„22 éves voltam. Az összes barátnőm gyereket szült, amint megházasodott, de nekünk nem sikerült. Nem volt egyszerű teherbe esni és nagy volt a nyomás. Senkinek nem volt megoldása. Aztán elmentem dr. Fortier-hez”
– így kezdte történetét a most 77 éves Cathy Holm, aki a hatvanas években esett teherbe, miután felkereste Las Vegasban a termékenységi specialista dr. Quincy Fortier-t. Lánya, Wendi 1966-ban született meg, a nő azt mondta, sokat gondolkodott azon, milyen érdekes, hogy a lánya mennyire nem hasonlít az apjára vagy a családjára.
Wendi Babst tizenkilenc éves korában kezdett rendőrként, majd karrierjét nyomozóként folytatta, 2018-ban ment nyugdíjba. Hogy munka nélkül is lefoglalja magát, úgy döntött, utánajár származásának. Megvette az Ancestry otthon elvégezhető DNS-tesztjét, így derült ki, hogy rengeteg unokatestvére és féltestvére van, pedig korábban egyről sem tudott. „Az egyetlen név, ami visszatérően felbukkant, a Fortier volt.” Ezek után elmondta anyjának, hogy csináltatott egy DNS-tesztet, és kiderült, hogy az apja nem az apja, hanem nagy valószínűséggel az a nőgyógyász, akit a hatvanas években felkeresett Las Vegasban.
Dr. Quincy Fortier 2006-ban halt meg 93 évesen, haláláig praktizált nőgyógyászként. A megtermékenyítés tizenévesen kezdte foglalkoztatni, miután egyik tehenüknek nem sikerült első ellése után ismét megtermékenyülnie. 1945 és 1994 között saját klinikáját, a The Women’s Hospitalt vezette Las Vegasban, 1991-ben Nevada államban az év orvosa lett, többezer nőt kezelt meddőséggel.
Csak évtizedekkel a beavatkozások után derült ki, hogy Fortier a nők megtermékenyítésére a saját spermáját is használta, páciensei tudta és beleegyezése nélkül.
Fortier és leszármazottjai történetéből Hannah Olson Istent játszva címmel készített dokumentumfilmet, amit december 2-án mutattak be az HBO-n. A film leginkább Wendi Babs nyomozását kíséri végig, és még számos olyan embert mutat be, akiknek szintén Fortier a biológiai apja. Rajtuk kívül megszólaltatták Fortier szűk családját is, feleségével közös fiát és később örökbefogadott lányait. Így derült ki, hogy Fortier nemcsak pácienseit termékenyítette meg tudtuk nélkül a saját spermájával, de egyik nevelt lányát is, saját gyerekeit pedig rendszeresen molesztálta.
„Meddőséggel kapcsolatos problémákat is kezeltünk, de akkor még nem volt annyi eszközünk, mint ma, főleg a genetikában. Nem léteztek spermabankok, fogalmunk sem volt róla, hogy le lehet fagyasztani a spermát, tehát friss spermát kellett használnunk” – mondta dr. Harrison Sheld, aki korábban Fortier-nek dolgozott. Hozzátette, akkoriban az orvosok és az orvosi egyetemet végzők közül bárki lehetett donor, vagyis bárki adhatott spermát, nem jegyezték fel, hogy melyik minta kié, csak használták. Sheld és egy másik nőgyógyász kollégájuk, a filmben szintén megszólaló dr. Frank Silver is adott le spermát pénzért cserébe. A friss spermát egy hosszú fecskendővel juttatták be a méhnyakig, Silver úgy fogalmazott, „nem volt túl bonyolult művelet”. Eközben úgy mutogatta telefonján a kiműtött vagy becsövezett petefészkekről illetve vaginákról készült fotókat, mintha a kutyájáról vagy az unokájáról mutogatna képet egy idegennek.
Fortier egy olyan korszakban kezdett termékenységi specialistaként praktizálni, amikor még nem ismerték vagy értették úgy a DNS fogalmát, mint ma. Ha valakit megtermékenyítettek egy spermamintából, utólag nem lehetett megmondani, a gyereknek ki az apja. Pláne, hogy kiderült, Fortier legtöbbször hozzákeverte saját spermáját a párok férfitagjától kapott mintához, Brad Gulko szerint Fortier valószínűleg nem is feltételezte, hogy ez valaha is kiderülhet.
A genomikus végzettségű Gulko 1966-ban született, az ő biológiai apja is dr. Fortier. A filmben úgy fogalmaz, két hónappal korábban nem is tudott Fortier létezéséről, csak azután csináltatott DNS-tesztet, hogy anyja összefutott egy, a házában élő nővel, akinek elmesélte, hogy Las Vegasban a Women’s Hospitalban szült, majd a nő közölte vele, úgy tudja, egy ottani orvos a saját spermájával termékenyítette meg a pácienseket. A teszteredményekből kiderült, hogy Gulko nővére 99,5 százalékban askenázi zsidó, ő viszont csak 51,2 százalékban az.
„Vitatható lenne azt állítani, hogy az ember jellemének 50 százalékát, viselkedését, hajlamait meg lehet állapítani a DNS-éből” – mondta, de hozzátette, extrovertált apjával szemben ő sosem érezte jól magát társaságban, és nem értette, hogyan különbözhetnek ennyire. Gulko apja és Fortier egyébként ismerték egymást, együtt szolgáltak a seregben, jóbarátok voltak.
Wendi Babst eddigi nyomozása során 14 testvérét találta meg, legtöbbjük a negyvenes és a nyolcvanas évek között születtek. Sokan közülük már bejegyezték Fortier-t családfájukba apjukként, de Babst azt mondta, ő egyelőre képtelen erre: „Biztos, hogy valamilyen szinten befolyásol az ő genetikai állománya. Ha azt állítom, hogy az apám egy szörnyeteg volt, az mit árul el rólam?"
Az 1949-ben született Mike Otis évekkel ezelőtt az indián őseit próbálta meg felkutatni, amikor megtudta, hogy az apja valójában nem az anyja korábbi férje, hanem egy Nevada államban praktizáló nőgyógyász. Mindezt a doku forgatása alatt közölte a most 93 éves anyjával, Dorothy Otisszal, aki akkoriban nem azért kereste fel Fortier-t, mert gyereket akart, hanem mert nőgyógyászati problémái voltak. Azt hitte, az orvos valami fertőzéssel kezeli őt, csak most, több mint hetven évvel később derült ki számára, hogy Fortier akarata ellenére termékenyítette meg őt. Azt mondta, akkoriban, alig 22 évesen nem akart még gyereket, tovább akart tanulni. Szerinte Fortier szörnyű dolgot tett, nélküle azonban nem lenne most a fia. Úgy fogalmazott; „Isten eldönti, mi lesz a sorsod.” Csakhogy ebben az esetben az isten dr. Fortier volt.
Ifjabb Quincy Fortier 1963-ban született, apjától még született négy nővére és egy öccse, anyja és Fortier összesen hat gyereket neveltek együtt, anyjának ugyanis korábbi házasságából született egy lánya. Szerinte elképzelhető, hogy valójában akár több száz testvére is lehet. Apját úgy írta le, mint egy briliáns orvost, aki értett az emberi testhez, és valaki lábát látva is meg tudta mondani, hogy az illető foga szuvasodik-e. „A nők is teherbe estek, ha ő segített nekik, más orvosnál ez nem sikerült nekik. A többi orvos nem jött rá a megoldásra, de ő igen. Pontosan tudta, mit kell tenni, de ehhez a saját spermáját használta fel.” Elmondása szerint amikor szembesítette apját tettével, Fortier úgy fogalmazott, ő csak segít a nőkön.
Dr. Fortier és felesége a hatvanas évek végén váltak el, az orvos nem sokkal később, 55 évesen örökbefogadott két lányt, akiket ő segített világra. A filmben mindketten úgy beszéltek róla, mint a világ legjobb emberéről, aki alapítványoknak adakozott, csodás dolgokat tett, például saját magát metélte körül. „Hány férfi képes erre?” - tette fel a kérdést egyik nevelt lánya, de ennél meredekebb kijelentést is tettek, miután beszámoltak arról, hogy mostohaapjuk nőgyógyászként is kezelte őket. „Hálásak voltunk érte. Nemcsak azért, mert csodálatos orvos volt, de szeretett is minket. Ennél jobbat nem is kérhet az ember.”
Egyik lánya azt mondta, az, hogy apja a saját spermájával termékenyítette meg pácienseit, szerinte olyan, mintha a saját vérével segített volna.
Azt, hogy apja miért nem árulta el a nőknek, hogy saját spermáját is használja, lánya azzal magyarázta, hogy szerinte akkoriban az emberek nem szerették volna annyira ismerni a származásukat és hátterüket, mint most, a boldogságukhoz elég volt annyi, hogy ott volt a családjuk.
A kétezres évek elején, nem sokkal a halála előtt beperelte Fortier-t két korábbi páciense, amiért megtermékenyítésükkor a tudtuk nélkül használta fel saját spermáját. Fortier azt állította, nem kizárólag a saját mintáját használta, csak összekeverte azt a férj mintájával, azért, hogy „így segítse a spermiumok mozgását”. Ekkor beszélt arról is, hogy nem ez volt az első alkalom, Fortier ügyvédje pedig azzal védekezett, hogy nincs olyan nevadai törvény, ami tiltaná azt, amit védence tett. A felek végül peren kívül megegyeztek, Fortier engedélyét pedig soha nem vették el, a tárgyalás után sem.
„Apám úgy 1950 körül hunyt el, majd anyám hozzáment Quincy Fortier-hez, aki később örökbefogadott. A mostohaapám többször is molesztált szexuálisan gyerekkoromban. Négy-öt éves koromban kezdődött és egészen 13 éves koromig tartott. A rajtam végzett orvosi vizsgálatain is molesztált, akkor is megvizsgálta a vaginámat, ha hasfájásra panaszkodtam”
– Connie Fortier vallomására Wendi Babst talált rá nyomozása közben. Connie dr. Fortier egyik nevelt lánya volt, felesége első házasságából született. A vallomásból az is kiderült, hogy miután Connie a fentiekkel szembesítette mostohaapját, az azt mondta, „soha nem erőszakoskodott, mindig is gyengéd volt”. A vallomást Connie később visszavonta, hogy miért, arra nem kapunk magyarázatot a filmben.
Connie Fortier 17 évesen esett teherbe, úgy, hogy korábban nem élt szexuális életet. Feltételezhetően dr. Fortier termékenyítette meg az egyik vizsgálat során. A lánynak Fortier nem engedte az abortuszt, Minnesotába küldte egy hajadon anyáknak kialakított otthonba, a lány pedig örökbe adta az ott született fiát. A film szerint dr. Fortier később ezt úgy emlegette, hogy nagy valószínűséggel ez egy szűzen fogantatás és szülés volt.
Connie 1992-ben, azután tett vallomást, hogy felkereste az akkor 27 éves fia, Jonathan Stensland, aki tudta, hogy örökbe fogadták, és szerette volna megtalálni biológiai szüleit. Stensland a filmben elmondta, hogy találkozott dr. Fortier-val is, aki előadott neki egy történetet arról, hogy Connie-t véletlenül egy olyan tamponnal vizsgálta meg, ami összekeveredhetett egy ott lévő spermamintával.
Connie Fortier visszavont vallomásában arról is írt, hogy mostohaapja nemcsak őt, de a többi gyerekét is molesztálta. „A hatalmával és pénzével vett rá minket olyan dolgokra, amiket nem akartunk. Felelősségre kell vonni életében és halála után is.” Amikor a film rendezője Fortier két, később örökbe fogadott lányát kérdezte arról, hogy őket is molesztálta-e, egyikőjük azt válaszolta, neki nem volt ilyenben része, és nem is akarja tudni, hogy igazak-e a vádak. A molesztálást Ifjabb Quincy Fortier viszont megerősítette.
„Az apám őrült volt és perverz. Mindegyik lánytestvéremet, engem és az öcsémet is molesztálta, és mindenkit, aki az útjába került. Nem érdekelte ki az, játszani akart. Akkor tett a legboldogabbá, amikor láttam a koporsóban feküdni. Akkor biztonságban éreztem magam.”
Fortier története csak bizonyos szempontból egyedi. A film végén megjegyzik, hogy már több mint két tucat amerikai nőgyógyászt vádoltak meg azzal, hogy titokban a saját spermájukat felhasználva termékenyítettek meg nőket, rajtuk kívül pedig rengeteg hasonló eset fordult elő más országokban is.