gyártják a kihalásról és a túlélésről szóló filmeket, a katasztrófafilmeket és az űroperákat, amikben általában nem kisebb a tét, mint a bolygó vagy az ismert világ túlélése.

A karantén idejére felszabadult órák kitöltését segítve összeszedtünk néhány klasszikust, elfeledett kultfilmet, alig ismert B-filmet, tanulságos rétegfilmet és pár kasszasikert, amik az egész civilizáció lehetséges kipusztulásának vagy az egyes egyének esetleges túlélésének különböző formáit mutatják be.

Érdemes óvatosan olvasni, mert azok kedvéért, akiknek nincs türelmük ennyi filmhez, mindegyiket kegyetlenül elspoilerezzük.

1. EGYEDÜL A VILÁG ELLEN

A visszatérő (2015)

• A veszélyforrás: egy baleset és más emberek.
• A túlélő: egyetlen ember túléléséről szól.

Hugh Glass amerikai prémvadász története csaknem kétszáz éve foglalkoztatja az amerikaiakat. Hogy mennyi benne a valós elem, azt ma már nehéz kibogozni. Glasst 1823 telén súlyosan megsebesíti egy medve, és a társai magára hagyják meghalni. De nem hal meg, laposkúszásban küzd az életéért heteken át. Rengeteg sérülést szerez, de mindent túlél, és bosszút áll. Leonardo DiCapriót a szerepért ötödszörre jelölték Oscarra, és végre meg is kapta a díjat.

Szahara (1943)

• A veszélyforrás: más emberek és egy baleset.
• A túlélő: egy kis csapat egy-két tagjának túléléséről szól.

Korda Zoltán II. világháborús kalandfilmjében egy brit-amerikai tank legénysége egy szinte teljesen kiszáradt kútnál reked, amikor rájuk támadnak a németek. Megpróbálják tartani az állásukat, amíg cseppenként elég vizet tudnak összegyűjteni ahhoz, hogy folytathassák az utat a sivatagban. Végül csak Humphrey Bogart és egy bajtársa marad életben, de ezt a hatalmas létszámfölényben lévő németek nem tudják, és mivel azok teljesen kiszáradnak, odaadják a fegyvereiket a vízért, megadják magukat. Mint kiderül, a robbanások újra megnyitották a kutat.

Apollo 13 (1995)

• A veszélyforrás: baleset miatt meghibásodik az űrhajó.
• A túlélő: mind a három ember.

Ron Howard sok Oscarra jelölt kasszasikere azt az esetet dolgozza fel, amikor három űrhajós a Holdra tartott, de egy kisebb robbanásban megsérült az oxigéntartály, leállt az áramtermelés, és bedöglött az űrhajó meghajtása is. A földi irányítóközponttal kommunikálva az űrhajón lévő mindenféle tárggyal hozták rendbe az űrhajót annyira, hogy épségben vissza tudjanak jönni a Földre. A televízión élőben közvetített kalandot végül a Csendes-óceánba zuhanva élték túl.

Út a vadonba (2007)

• A veszélyforrás: nincs veszély.
• A túlélő: egy ember útját követjük végig a haláláig.

Sean Penn igaz történetet elmesélő filmjében egy kiégett diplomás fiatal elajándékozza mindenét, majd beveti magát az alaszkai vadonba, hogy a társadalomtól távol éljen. Az útja során lelő egy jávorszarvast, de akárhogy küzd, nem tudja tartósítani, hamar meg is rohad az összes hús. Ezt élete legnagyobb tragédiájának tartja. Végül lesz ennél nagyobb baj is: amikor már feladná az egészet, és visszatérne a civilizációba, egy megáradt folyó miatt egy kopár szigeten reked. Egyre soványabb, a végén pedig véletlenül mérgező bogyót eszik, ami annyira legyengíti, hogy meghal. Halála előtt még eljut arra a következtetésre, hogy a boldogság csak akkor ér valamit, ha megosztjuk valakivel.

Út a szabadságba (2010)

• A veszélyforrás: más emberek, állatok és balesetek.
• A túlélő: egy kis csapat egy-két tagjának túléléséről szól.

Egy csapat férfi megszökik egy szibériai Gulag-telepről, és azok, akik nem halnak meg vagy válnak le útközben, Mongólián meg a Himaláján át egészen Indiáig gyalogolnak, kb. 6400 kilométert. Az úton bemutatnak minden lehetséges túlélési technikát, a hóvihar ellen készített fakéregmaszktól, a szúnyogriasztó koszorúig. A civilizációt a rendőrök miatt kerülik, rögtönzött felszereléssel horgásznak, késsel farkasra, nyúlra vadásznak, sivatagban kutakat keresnek. A könyv, amit a film feldolgoz, állítólag igaz történetet mesél el, de sokan kétségbe vonták az elbeszélő hitelességét. A film legérdekesebb figuráját Colin Farrell alakítja: egy torzonborz, primitív gyilkos, aki annak ellenére, hogy az egész életét munkatáborban kell töltenie, szereti Sztálint.

A Főnix útja (1965)

• A veszélyforrás: egy baleset, a természet és más emberek.
• A túlélő: egy kis csapat túléléséről szól.

Líbiában lezuhan egy teherszállító repülő. Az egyik utas repülőgépmodell-tervező, az ő tervei alapján újraépítik a gépet, és pont mielőtt elfogyna a vizük, vagy rajtuk ütnének a közelben lévő arab fegyveresek, felszállnak, és folytatják az útjukat. Bár a film a maga idején megbukott, később már jobban értékelték, így 2004-ben feldolgozták, de az a film is megbukott.

Vándorrege (1971)

• A veszélyforrás: a természet és más emberek.
• A túlélő: két gyerek túléléséről szól.

Egy apuka a lányát és a kisfiát piknikezni viszi a vadonba, de aztán lövöldözni kezd, és megöli magát, a két gyerek pedig elmenekül. A sivatagban egy oázist találnak, itt maradnak, amíg el nem fogy az étel és az ital. Majdnem szomjan halnak, amikor egy fiatal bennszülött talál rájuk, és bár nem tudnak beszélgetni, együtt mennek tovább. A fiú megosztja velük az útközben elejtett zsákmányát. Egy elhagyatott farmnál viszont törzsi udvarlási táncot ad elő, a lány megijed, ami miatt a megszégyenített fiú öngyilkos lesz. A testvérpár végül egy elhagyatott városba elérve menekül meg. Nicolas Roeg filmje az egyik első ausztrál újhullámos mű volt, az erejét az adja, hogy sok témát boncolgat szavak nélkül, a néző szabadon értelmezheti a látottakat.

Holtak hajnala (1978)

• A veszélyforrás: zombik.
• A túlélő: néhányan életben maradhatnak, de pont a főhősök sorsa bizonytalan.

A zombifilmek legnagyobb alapművében – ami az Az élőhalottak éjszakájának egyfajta folytatása – néhány túlélő egy plázában húzza meg magát, de az élőhalottak reflexből ide akarnak jönni, és amikor megérkezik egy fosztogató motoros banda, a zombiknak is sikerül betörniük. A túlélők végül egy helikopteren menekülnek el, de kevés üzemanyaggal, és nem tudni, hová. Mai szemmel nézve nem mindig szándékosan vicces George A. Romero társadalomkritikus horrorfilmje, de minden későbbi alkotásra hatott, és a kritika meg a nézők is nagyra értékelték.

A menekülő ember (1987)

• A veszélyforrás: más emberek.
• A túlélő: egy ember túléléséről szól.

Ebben a Stephen King-feldolgozásban egy ártatlanul elítélt rendőrt kényszerítenek egy tévéműsorba, ahol sztárok vadásznak a játékosokra. A gazdaság már majdnem összeomlott, az éhező-lázongó tömegeket a diktatórikus rendőrállam tartja féken, például az A menekülő ember című műsorral, ahol az elítélt bűnözők új életet nyerhetnek. A főhős minden üldözőt megöl, még a tévéműsor vezetőjével is leszámol, és közben segít a föld alatti ellenállásnak átvenni a hatalmat. (Szinte ugyanez történik az A tizedik áldozat, a Halálos futam 2000, a Battle Royale és az Éhezők viadala című filmekben is.)

Életben maradtak (1993)

• A veszélyforrás: egy baleset és a természet.
• A túlélő: egy kis csapat túléléséről szól.

Igaz történet: 1972 október 13-án egy uruguayi rögbicsapat repülője lezuhan az Andokban, 4000 méteres hegycsúcsok között, távol minden településtől. A 45 utasból 28 túléli a katasztrófát, de a hatóságok 9 nap után felhagynak a kereséssel. Hóban, fagyban, sérülten, minimális élelemmel, az elhunytak húsát is fogyasztva 72 napon át tengődnek a gleccseren, mire két túlélő eljut egy falu közelébe, és segítséget hoz.

127 óra (2010)

• A veszélyforrás: egy baleset.
• A túlélő: egyetlen ember túléléséről szól.

Szintén igaz történet: Aron Ralston sziklamászó 2003-ban Utah államban kirándult, amikor egy hasadékban nagy szikla zuhant a karjára, és odaszorította a falhoz. Ralston öt napig hiába próbált kiszabadulni, elfogyasztotta minden élelmét, és esővizet ivott, de mivel nem remélhette, hogy bárki megtalálja, végül a bicskájával levágta a beszorult karját. Kiszabadulva egy poshadt pocsolyából ivott, és még 4 órán át gyalogolt, mire összetalálkozott néhány kirándulóval, éppen időben, mert perceken belül elvérzett volna. Danny Boyle filmje nagyrészt hűen követte az eredeti történetet, sikeres is lett, 6 Oscarra jelölték.

Az út (2009)

• A veszélyforrás: egy ökológiai katasztrófa után a többi ember.
• A túlélő: néhány ember túléléséről szól.

A Cormac McCarthy egyik legjobb regényén alapuló filmben egy férfi (Viggo Mortensen) a kisfiával vándorol Észak-Amerikában egy kataklizma után. Nem részletezik, mi történt, de az emberi civilizáció megszűnt, kipusztultak az állatok és a növények, eltompult a napfény, hideg és szürke minden. Akik életben maradtak, a romok között keresnek élelmet vagy egymást eszik meg. A férfi végül belehal egy sérülésbe, a kisfiú pedig egyedül kénytelen továbbmenni. Egy család, ami egy ideje már követte, befogadja, de hogy életben maradnak-e az embertelen világban, nem derül ki. A nyomasztó, posztapokaliptikus film valamiért nem lett különösebben sikeres.

A mentőexpedíció (2015)

• A veszélyforrás: egy baleset miatt a Marson reked egy ember.
• A túlélő: a marsi.

Ridley Scott regényadaptációjában a közeljövőben űrhajósok kísérleteznek a Marson, amit egy vihar miatt el kell hagyniuk, de az egyikük ott ragad. Az állomáson krumplit termeszt, a székletével trágyáz, vizet állít elő párából, és a járművek napelemeit használja. Megtalálja, és megjavítja az 1997 óta működésképtelen Mars Pathfindert, amivel kapcsolatba lép a pasadenai űrközponttal. Fényképet küld azzal a kérdéssel, hogy: „Veszitek ezt az adást?”, amire a Földről a kamerát az „igen” táblára irányítják. Mivel a jel 32 perc alatt teszi meg az utat, a férfi hexadecimális ASCII-kódokkal kezd információt küldeni, majd a NASA tanácsai alapján 20 utasítással módosítja a szoftvert, így már szöveges üzeneteket tud küldeni a Földre, és válaszokat is fogadhat. Videonaplót készít, viharokkal dacol, és egyszer majdnem fel is robbantja magát a mezőgazdaság közben termelt gázzal, de marad annyi élelmiszere, hogy gépeket bütykölve felkészülhessen a mentésre. 560 marsi nap után egy hiányos, távirányított felszállóegységgel elhagyja a bolygót. Csakhogy túl gyorsan repül ahhoz, hogy az érte visszaforduló társai elérjék, így egyikük űrsétát tesz, hogy elkapja a marslakót, aki a végén már az űrruháját a kezénél kiszúrva, a kiáramló levegővel navigálja magát a célba. A Földre visszatérve ezután azt tanítja az űrhajósjelölteknek, hogyan kell életben maradni.

Utazók (2016)

• A veszélyforrás: baleset.
• A túlélő: az űrhajó összes utasa.

Az Avalon 5258 hibernált utassal a fedélzetén egy gyarmatbolygóra tart, az út hossza 120 év. Csakhogy 30 év után egy meteor meglöki a hajót, ami műszaki hibákat okoz, és felébred az egyik utas. Egy évig valamennyire elvan egyedül a hajón (sportol, játszik, étterembe jár), de olyan magányos, hogy beleszeret az egyik utasba, és felébreszti. Bár majdnem meghalnak közben, de sikerül megjavítaniuk a hajót, és végül kettesben élik le az egész életüket. (Ráadásul mivel a nő magasabb társadalmi osztályba tartozik, jobb minőségű szolgáltatásokat vehetnek igénybe.) Amikor az út végén a többi utas felébred, meglepetten tapasztalják, hogy a két utas rég meghalt, és növényekkel borították be a hajót. A sztárszereposztás és a látvány miatt a film pénzügyileg sikeres lett, de teljesen felejthető.

2. HOGYAN ÉLJÜK TÚL A VILÁGVÉGÉT?

Aznap, amikor a Föld megáll (1951)

• A veszélyforrás: egy űrlény.
• A túlélő: az egész emberiség túléléséről szól.

Miután az emberiség a nukleáris korszakba lépett, űrlény érkezik a Földre egy nagy robottal, hogy mindenféle kalandok után tolmácsoljon egy üzenetet: vagy felhagyunk az eddigi, agresszív életmódunkkal, és csatlakozunk a galaktikus béketáborhoz, vagy elpusztítják a Földet. 1951-ben mérsékelten sikeres volt ez a korai techno-horror, de azóta az egyik legnagyobb klasszikusként tartják számon.

Dr. Strangelove (1964)

• A veszélyforrás: egy baleset és amiatt az atomháború.
• A túlélő: sokan túlélik, de nem biztos, hogy tanulnak is belőle.

Stanley Kubrick legendás szatírájában egy őrült amerikai tábornok megtámadja a Szovjetuniót, és bár a két fél mindent elkövet a békés megoldás érdekében, az egyik amerikai gép végül sajnos le tudja dobni az atombombát, és ez beindítja az Ítéletnapgépet – amit a szovjetek titokban tartottak, így végül semmilyen elrettentő ereje nem volt –, az pedig az egész Földet radioaktív sugárzással borítja be a következő 100 évre. Az amerikai vezérkar mentőötlete az, hogy több száz méter mély bányákba vonuljanak vissza, ahol növényeket termesztenek és állatokat tenyésztenek, egy férfira pedig tíz nő jutna. Ezzel több 100 ezer, hasznosság alapján kiválasztott ember menekülhetne meg. Természetesen a jelenlegi felső vezetés is túlélne, annak a szaktudása 100 év múlva is kelleni fog a – nyilvánvalóan hasonló tervekkel visszavonuló – szovjetek ellen. Ezzel elkezdődik a bunkerháború korszaka. (Szintén 1964-ben jelent meg a nagyon hasonló, de komoly háborús film, a Bombabiztos, amiben a meghibásodott rendszer véletlenül bombát dob Moszkvára, ezért cserébe az USA kénytelen megsemmisíteni New Yorkot is, hogy elkerülje a világvégét.)

Zöld szója (1973)

• A veszélyforrás: ökológiai katasztrófa.
• A túlélő: szinte mindenki túléli.

Ez a film alaposan megelőzte a korát: a történet szerint a 2022-ben túlnépesedés, szennyezés és valamiféle klímakatasztrófa miatt szenvedő emberiség súlyos élelmiszer-, víz- és lakáshiánnyal küzd. Nincs elég hely mezőgazdaságra, az emberek műételeket esznek, legújabban a zöld szója nevű terméket. De a film végén kiderül, hogy az valójában az eutanáziaprogramban elhunytak újrahasznosított tetemeiből készül.

Logan futása (1976)

• A veszélyforrás: ökológiai katasztrófa.
• A túlélő: pár száz ember.

A 23. században a háború, a túlnépesedés és a környezetszennyezés túlélői egy nagy bunkervárosban élnek, teljesen elzárva a külvilágtól. Az egyetlen baj, hogy 30 éves korban meg kell halniuk. De egy titkos szervezet segít nekik megszökni, csakhogy kiderül, hogy akik addig megszöktek, azokat egy robot megfagyasztotta, az állítólagos menedék pedig nem is létezik, odakint csak romokat találni, meg egy magányosan élő öregembert, aki ott nőtt fel. Amikor az egyik elfogott szökevény, Logan 5 erről a városban beszámol, a szuperszámítógép képtelen feldolgozni a hallottakat, és összeomlik, a foglyok pedig szabadon távozhatnak.

Vírus (1980)

• A veszélyforrás: van itt minden, egy elszabadult vírus után földrengés miatt baleset történik, és a túlélőket nukleáris csapások fenyegetik.
• A túlélő: pár száz ember.

Az addig elkészült legdrágább japán filmben elszabadul egy halálos vírus, ami az egész emberiséget kiirtja, kivéve pár száz embert egy antarktiszi kutatóállomáson, a vírus ugyanis mínusz 10 fok alatt nem fertőz. A túlélők el is kezdik folytatni az életet, de később kiderül, hogy egy földrengés beindíthatja az amerikai nukleáris arzenál automatikus indítórendszerét. Megpróbálják megakadályozni, de nem sikerül, így a Déli-sarkvidéken is csak azok maradnak életben, akiket egy jégtörőn kimenekítettek. (Nem összekeverendő a magyarul ugyanígy nevezett, 1995-ös Dustin Hoffman-filmmel.)

Mad Max 2 (1982)

• A veszélyforrás: más emberek egy ökológiai katasztrófa után.
• A túlélő: kevesen maradnak életben.

A legismertebb és talán legegyszerűbb posztapokaliptikus franchise. Az első rész disztópiájában még valamennyire működik a társadalom, például vannak rendőrök, a második Mad Maxben már teljes a káosz: az atomháború utáni Ausztráliában a túlélők víz és benzin után kutatva száguldoznak roncsautókon. Azok, akik életben akarnak maradni, kénytelenek benzint felhalmozni, és útonálló bandák között elvergődni a tengerpartig, ahol talán van víz és élelem. (Ennek kb. az ellentéte a sokkal rosszabb Waterword: a 26. századra elolvadnak a jégsapkák, és minden szárazföld víz alá merül, az emberek szemétből barkácsolt úszó városokon élnek, de a jók végül eljutnak a szárazföldre, a mezőgazdaságra alkalmassá vált Mount Everestre.)

Terminátor 1-2 (1984, 1991)

• A veszélyforrás: a fellázadt gépek.
• A túlélő: az első rész szerint végül kevesen élik túl, de a második részben sikerül elkerülni a katasztrófát, így mindenki életben marad.

A robotháborús sci-fi klasszikusa, a sztorit szinte mindenki ismeri. Gépek az emberek ellen, jövőből visszaküldött robotok egymás ellen. Mindkét film az emberiség sikerével zárul, sőt a második végén úgy tűnik, a Skynet fellázadását is sikerült elkerülni. A két első film hatalmas siker volt, de a franchise azóta egyre rosszabb produkciókat termelt ki.

A függetlenség napja (1996)

• A veszélyforrás: egy űrlényinvázió.
• A túlélő: sok halottal jár, de a támadást végül túléli az emberiség.

Triviális űrlényinváziós megasiker: a Földet repülő csészealjak támadják meg, a földi fegyverek hatástalanok, az emberiség tehetetlen, de az Amerikai Hősök (köztük az Elnök, személyesen) a roswelli 51-es körzetben megtalálják az ellencsapás eszközét, és elpusztítják az idegenek anyahajóját. Óriási közönségsiker lett, de így is meglepő volt, hogy 20 évvel később elkészítettek egy sokkal gyengébb folytatást, bár az sem bukott meg.

Armageddon/Deep Impact (1998, 1998)

• A veszélyforrás: a Föld felé közeledő aszteroida.
• A túlélő: szinte mindenki túléli.

A becsapódástéma két alapfilmje szinte egy időben jött ki, és az alapsztori is hasonló: kisbolygó/üstökös tart a Föld felé, valamit tenni kell. Egy csapat űrhajóst/olajfúrót felküldenek az űrbe, hogy ott az aszteroidát atombombával robbantsák több darabra, megmentve a Földet. (Az 1979-es, a nevetséges látvány miatt nagyot bukó Meteorban az amerikaiak és a szovjetek összefognak, és az utóbbiak rakétáival szétlövik a közeledő aszteroidát.)

A Mátrix-trilógia (1999-2003)

• A veszélyforrás: az emberiséget rabszolgaságba döntő gépek.
• A túlélő: a háborút sokan túlélik, az emberiség békét köt a gépekkel.

Az 1990-es évek felkapott cyberpunk és hacker témáit, William Gibson írásainak világát, a hongkongi kungfufilmek és japán animék esztétikáját, illetve mindenféle filozófiákat és műfajokat vegyítő filmben kiderül, hogy a világunk csak egy számítógépes szimuláció, a valódi emberek a föld alatt húzzák meg magukat. Aztán a kiválasztott kiszabadul a Mátrixból, de egy vírus is elszabadul benne. Végül a valóságban is harcba szállnak az emberek és a gépek, de a kiválasztott feláldozza magát, és a gépek békét kötnek az emberiséggel: a Mátrix újraépül azzal a kikötéssel, hogy az emberek kiléphetnek belőle, ha akarnak. (Mátrixnak nevezett virtuális világ egyébként már a Doctor Who egyik 1976-os részében is szerepelt.)

A mag (2003)

• A veszélyforrás: a Föld magja leáll.
• A túlélő: a Föld megmenekül.

Instabillá válik a Föld mágneses mezője, ezért természeti katasztrófák történnek. Kiderül, hogy a Föld magjának keringése leállt, így néhány éven belül teljesen eltűnne a mágneses mező, a bolygó felszínét pedig szétperzselné a Nap sugárzása. Hogy ezt elkerüljék, a Mariana-árokból útnak indítanak egy hajót, ami nukleáris töltetek felrobbantásával újra beindítja a magot. A film rossz, meg is bukott.

Világok harca (2005)

• A veszélyforrás: űrlényinvázió.
• A túlélő: hatalmas a pusztítás, de sok ember túléli.

H. G. Wells 1898-as regénye az egyik első sci-fi volt, ami az emberiség és egy földönkívüli faj konfliktusát írja le. Közismert az 1938-as, Orson Welles-rendezte, túl élethűre sikerült rádiójáték esete, amikor néhányan pánikba estek, mert azt hitték, tényleg megindult az ufóinvázió. A 2005-ös Spielberg-féle feldolgozás is követi a regény eredeti történetét: a sokkal fejlettebb technológiájú űrlények a megszállt Földön hatalmas tripodokkkal vadásznak az emberekre, hogy a vérükkel trágyázzanak. A földi fegyverek hatástalanok, az emberek helyzete reménytelen, de aztán kiderül, hogy győztünk. A véletlennek köszönhető az emberiség túlélése: egy baktérium, amire az ember már immúnis, halálos az idegenekre.

Az ember gyermeke (2006)

• A veszélyforrás: más emberek valamiféle ökológiai katasztrófa vagy degeneráció után.
• A túlélő: a film összes főbb szereplője meghal, kivéve egy lányt, aki gyereket szül.

2027-ben a globális meddőség miatt az emberiségnek már egy évszázada sincs hátra. A társadalom összeomlik: terrorizmus, környezeti pusztítás, globális menekültválság és idegenellenesség tombol. De amikor kiderül egy nyugat-afrikai menekültről, hogy terhes, egy férfit bíznak meg azzal, hogy elvigye egy megbeszélt találkozóra a titkos Humán Projekttel, ami a faj megmentésén dolgozik. A nő gyereke útközben meg is születik, és bár körülötte minden segítő meghal, sikerül elérnie a célját. A kritika jól fogadta, a közönség kevésbé, de idővel kultikussá nőtte ki magát Alfonso Cuarón filmje.

Napfény (2007)

• A veszélyforrás: ökológiai katasztrófa a Nap tevékenysége miatt.
• A túlélő: az egész bolygó.

Danny Boyle pszicho–sci-fi-thrillere 2057-ben játszódik: a Nap haldoklik, a Föld kezd lehűlni, az emberiség utolsó reménye egy űrmisszió, ami gigantikus (Manhattan méretű!) atombombával próbálja újraindítani a csillagot. A hajó legénysége mind egy szálig elpusztul, de a terv sikerül.

2012 (2009)

• A veszélyforrás: ökológiai katasztrófa a Nap tevékenysége miatt.
• A túlélő: pár ezer gazdag ember.

Egy óriási napkitörésből származó neutrínók felforrasztják a Föld magját, ami miatt felborul az ökoszisztéma, földrengések, vulkánkitörések, szuperviharok, szökőárak és hasonlók pusztítják a lakosságot. Egy család a Himalájához tart, mert úgy tudja, a pár ezer kiváltságost (vagyis a szupergazdagokat) onnan lövik fel az űrbe. Végül kiderül, hogy modern óriásbárkák várják őket, ezeken hánykolódnak a mindent beborító óceánokon, amíg végül elérik a vízből kilógó, afrikai Drakensberg-hegységet. Végül kiderül, hogy már csak Afrika és pár európai meg ázsiai terület maradt szárazföld. A maja naptár körüli hype-ot meglovagoló film nagyot kaszált, de gagyi.

Fertőzés (2011)

• A veszélyforrás: egy új, Kínából származó vírus.
• A túlélő: az emberiség túlnyomó többsége életben marad, de nagyon sok ember belehal a járványba.

A film újra népszerű lett a koronavírus miatt, a kalózoldalakon 5000 százalékkal nőtt a letöltése. Steven Soderbergh alkotása az egyetlen film, ami realisztikusan mutatja be egy világjárvány kialakulását, emiatt aztán nem is kifejezetten izgalmas, ennek ellenére a kritika és a közönség is jól fogadta. A Vox írt arról, mennyi mindent eltalált a film 9 évvel a világjárvány kitörése előtt.

Transzcendens (2014)

• A veszélyforrás: a mesterséges intelligencia.
• A túlélő: az emberiség (és talán a gép is).

Egy tudóst technológia-ellenes terroristák megsebesítenek, de a halála előtt sikerül feltöltenie magát egy számítógépbe, ezzel létrejön a valódi mesterséges intelligencia. Egy nap alatt meggazdagszik a tőzsdén, majd az embereivel félrevonul, hogy nanotechnológiával kísérletezzen. A gép képes lesz betegségeket gyógyítani, megtisztítja a folyókat, újranöveszti a kihalt erdőket, és bekövetkezik a technológiai szingularitás. Már senki sem érti, mit művel, ezért a kormány megrohamozza, és feltöltenek rá egy vírust, amivel a világ összes, az internetre kapcsolt számítógépe is tönkremegy. Az AI egyik nanotechnológiai másolata egy vidéki háznál, egy Faraday-kalitkában marad fent, itt működik tovább titokban. A film a népszerű téma ellenére a pénztáraknál és kritikailag is megbukott.

Csillagok között (2014)

• A veszélyforrás: ökológiai katasztrófa.
• A túlélő: az emberiség.

Christopher Nolan szuperprodukciója a 21. századi tudományos kérdéseket igyekszik bemutatni az agráriumtól a robotikán át az űrkutatásig. A történet szerint az emberiség már képtelen fennmaradni a Földön, a természeti katasztrófák lehetetlenné teszik az életet, fogy az élelem. Űrhajósokat küldenek az űrbe, hogy feltérképezzék, van-e valahol lakható bolygó, és itt kezdődik a relativitáselmélet alapfogalmaival hadakozó utazás csillagrendszereken, mindenféle dimenziókon és egy fekete lyukon át. Minden (ál)tudományos körítést lehámozva az a lényeg, hogy a túlélés záloga: nagyon szeretni a családot.

Zardoz (1974)

• A veszélyforrás: ökológiai katasztrófa.
• A túlélő: néhány ember, aki meg nem, az örül neki.

Ebben a furcsa science-fantasyben épp a túlélés ellentéte, a megváltó halál a cél. Sean Connery egy kegyetlen katona, aki a társaival mindenki felett uralkodik a 23. századi Földön. Nekik a hatalmas Zardoz isten óriási kőszobra ad utasításokat, de egy nap a főhős kételkedni kezd, és kideríti, hogy az istenség mögött egy titkos szervezet áll: a halhatatlanok társasága így manipulálja a tudatlan, rettegő tömeget. A főhős ezután forradalmat szít, és megdönti az igazságtalan rendszert. Megöli a halhatatlanok többségét, akik a hosszú életüket amúgy is végtelenül megunva, boldogan várják a halált. John Boorman fura művészfilmje megbukott, de Sean Connery nevetséges outfitjével örökre beírta magát a filmtörténelembe.

3. A JÖVŐ ELKEZDŐDÖTT NO FUTURE!

Az utolsó part (1959)

• A veszélyforrás: atomháború.
• A túlélő: egy darabig Ausztrália tartja magát, de végül az egész emberiség kihal.

Ebben a regényadaptációban a III. világháború után pár évvel már csak Ausztráliában vannak túlélők. Őket eddig elkerülte a radioaktív felhő, de csak haladékot kaptak. A kormány méregtablettákat osztogat, és végül így vagy úgy, de az utolsó emberek is meghalnak. Hiába volt kritikailag sikeres Stanley Kramer melodrámája, a nézők nem voltak kíváncsiak rá. A film három évvel a kubai rakétaválság előtt készült.

A majmok bolygója 1-2 (1968, 1970)

• A veszélyforrás: atomháború.
• A túlélő: először csak az emberiség pusztul ki, illetve züllik állati szintre, végül az egész bolygó felrobban.

A francia Pierre Boulle regényéből készült film az egyik legnépszerűbb sci-fi-történet, amit azóta már franchise-zá fejlesztett a 20th Century Fox. A sztorit szinte mindenki ismeri: űrhajósok véletlenül 2000 évet utaznak előre az időben, és lezuhannak egy ismeretlen bolygón, ahol a majmok az urak, az emberek pedig beszédképtelen rabszolgák. Végül minden idők egyik leghíresebb filmvégi csavarjával kiderül, hogy ez a Föld, és egy atomháború pusztította el az emberi civilizációt. Az 1970-es folytatásban egy föld alatti szekta, aminek a mutáns tagjai vallásosan imádják az atombombát, az egész bolygót megsemmisítené, de végül maga az utolsó igazi ember nyomja meg a gombot. A franchise-t többször is feltámasztották, ezekben mind máshogy ér véget az emberek uralma.

A testrablók támadása (1956, 1978)

• A veszélyforrás: űrlényinvázió egy meteorbecsapódás után.
• A túlélő: az eredeti film ott ér véget, hogy az emberiség megpróbálja felvenni a harcot, az utóbbiban egyértelmű a faj teljes bukása.

Egy meteorbecsapódással idegen mikroorganizmusok érkeznek a Földre. Ezek teljesen le tudják másolni az embert a tudásával és emlékeivel együtt, csak az érzelmei nélkül, majd az eredeti személyt álmában megölik. A hidegháborús paranoiára építő eredeti film az egyik első űrlényinváziós film volt, annak a végén még van remény arra, hogy az emberiség fel tudja venni a harcot az idegenekkel. A remake végén viszont a főhős maga is elesik, és láthatóan az egész emberiségnek annyi.

Másnap (1983), Fonalak (1984)

• A veszélyforrás: atomháború.
• A túlélő: egy darabig még sokan eléldegélnek valahogy, de középtávon mindenki belehal a robbanások következményeibe.

Az amerikai ABC tévéfilmje, a Másnap Kansasen keresztül mutatja be az atomháború rövidtávú következményeit, míg a BBC nagy hatású tévéfilmje, a Fonalak a lehető legrealisztikusabban, nagyon erős képekkel adja át, milyen hatással lenne a bombázás Sheffieldre. Hetekig nőne a feszültség, mindenki készleteket halmozna fel vagy menekülne, de hiába. A többség hamar meghal, elég, a romok alatt reked, elég, de ha nem, akkor hónapokon belül megöli a sugárzás, a fagy, egy betegség, az éhség vagy a többi ember, stb. Bár a főszereplő, a terhes Ruth a katasztrófa után még 10 évig képes a legembertelenebb körülmények között is túlélni (guberálva, rabszolgamunkáért kapott koszton, szeméttel kereskedve), depressziós, koravén, legyengült, vak asszonyként távozik, a lánya pedig egy olyan, a sötét középkorba visszabombázott világban él, ahol az emberek között már szinte semmilyen kapcsolat nincs, a fiatalok beszélni is alig tudnak, és képtelenek életképes utódokat létrehozni. A valóságban mindez még rosszabbul alakulna. Mindkét film premierjét rengeteg néző látta, és hatalmas hatásuk lett.

12 majom (1995)

• A veszélyforrás: rossz emberek, akik el akarnak szabadítani egy vírust.
• A túlélő: néhány őrült ember egy szörnyű jövőben.

Terry Gilliam thrillere – ami az 1962-es, A kilátóterasz című francia rövidfilmen alapul – az emlékek homályosságát és a józan észben való kételkedést állítja a történet középpontjába. Az emberiség 99 százalékát elpusztítja egy vírus, és a jövő emberei újra és újra visszaküldenek az időben egy rabot, hogy információt szerezzen a vírusról. Végül nem tudja megállítani a vírus kitörését, ráadásul kiderül, hogy a vírus bevetése korábban az ő terve volt. Mindennek tetejébe a végén le is lövik a saját gyerekkori énje szeme láttára, amiből sejthető, miért vált őrültté.

Melankólia (2011)

• A veszélyforrás: egy másik bolygó.
• A túlélő: senki.

Ez is a ritka alkalmak egyike, amikor mindenkit könyörtelenül utolér a vég. Először egyéni, majd közösségi szinten, egy család tagjain keresztül mutatja be az összeomlást. A film első felében a depressziós főszereplő tönkretesz egy esküvőt, a másodikban pedig, amikor a Föld egy bolygó útját keresztezi, a világ először még reménykedik, hogy elkerüljük egymást, de a világvége biztos tudatában mindenkin eluralkodik a pánik. Ironikus módon egyedül a depressziós, a katasztrófára jó előre figyelmeztető nő találja meg a lelki békéjét. A kritika a filmet a depresszióval küzdő Lars von Trier egyik csúcsteljesítményének tartja.