Demeter Szilárd múzeumi beosztottai közösen határolódnak el a főnöküktől, aki körlevélben magyarázza nekik, hogy nem antiszemita, de a liberalizmus olyan veszélyes, mint a nácizmus

444 Hírlevelek
Hírleveleink házhoz visznek mindent, amit tudni kell.

A Facebookra hétfőn délután 5 tájban kiposztolt elhatárolódó közleményben reagálnak Demeter Szilárd főigazgató nemzetközi botrányt kavaró, a fideszeseket a zsidókkal, a liberálisokat a nácikkal, Európát a gázkamrákkal, Soros Györgyöt pedig Hitlerrel azonosító publicisztikájára a Petőfi Irodalmi Múzeum és tagintézményeinek muzeológusai és más munkatársai.

A PIM mintegy 200 alkalmazottjából hétfőn délután 4-ig már hetvennél is többen írták alá a rövid szöveget, amiben két lényegi állítás olvasható:

  • Az egyik az, hogy az aláírók a PIM munkatársaiként és magánemberként is elhatárolódnak a főigazgató írásától, ideértve annak tartalmát, stílusát, valamint a közzététel és a visszavonás módját.
  • A másik pedig az, hogy mivel a muzeológus szakmában igen fontos a folytonosság, a gyűjtemények megőrzéséhez szükséges tudást és tapasztalatot pedig csak sok év alatt lehet megszerezni, a tiltakozók a helyükön maradnak és teszik tovább a dolgukat.

Ez itt a teljes szöveg:

Ez azonban nem az egyetlen levél, amit a PIM-ben hétfőn sokan olvastak. A 444 információja szerint Demeter Szilárd főigazgató hétfő délután érzelmes körlevelet küldött a PIM összes alkalmazottjának, amiben a hírhedt írását magyarázza.

A meghökkentően inkoherens levél azzal kezdődik, hogy

“A lelkiismeretem nyugodt. Soha egyetlen antiszemita sort vagy szókapcsolatot le nem írtam. De még csak nem is gondoltam. A Sor(o)s című írásomban egy fikarc antiszemitizmus sincs.”

Demeter ezek után azt a következtetését osztja meg a beosztottaival, hogy akik most “harsogva a fejét követelik”, azok azért tesznek így, hogy elfeledtessék, miszerint az ellenzéki összefogás antiszemita jelöltet indított az őszi időközi választáson. A meglepő kanyar odáig fut ki, hogy levele harmadik sorában már Demeter vádol, úgyis mint 

“hallgatott Vámos Miklós, hallgatott Kepes András, hallgatott Parti Nagy Lajos is.”

Mármint arról, hogy antiszemita múltú jobbikos is van az ellenzéki összefogásban.

Demeter szerint ezt a hallgatást kompenzálják most az ellene indított “verbális lincseléssel”.

A békülékenynek induló, majd vádaskodásba átmenő levélben ezen a ponton újabb fordulat következik: Demeter a “de az ő képmutatásuk és kettős mércéjük nem lehet mentség számomra” bevezetéssel ismét megbánást mutat. Olyanokat írva, hogy igaza volt Gulyás Gergelynek abban, hogy nem lett volna szabad indulatból publicisztikát írnia. De ő, mint írja, szenvedélyesen szereti a hazáját, nemzetét és kultúráját és ha ezek veszélybe kerülnek, neki kötelessége megvédeni azokat,  és ezek most szerinte veszélybe kerültek. A megbánó szakaszt Demeter ezzel a béketeremtő, konszenzuskereső, konfliktuscsökkentő mondattal zárja:

“Úgy gondolom, hogy a liberális multikulturális utópia is éppen annyira veszélyes, mint a nácizmus és kommunizmus volt.”

Ezek után éles váltással arról kezd értekezni, hogy milyen Kertész Imre-idézet miatt tiltotta le őt a Facebook. Az nem derül ki, hogy ehhez mi köze van a beosztottjainak. Az cserébe kiderül, hogy egy élesen és általánosan muszlimellenes Kertész-idézetről van szó, ami azzal kezdődik, hogy 

“Arról volna szó, ahogyan a muzulmánok elárasztják, s majd birtokukba veszik, magyarán elpusztítják Európát, ahogyan Európa mindezt kezeli, az öngyilkos liberalizmusról és az ostoba demokráciáról.” 

Demeter ezek után Kertészhez hasonlítja saját magát, amennyiben “Kertész abban példaképem, hogy az igazságában bízó alkotó ember nem ismerhet tabukat”

A meglepetések sora nem ér véget, mivel ezen a ponton Demeter közli, hogy tabuk mégis léteznek, sőt helyettesének, Kalla Zsuzsának igaza volt abban, hogy a pozíciója miatt neki figyelembe is kell vennie ezeket a tabukat, ezért ezennel szilenciumra ítéli a benne élő írót. Ezek után arra céloz, hogy amíg főigazgató, nem fog publicisztikát írni, csak könyvet, amit azonban csak azután ad ki, hogy otthagyta a PIM-et. 

Demeter a levél zárlatában előbb felidézi, hogy mennyi pénzt hozott magával főigazgatóként - biztosítva a munkatársakat, hogy nem azért, hogy megvásárolja őket - majd leszögezi a levél egyik legfontosabb üzenetét:

“Márpedig addig vagyok a főigazgató, amíg a fenntartó nem dönt másképp”.

Magyarul magától a botrány ellenére sem mond le. Egyelőre, úgy tűnik, nem is kell neki, a kormány legalábbis kiállt mellette.

A levél sokadik erőteljes fordulataként ezen a ponton Demeter szabályos liberális hitvallást tesz arról, hogy 

“Amióta én vagyok a főigazgató, érzékenyen védem a PIM-ben szólás- és gondolatszabadságot, senkit sem érhetett munkahelyi retorzió azért, mert más, akár politikai, akár világnézeti alapokon álló véleményt fogalmazott meg. És amíg én vagyok a főigazgató, ez így is marad.”

A szöveget azzal zárja, hogy “ennek figyelembevételével gondolkodjon mindenki a hogyan továbbról”, amivel feltehetőleg az esetleges felmondásokra gondolt.