„Az ítéletből nem következik a sajtótudósítás rendjével kapcsolatos jelenlegi szabályok felülvizsgálatának kötelezettsége.”

Ezt szűrte le az Országgyűlés abból az ítéletből, amiben a strasbourgi székhelyű Ember Jogok Európai Bírósága (EJEB) kimondta, hogy Kövér László, az Országgyűlés elnöke megsértette hat magyar újságíró szólásszabadsághoz való jogát, amikor 2016-ban kitiltotta őket a parlamentből.

A sok eset közül ez éppen az volt, amikor Kövér azért tiltotta ki az Index, a nol.hu, a hvg.hu és a 24.hu tudósítóit, mert „engedély nélkül forgattak”, és „nyíltan szembeszegültek” a parlamenti újságírói munka szabályaival,

mert olyan helyiségekben is forgattak (az országház déli társalgójában és a kupolateremben), ahol nem szabad.

Ha pedig Kövér ezt mondja, akkor az ellen itthon nem lehet semmit tenni. Ahogy az újságírókat képviselő Társaság a Szabadságjogokért összefoglalta, a parlamenti sajtószabályrendszer azért tekinthető önkényesnek, mert a szabályait Kövér László házelnök alkotta, 2016-ban ő maga bírálta el, hogy azokat valaki megszegte-e, ő döntött a szankcióról is, a döntés ellen se Kövér Lászlónál, se bíróságon vagy más fórumon nem lehetett fellebbezni.

Ezért fordult a 6 újságíró a strasbourgi EJEB-hez, azt kérve, hogy a bíróság mondja ki:

Az újságírók kitiltásáról szóló döntés alapjogokat sértett, mert nem adott alapos indokot, miért van szükség hatalom ellenőrzésének ilyen súlyos korlátozására. Ráadásul jogorvoslatra sincs lehetőség a döntéssel szemben, így az újságírókat semmi nem védi meg a házelnök önkényétől.

A TASZ beadványa szerint a kitiltott újságírók nem is öncélúan szegték meg Kövér László rendeletét, hanem egy fontos közügyben akarták kérdőre vonni a választott képviselőket.

Ekkor robbant ki az MNB-botrány, és arról akarták megtudni a törvényhozás tagjainak véleményét, hogy a jegybank az alapítványain keresztül közpénz-milliárdokkal támogatott a Fidesszel kapcsolatba hozható cégeket.

Az EJEB május 26-i ítélete kimondta:

• A házelnök döntése, amivel kitiltotta az újságírókat, nem tartalmazta a szükséges, a szólásszabadság védelmét szolgáló eljárási garanciákat.
• A házelnök a kitiltás előtt nem vette figyelembe a döntésének potenciális következményeit, illetve az újságírók tudósításának fontosságát.
• A kitiltott újságírók semmilyen formában nem vehettek részt a kitiltásukat eredményező eljárásban, hiszen arról csak a főszerkesztőjüknek küldött levélből értesültek, utólag.
• Az is jogsértő volt, hogy a kitiltott újságírók sem a házelnöki döntésből, sem pedig a szabályozásból nem tudták meg, hogy pontosan meddig nem léphetnek be újra a Parlamentbe, a későbbi regisztrációs kérelmeikre pedig semmilyen választ nem kaptak.
• Az újságírók számára semmilyen jogorvoslati lehetőséget nem biztosított a szabályozás.

Az Országgyűlés Sajtóirodája áltla kiadott közlemény nem ezeket emelte ki, hanem azt, hogy a bíróság szerint „a parlamenti belépési engedélyek felfüggesztésével a véleménynyilvánítás szabadságába mint az Emberi Jogok Európai Egyezményében védett jogba történt beavatkozás a jog által előírtan és a megfelelő célokat szolgálva történt, ugyanakkor - a korábbi szabályozás eljárási garanciának hiánya miatt - nem volt arányos”.

Amit még kiolvastak az ügyből: a bíróság a kérelmező újságírók nem vagyoni kártérítésre vonatkozó fejenként 5000 eurós igényét elutasította, és csak a perrel kapcsolatos költségek megfizetésére kötelezte Magyarországot.

Továbbá: „a bíróság ítélete számos ponton alátámasztotta a magyar kormány perben képviselt álláspontját: az újságírók kérelmével szemben elismerte, hogy a sajtótudósítás magyar jogban történő szabályozása előrelátható, "a jog által előírtság" követelményének megfelelő volt”.

Valamint: „A bíróság az újságírók kérelmével szemben azt is elismerte, hogy a sajtó általi felvételkészítési lehetőség korlátozása, a szabályszegők szankcionálása a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásának jogszerű céljai közül kettőnek is megfelelt. Így a bíróság kimondta, hogy a parlamenti működés zavartalanságának (az intézmény hatékony működésének) biztosítása, valamint a képviselők jogainak védelme legitim korlátozási indokok.”

Annyit azért elismert az Országgyűlés is, hogy „az Emberi Jogok Európai Bírósága a meghozott intézkedés arányosságának vizsgálata során azt állapította meg, hogy a belépési jog felfüggesztésére vonatkozó korábbi, a konkrét ügyben alkalmazott eljárási szabályok nem voltak kellően részletezettek, így egyebek mellett nem szabtak határidőt a felfüggesztésnek és nem adtak lehetőséget az újságírónak álláspontja ismertetésére”. Nade ezt azóta megoldották, mert úgy módosították a szabályozást, 2017 nyarán, hogy azt „kiegészítették a mérlegelési szempontok meghatározásával, a felfüggesztés időtartamának rögzítésével, valamint fellebbezési lehetőséggel is. Mivel ugyanakkor ezen új szabályok a kérdéses ügyben még nem voltak hatályban, ezért megállapította az aránytalanságot, kimondta a jogsértést”.

Az Országgyűlés közleményéből elég világosan kiderül, mint gondolnak az - ahogy az ítéletben is szerepel - az „újságírók tudósításának fontosságáról”: „A bíróság rögzítette azt is, hogy az államok nagyobb mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a parlament épületében folytatott tevékenységek szabályozására, így arra is, hogy a parlamenti működés zavartalanságának biztosítására az épületben meghatározott területeket jelöljenek ki a felvételkészítésre. A Bíróság egyetértett a magyar kormány álláspontjával abban is, hogy az újságírók azzal, hogy nem tartották tiszteletben a tudósítás szabályait, tudatosan vállalták a kockázatát annak, hogy szankcionálhatják őket a házelnöki rendelkezés megsértése miatt”.

A TASZ jogásza, Dojcsák Dalma az ítélet után azt mondta, hogy „rendszerszintű változásoknak kell történnie” a parlamenti sajtómunka szabályozásában.

„A kutatásaink is azt mutatják, hogy a hatalom változatos eszközökkel korlátozza az újságírók munkáját, ezzel pedig a saját számonkérhetőségét akadályozza. (...) Vissza kell állítani azt a korábbi gyakorlatot, ami engedte a forgatást a parlamenti folyosókon, az újságírók önkényes kitiltásának pedig véget kell vetni”

- közölte.

Az Országgyűlés válasza:

„Az ítéletből nem következik a sajtótudósítás rendjével kapcsolatos jelenlegi szabályok felülvizsgálatának kötelezettsége”.

Az ebben az ügyben érintett Index idéz még pár dolgot a kormánynak a bíróság előtt előadott érveiből. Így például azt az életszerű helyzetet, hogy az újságírói munka korlátozásának szükségességét egyebek mellett azzal próbálták alátámasztani, hogy a Parlament folyosóin olykor nemzetbiztonsági jelentőségű, titkosított iratokat is szállítanak, és aki nem megengedett helyen forgat, lefényképezheti azokat.

De még az is szerepelt az érvek között, hogy az újságírók eleve olyan videót akartak forgatni, amelyben a képviselők nem válaszolnak, hogy a kamera elől menekülő politikusok lefilmezésével rossz színben tüntessék fel őket, aláásva a beléjük vetett közbizalmat.

A bíróság nem látta megalapozottnak, hogy az újságírók szenzációhajhászkodni mentek volna a Parlamentbe. Az indoklás szerint a jegybanki alapítványok közpénzköltésének politikai megítélése olyan ügy, amire a közvélemény okkal lehet kíváncsi. Ugyanakkor valóban egyetértettek azzal, hogy a házelnöki rendelkezés a parlamenti munka háborítatlanságát szolgálja, és mivel azt az újságírók tudatosan megszegték, számolhattak azzal, hogy ezért szankció jár.

Való igaz, hogy az azóta életbe léptett új szabályozásban már például belevették, hogy mennyi időre szólhat a kitiltás, kiket érinthet pontosan, és belevett egy sajátos jogorvoslati rendszert is, ami úgy néz ki, hogy a sajtófőnök kitiltó rendelkezése ellen a házelnöknél lehet fellebbezni.

De az újságírók munkáját tovább nehezítették azzal, hogy kordonok mögé zárták őket.