Most éppen ott tart a kínai propaganda, hogy megpróbálja enyhíteni a károkat, amit az Európába szállított, használhatatlan tesztek és felszerelések miatti felháborodás okoz, de nem is olyan sokkal ezelőtt még nagyszerűen haladtak abba az irányba, hogy ők mindent jól csináltak, a többi ország pedig, melyekbe tőlük terjedt el a fertőzés, tulajdonképpen hálás lehet nekik. Sőt, tettek néhány kísérletet arra is, hogy megpróbálják elhitetni a világgal, de legalábbis saját állampolgáraikkal, hogy a koronavírus valójában nem Vuhanból származik, hanem 1. az amerikai hadsereg hurcolta be hozzájuk, 2. Olaszország tehet az egészről.

Közben vadul dolgoztak azon is, hogy a kezdeti hatalmas hibákat, amiket elkövettek, megpróbálják feledtetni, vagy az első hetek történéseire és agyonhallgatásaira ráhúzni egy alternatív valóságot. Március legvégén részletesen írtunk arról, hogy miért kell nagyon óvatosan kezelni mindent, amit a vírussal kapcsolatban a kínai vezetés mond, nem sokkal utána pedig meg is jelentek az első hírek arról, hogy az amerikai hírszerzés titkos iratai szerint eltitkolták a járvány méretét. A vádat a kínai kormány természetesen elutasította.

Aztán jött a hír, hogy különböző adminisztrációs hibák folytán mégiscsak hibásak voltak a hivatalos számok, és Kína múlt héten 1300-at hozzáadott a halottak számához. A jelenlegi hivatalos adatok szerint Kínában legalább 4000 ember veszítette életét koronavírus-fertőzés miatt, de a valós számokat megbecsülni is nehéz.

Bármennyire is igyekszik a kínai vezetés, azokat, akiket a legsúlyosabban érintett a járvány, nem tudja meggyőzni arról, hogy jól kezelték a helyzetet. A Guardian arról ír, egy kicsi, de annál jelentősebb csoport minimum bocsánatkérést, de van, aki kárpótlást is kér a kormánytól. Eddig nem nagyon lehetett ismerni konkrét eseteket, csak ami átcsusszant a propagandagépezeten, de most több érintett is elmondta, mi történt velük a járvány idején.

A 65 éves Hu Ajcsen jauár elején hallott róla először, hogy Vuhanban, ahol él, felütötte a fejét a koronavírus. Nem aggódott, hiszen azt mondták, nem fertőző, így aztán élte tovább békésen a mindennapjait, és készült a január végén esedékes, legfontosabb kínai ünnepre, az újévre. Épp mielőtt a várost lezárták, a tüdőgyulladás tünetei jelentkeztek nála. Napokon keresztül várakozott, míg kórházt keresett magának, majd végül letesztelték a vírusra. Az eredmény negatív lett, de ekkor még a tesztek is nagyon pontatlanok voltak. Hiába mutatta a vírus nyilvánvaló tüneteit, hat kórházból is elküldték.

Hu, aki mindig is egészséges volt, 10 napig otthon volt, nem tudott se enni, se inni, az állapota pedig egyre csak romlott. A fia végül ismét megpróbálta kórházba vinni, de a rendőrök megállították őket. A lezárás szabályai szerint ugyanis a városon belül sem mehettek át egyik kerületből a másikba. Amikor végül február 8-án kórházba került, lélegezni is alig bírt. Az orvos újabb tesztet csináltatott, de akkor már késő volt. Egy rövid időre még visszanyerte az öntudatát, és egy kis vizet kért a fiától. Aztán meghalt.

Hu fia most többek közt azért perli a tartományi kormányt, mert szerinte megpróbálták eltitkolni a vírus komolyságát - erről árulkodnak a bírósági iratok, melyeket egy civil szervezet, a Funeng állított össze. 

Egy másik férfi bevitte az anyját egy vuhani kórházba, ahol elérte, hogy vegyék fel az intenzív osztályra. Hazament, hogy összeszedjen neki néhány holmit, amikor hívták, hogy az édesanyja meghalt. 

Egy másik érintett azt mondta, 

ezek az esetek nem történtek volna meg, „ha megmondják nekünk. Nagyon sok embernek nem kellett volna meghalnia”. 

Azok, akik úgy érzik, a kormány hallgatása miatt veszítették el rokonukat, többségükben nem pénzt kérnek, hanem azt, hogy büntessék meg a felelősöket.

Kínában akkor ingott meg rettenetesen a bizalom a kormányban, amikor kiderült, hogy koronavírusban meghalt az orvos, aki figyelmeztetni próbálta az embereket a veszélyre. Amikor ezt tette, a rendőrséget küldték rá, és azzal vádolták, rémhírt terjeszt. Az eset után akkora volt a felháborodás, hogy a kínai kormány kénytelen volt látszatintézkedéseket hozni, és lecserélték a helyi „felelősöket”. Most, két hónappal később már nem érezhető annyira az elégedetlenség. A rettenetes sztorikat szépen lecserélték felemelő, a kínai nép összetartásáról szóló propagandával.

„Az embereket könnyű megtéveszteni a propagandával” - mondta a Guardiannek egy Si nevű helyi emberjogi aktivista. „Ahogy a járványhelyzet javult, és beindult a propagandagépezet, fordulat jött. Most az emberek azt mondják, az erős pártvezetés jó dolog.”

Miközben Vuhanban és az ország többi részén lassan visszatér az élet a normális kerékvágásba, a hatóságok szoros megfigyelés alatt tartják azokat, akiknél attól tartanak, hőzöngést kelthetnének. Az 50 éves Csang Haj, akinek az apja februárban halt bele a vírusba, benne volt egy WeChat csoportban, ahol több mint 100 olyan ember volt, aki elvesztette valamelyik rokonát a koronavírus miatt. Március végén azt mondták nekik, hogy elmehetnek a hamvaikért. Egyszerre legfeljebb öt ember mehetett be egyszerre a terembe, de csak úgy, ha a kormány egy embere kísérte őket. Csang nem volt rá hajlandó. Később a csoport adminját behívta a rendőrség, a csoportot pedig törölték.

„Most mindenki nagyon óvatos” - mondta Csang a Guardiannek, aki bocsánatkérést vár a kormánytól. „Sok családot ismerek, akik nagyon dühösek”.

Tan Csün, egy köztisztivselő Jicsangból, Hubej tartományból szintén panaszt nyújtott be, mert úgy gondolja, a kormány eltitkolta, hogy mekkora a baj. A Guardian megkeresésére elismerte, hogy perel, de interjút nem akart adni. 

Mások Vuhanból azt mondták a lapnak, a helyi rendőrség megfenyegette őket, és meg kellett ígérniük, hogy nem beszélnek velük.

„Az embereknek vállalniuk kell a felelősséget. Hubaji lakosként én úgy hiszem, szükséges, hogy kiálljunk, és felszólítsuk a kormányt, hogy vállaljon felelősséget” - mondta Tan egy cikk szerint, amit az azóta törölt WeChat csoportban posztolt valaki.
Bár a helyi vezetést a botrány után lecserélték, sokak szerint ez csak egy ősrégi taktika, hogy mentesítsék a központi kormányt a felelősség alól.

Egy nőt, aki januárban kapta el a vírust, nagyon sokáig nem teszteltek. Mire kórházba került, már azt látta, sorra halnak meg körülötte az emberek. Amíg az ágyban feküdt, és attól félt, hamarosan meghal, azon töprengett, hogy történhetett meg mindet. „Az átlagember kevés valós információhoz jut. A kormányban bízunk. Azt hisszük el, amit a kormány mond” - mondta.

„Az emberek felébredtek. Ez biztos” - mondta Hszie Jen, egy pekingi jogvédő ügyvéd. Ő információkat kért a kormánytól a járványról, köztük a vírus eredetéről, és arról, miért késlekedtek az emberek tájékoztatásával.

A Funeng munkatársa szerint nem túl valószínű, hogy ezek az ügyek valószínűleg eljutnak majd a bíróságig. Azokat, akik perelni akarnak, fenyegetni, zaklatni fogják. De abban bízik, a kitartóbbak talán nyernek, és ha kárpótlást kapnak, az a bocsánatkérés egy formája lehet.

„Ezek az ügyek nyomást helyeznek a kormányra, és segítenek, hogy több ember ismerje meg a jogait és a kormány felelősségét” - mondta. „Arra is jók, hogy bekerüljön a történelembe, hogy több ember ismerje meg az igazságot arról, hogy mi történt Vuhanban, ne csak a kormány verzióját.”