• Joe Biden leleplezését ígérte szerdai számában a New York Post, Rupert Murdoch nyíltan trumpista pletykalapja.
• Az amerikai mainstream sajtó csak azután kapta fel a sztorit, hogy annak terjesztését a Facebook és a Twitter is korlátozta.
• Hamar kiderült, hogy a közösségimédia-cégek aggályai nem alaptalanok. A sztori minden részlete gyanús.
• Kezdve azzal, hogy olyasmiben ígérnek leleplezést, amiben még az ügyben hónapokig nyomozó republikánus szenátorok is kénytelenek voltak ártatlannak mondani a demokraták elnökjelöltjét.

„Biden titkos emailjei” – öles betűkkel hirdette nagy leleplezését a szerdai New York Post címlapja. A négyoldalas „exkluzív riportból” még azt a részletet is kiemelte, amely szerint „leleplezve: az ukrán igazgató megköszönte Hunter Bidennek a »lehetőséget a találkozóra« alelnök apjával”. A belső oldalakon a cikk címében még füstölgő pisztolyt is emlegettek, sugallván, hogy itt most valami nagyon nagy leleplezés következik.

A mainstream amerikai sajtó mégsem ugrott rá a sztorira. Talán mert a New York Post eleve nem túl jó hírű pletykalap, és rendszeresen közöl megalapozatlan, vagy nagyon felszínesen ellenőrzött történeteket. Ráadásul tulajdonosa a Donald Trumppal baráti viszonyt ápoló ausztrál médiamágnás, Ruppert Murdoch. Vagy méginkább azért, mert a történet ezer sebből vérzik.

Olyan sok sebből, hogy két nagy amerikai közösségimédiacég, a Twitter és a Facebook is korlátozta a terjesztését. „Bár szándékosan nem linkelem a New York Postot, szeretném egyértelművé tenni, hogy ez a cikk a Facebook külsős tényellenőreinek ellenőrzésére vár. Addig korlátozzuk a terjesztését platformunkon” – közölte Andy Stone a Facebook részéről. A Twitter kommunikációja kevésbé sikerült gördülékenyre.

A cég alapítója, Jack Dorsey személyesen ismerte be, hogy elfogadhatatlannak tartja a gyakorlatot, hogy bővebb indoklás nélkül akadályozták meg a link terjesztését, majd linkelte a threadet, amiben a Twitter illetékes részlege részletesen elmagyarázza, hogy miért döntöttek így.

A közösségimédiacégek lépése azonnali felháborodást váltott ki a trumpista jobboldalon, több millió követővel bíró trumpista kommentátorok minősítették a két óriáscég döntését cenzúrának, illetve a konzervatívok elhallgattatásának újabb bizonyítékának. Mondhatnánk, hogy vesztükre, mert így már a sztorit addig elhallgató mainstream média érdeklődését is felkeltették, így mostanra a New York Timestól a Business Insiderig tucatnyi lap szedte darabjaira a Post cikkének zavaros állításait.

Miről szól a Post cikke?

2019 egyik nagy sztorija volt Joe Biden fia, Hunter Biden szerepvállalása egy gyanús hátterű ukrán energetikai cég, a Burisma igazgatótanácsában. A történet, amit Magyari Péter kollégánk részletesen feldolgozott, valóban nem szép: a regnáló, abban az időben konkrétan az amerikai kormány ukránpolitikájának legfőbb felelősévé tett alelnök energetikai ügyekben teljesen járatlan fia jól fizetett sportállást vállalt egy gyanús oligarcha korrupciógyanúba keveredett cégének igazgatótanácsában. A történet rendesen felajzotta Donald Trumpot és legszűkebb körét, mivel már 2019-ben sejthető volt, hogy a Demokrata Párt Joe Bident fogja indítani a most november 3-án tartandó elnökválasztáson.

De a sztoriból végül semmi sem pottyant ki, annak ellenére sem, hogy Trump még a személyes ügyvédjének fogadott volt New York-i polgármestert, Rudy Giulianit is ráállította, aki aztán mindenféle gyanús alakokkal, köztük egy azóta orosz ügynökként meggyanúsított férfival találkozgatva próbált terhelő bizonyítékokat feltúrni Ukrajnában. A történet talán ismerős: végül ez képezte az alapját a Donald Trump elleni alkotmányos vádeljárásnak, mert Trump ebben a történetben próbált zsarolással nyomást gyakorolni Volodimir Zelenszkij frissen megválasztott ukrán elnökre. Az amerikai törvényhozás amúgy Bidenék ügyében is indított vizsgálatot, de a republikánus vezetésű vizsgálóbizottság is arra jutott, hogy nem történt semmi törvénytelen. Magyarán az ügyben ezidáig kizárólag Trumppal és Giulianival szemben indult eljárás, Bidenékkel szemben nem.

A Post most azt állítja, hogy a birtokába került emailek mégis bizonyítják, hogy Joe Biden, a demokraták elnökjelöltje fia kérésére járt közben a Burisma ügyében, és gyakorolt nyomást Ukrajnára az ügyben vizsgálódó főügyész leváltásáért.

Miért ültek volna rajta hónapokig?

A lap állítása szerint a most közölt emaileket attól a Rudy Giulianitól kapták, aki immár több mint egy éve kutat bizonyítékok után. Hogy a dokumentumok mikor kerülhettek Giuliani birtokába, az nem derül ki a cikkből, de az abban foglaltak alapján a Post már bő egy hónapja értesült a létezésükről Steve Bannontól. Bannon Trump kampányguruja, majd főtanácsadója volt, mielőtt kiesett volna az elnök kegyeiből. Augusztusban egy a jelen sztorihoz nem kapcsolódó ügyben csalás vádjával vették őrizetbe. A cikkből még kiderül, hogy a laptopot, amin a leleplezés tárgyát képző iratokat találták, egy számítógépbolt tulajdonosa már 2019. decemberében átadta az FBI-nak. De mielőtt átadta volna, lemásolt róla mindent, és azt „később” átadta Giuliani ügyvédjének.

Vagyis azt kéne elhinnünk, hogy Giuliani, aki valamikor tavaly december és idén szeptember között hozzájutott az iratokhoz, még október elején is csak ült rajtuk, nem adta át azokat az ügyben vizsgálatot folytató, politikailag igencsak motivált republikánusoknak, és ha Bannon nem szól róluk a New York Postnak, akkor tán nem is kerülnek nyilvánosságra.

A történet forrása Trump elkötelezett híve

Ennél is zavarosabb része a történetnek az, ahogy a laptop és a rajta tárolt adatok előkerültek. Ennek a résznek a főszereplője egy látáskárosult számítógépszerelő a delaware-i Wilmingtonból, vagyis abból a városból, ahol Bidenék laknak.

A post leírása szerint a lapban meg nem nevezett szerelőnél 2019 áprilisában adta le a gépet (két másik eszközzel együtt) egy férfi, akit a látáskárosult szerelő nem tudott azonosítani, de mert a laptopon volt egy matrica, azt feltételezi, hogy Hunter Biden lehetett. A matricán a Beau Biden Alapítvány logója volt. Beau Biden volt delaware-i legfőbb ügyész Joe Biden néhai fia.

A Post sztorija szerint az áprilisban leadott gépekért senki sem jelentkezett, így ő 90 nap elteltével belenézett, hogy mi van rajtuk. A történet itt kissé zavarossá válik, a lap ugyanis egyrészt azt állítja, hogy a szerelő maga értesítette a hatóságokat, másrészt közöl egy bírósági végzést, amivel az FBI lefoglalta a gépet. Ez merőben szokatlan eljárásnak tűnik, az FBI-nak aligha volna szüksége bírósági végzésre egy olyan eszköz lefoglalásához, aminek a létezéséről maga a megtalálója értesítette őket, önként.

A Post meglehetősen felelőtlenül járt el a bírósági végzés közlésekor – ahogy több más fénykép közlésekor is. A dokumentumon átütő tinta, illetve a többi fotó metaadatainak elemzéséből ugyanis az amerikai lapok szinte rögtön azonosítani tudták a Post forrását, John Paul Mac Isaacet, a wilmingtoni szervíz tulajdonosát. Róla azonnal kiderült, hogy Trump elnök elkötelezett híve. Isaacet megrohanták az újságírók, a szervíztulajdonos pedig folyamatos önellentmondásokba keveredett azzal kapcsolatban, hogy pontosan mi és mikor történt, ki értesített kit.

Manipulálták a bizonyítékot

Legalább ilyen gyanúsak a bizonyítékként közölt emailek, illetve az, ahogy ezeket közölték. A lapban ugyanis nem magukról az emailekről készült képeket közöltek, hanem az emalekről készített PDF-ek képeit. Ezek metaadatai is érdekességeket rejtettek. Azokból ugyanis kiderül, hogy a Photoshopba bemásolt emailekkel négy órát babráltak a végső mentés előtt, ami rendkívül hosszú idő egy egyszerű kivágás-beillesztéshez. Mivel a lap magukat az emaileket csak ebben a formában közölte, nehéz ellenőrizni azok hitelességét.

Az egyik perdöntő bizonyítékként közölt email a megjelenése alapján nem valakinek az érkezett mappájából, hanem a levél feladójának elküldött levelek mappájából lehet kimásolva. Olyan apróságokról nem is beszélve, hogy a bizonyítékként emlegetett emailben N. Z.-ként hivatkoznak valakire, akit a Post Mikola Zolcsevszkijként (angol átírásban Mykola Zlochevskyként) azonosít. Azt, hogy a monogram két betűjéből az egyik miért nem stimmel, a lap azzal próbálja elütni, hogy a Mikola a Nicholas ukrán változata.

A háttérben felsejlik Putyin hosszú árnyéka

A történetről beszámolva a New York Times az orosz szálat is felmelegíti. Mint írják, már januárban beszámoltak róla, hogy az orosz GRU egyik alakulata, amelyik 2016-ban a Demokrata Párt szervereiről is adatokat lopott, a Burisma szervereit is feltörte. Szeptemberben pedig az amerikai hírszerzés arról értesült, hogy a hack során megszerzett emaileket októberben tervezik kiszivárogtatni, hogy közvetlenül a választások előtt alakítsák a Bidenről kialakult képet. A Times beszámolója szerint a titkosszolgálatok attól tartottak, hogy a Burismától ellopott emailek közé hamisítványokat is keverhetnek.

Mit mond Biden?

A Post cikke azzal zárul, hogy Joe Biden kampánystábja nem reagált a megkeresésükre. Biden kampánya ezzel szemben azt közölte, hogy „a New York Post soha nem kérdezte a kampányt a történet kritikus elemeiről”. A cikk legfőbb állítására, amely szerint Joe Biden fia közbenjárására személyesen találkozott a Burisma egyik vezetőjével Washingtonban, azt válaszolták, hogy Biden hivatalos napirendje alapján nem volt ilyen találkozó a kérdéses időszakban. A Times kérdésére, hogy esetleg mégis napirenden kívül összefutthattak-e bárhol, kampánystábja egyik tisztviselője azt mondta, hogy ez „technikailag lehetséges”, de valószínűtlen. A Times szintén utalt rá, hogy az ügyben a republikánus szenátorok által lefolytatott vizsgálat semmilyen bizonyítékot nem talált törvénytelenségre.