Köztéri döbbenet: Újpesten átadták a Csigamegváltó emlékművét, aki a nyálkájával mossa le az emberek bűneit

444 Hírlevelek
Hírleveleink házhoz visznek mindent, amit tudni kell.

Újító emlékművet adtak át hivatalosan is Újpesten, pár hónappal a felállítása után. A műalkotás ugyanis egy olyan kérdést jár körül, amit köztéri szobor igen ritkán, vagy talán soha:

mi lenne, ha Jézus Krisztus egy marha nagy, több méter hosszú csiga lett volna?

A mellbevágóan újszerű mű alkotója Detkovics Anikó, a címe Hit, remény, szeretet és így néz ki:

A szobor azt a jelenet örökíti meg, amikor a Csigamegváltó kicsusszant egy Munkásotthon utcában parkoló, ütött-kopott Suzuki Swift alól, hogy nyálkájával lemossa a bűneinket.

Első látásra sokakat talán meg is rettent ez a hatalmas, több méteres, a fűben kúszó, félelmetes testén didaktikus szimbólumokat viselő lény. Ők valószínűleg olyan áltis deszkások, gyereksétáltató anyukák és bevásárlás közben megpihenő nyugdíjasok, akik nem olvasták Csiga Máté evangéliumát, amiben világosan le van írva, hogy 

„Ne féljetek azoktól, akik a testet összenyálkázzák, a lelket azonban nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani.” 

Mindennapos tapasztalat, hogy Újpestet jóravaló, de teológiailag kevésbé képzett emberek lakják. Az ő kedvükért fogott össze az evangélikus, katolikus, református és baptista közösség az önkormányzattal és állíttatták ez a bátor szobrot, a Munkásotthon utcai lakótelepen található, pompás nevű Dinamik park használóinak okulására.

De ez a szobor nemcsak a tájékozatlan Tévelygőkhöz szól. Még a Hit dolgaiban tájékozott, bibliaforgató emberrel is megtörténik, hogy néha elbizonytalanodik. Mi van például, ha stimmel az egész sztori, de a Megváltó nem ember volt, hanem a szárazföldi csupaszcsigák alrendjébe tartozott? A helyét kereső Emberben érthető módon merülnek fel ilyen kérdések, amikre Detkovics Anikó megnyugtató választ ad: ne féljetek, ha Jézus egy öt méter hosszú, keresztarcú csiga, kszemekben végződő kis szarvacskák nélkül, azzal is csak jól jártunk.

De mire föl a szobor feltűnő dinamizmusa, különös tekintettel arra, hogy ki a főszereplője? 

Erre a választ Csiga Pálnak a korinthusbeliekhez írt első levelében találjuk: 

"Mikor lárva valék, úgy szóltam, mint lárva, úgy gondolkodtam, mint lárva, úgy értettem, mint lárva: minekutána pedig kifejlett példánnyá lettem meszes héjjal, elhagytam a lárvához illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a friss, ropogós, esőáztatta lakótelepi gyep."

A pozitív hangulatú szobor a befogadó esetleges kezdeti félelmeire rácáfolva mindezek miatt az Örömhír hirdetője, és azt üzeni, hogy közel az agapé, vagyis szeretetlakoma az Úrral, ami nagyszerű hír, kivéve, ha a műalkotás befogadója a zsenge salátafélék vagy pázsitfüvek közé tartozik, mert akkor jobb azonnal menekülni az Újpest-Városkapu metrómegálló irányába.