Azt mondta, több mint 40 gyerek halt meg tífuszban, pedig a Szabad Népben az jelent meg, hogy 9, tehát Beszterczeiné rémhírterjesztést követett el

Történelem
2020 május 15., 15:11

Nem az Orbán-kormány az első Magyarországon, ami a szólásszabadságot erőszakszervezetek segítségével, a rémhírterjesztés bűncselekményére hivatkozva igyekszik korlátozni. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti levéltára példás gyorsasággal reagált arra, hogy az utóbbi napokban a "rémhír" és a "rémhírterjesztés" lettek a magyar nyilvánosság kulcsszavai:

Gyorsan előszedtek ízelítőnek négy ügyet az ÁVH aktáiból, hogy valós példákon mutassák be, hogyan is csinálták ezt az Orbán-kormány elődei. A levéltár iratanyagában összesen 153 olyan dosszié és irat található, amely a rémhírterjesztés kategóriájához kapcsolható. Feltehető, hogy nem minden ilyen anyag maradt meg, de az így is figyelemre méltó, hogy az Orbán-kormány rendőrsége néhány hét alatt nyolcvannál több ember ellen indított eljárást ilyen ürüggyel.

link Forrás

Tömegsírok = rémhír

Az ÁBTL által felidézett első ügyben az az érdekes, hogy bár egy ÁVH-s iratban került elő, maga az esemény még 1941-ben, a Horthy-korszakban történt. Ekkor azért ítéltek el Budapesten egy galíciai zsidó menekültet, mert rémhíreket terjesztett. Mármint feltehetőleg az igazat a kamenyec-podolszkíji mészárlásról, a magyar zsidó holokauszt első tömegmészárlásáról, amikor a magyar hatóságok összefogdostak és átdobtak a határon (a fideszes történelemmagyarázó intézet vezetője szerint: idegenrendészeti eljárást foganatosítottak) több tízezer olyan, az akkor visszacsatolt területeken élő zsidót, aki nem tudta igazolni a magyar állampolgárságát, hogy a területet uralmuk alatt tartó németek két nap alatt  23 600 embert géppuskázzanak tömegsírokba.

Nem azt írta a pártmédia = rémhír

A következő felidézett ügy 1950-es és hárborzongatóan vicces, hogy majdnem megtörténhetne 2020 Magyaroszágán is: a főszereplő Beszterczei Károlynét nem más, mint Bakács tisztifőorvos jelentette fel, amiért nevezett a Honvéd-Édosz focimeccs után (utóbbira a kommunisták kereszteték át erőszakkal a Fradit) „a távozó közönség körében reakciós megjegyzéseket tett”. A félpályás presszingről? Nem! „Azt mondta, hogy több mint 40 gyerek halt meg tífuszban, pedig az aznapi Szabad Népben az jelent meg, hogy 9, tehát Beszterczeiné rémhírterjesztést követett el.”

Nincs fehér kenyér? Nincs, de rémhír

Bagyánszki Györgyné kórházi takarítónő 1949-ben majdnem ilyen kényes témában váltotta ki a hatóságok haragját. Kenyérről fantáziált. Fehérről, amilyen akkoriban gyakran nem lehetett egyáltalán kapni. Az Apponyi Poliklinika egyik kórtermében Bagyánszkiné arról beszélt, hogy  „a fehér kenyeret a kormányzat napokon belül megszünteti és nagy üzemekben már intézkedés is történt, hogy a munkások vonuljanak ki, hogy nekik már nincs szükségük fehér kenyérre, jó lesz a barna is”. Kirúgták, fellebbezett, az ÁVH átvette az ügyét, többet nem tudni szegényről. A kenyér pedig a kommunizmus végéig borzalmas maradt.

Beszólt, mert nem szereti a diktátort? Rémhírterjesztő

Az utolsó ügy azt mutatja meg, hogy a rémhírterjesztést milyen általános vádként lehetett meglebegtetni bárki fölött, aki nem a Rákosi-rendszer szája íze szerint beszélt. Gálfi Lajosné tömbmegbízott buzgóságában ugyanis felnyomta a szomszédait, hogy amikor politikai beszélgetést kezdeményez velük, azok klerikális reakciós szövegeket nyomnak, a Pártot és Rákosi elvtársat ócsárolják és „a legkülönbözőbb rémhíreket terjesztik". Ennyi elég is volt egy rendőrségi nyomozáshoz, a gyanúsítottak későbbi sorsáról nem tudni.

És hogy azért még az ötvenes években sem lehetett mindig elhallgatni az igazságot, azt jól példázza az a korabeli propaganda-karikatúra, amivel a levéltár ezt az igen érdekes fb-bejegyzését illusztrálta. 

Na ki beszél a Rémhírterjesztő szájából? Na ki? Tessék csak jobban megnézni! 

BIZONY.:(((