Ítéletet hozott az amerikai Legfelső Bíróság a Simon-ügyben, amiben a holokauszt áldozatok örökösei perelik a MÁV-ot és a magyar államot

10 évnyi bonyolult pereskedés után ítéletet hozott az Amerikai Egyesült Államok Legfelső Bírósága abban az ügyben, amiben a magyar holokauszt-áldozatok egy csoportja és örököseik perlik a magyar államot és a Magyar Államvasutakat (MÁV), amiért részt vettek a deportálásokban és az értéktárgyaik elkobzásában. Az ítélettel azonban még messze nincs vége a jogi hercehurcának.

Tíz éve tartó vita

Minden tíz évvel ezelőtt kezdődött, amikor két csoport, amelyekben holokauszt áldozatok és örököseik gyűltek össze, amerikai bíróságokhoz fordultak, hogy bepereljék a magyar államot. Az egyik 95 örökösből álló csoport a chicagói bírósághoz fordult, és ők elsősorban azért követelték 240 millió dollár vagyoni kár és egymilliárd dollár nem vagyoni kár megtérítését, mert szerintük a MÁV tudatosan biztosított szerelvényeket a magyar zsidóság deportálásához a II. világháború alatt. A másik 14 felperesből álló csoport viszont a washingtoni székhelyű szövetségi bírósághoz fordult, amiért a magyar hatóságok a deportálások során elkobozták a zsidók vagyontárgyait. Ez híresült el Simon-ügy néven.

Az első csoport esetében a chicagói bíróság úgy döntött, hogy addig nem perelhetnek Amerikában, amíg ki nem merítik a magyar jogorvoslatokat, tehát előbb Magyarországon kell bírósághoz fordulnia a csoportnak.

Most, február 3-án a Simon-ügy esetében született ítélet a Legfelső Bíróságon, és egy névtelenséget kérő jogi szakértő segítségével megtudtuk, hogy tíz éve valójában nem a per érdemi részéről tárgyalnak, vagyis arról, hogy kit és hogyan ért sérelem a vasútállomásokon, és egyéb helyszíneken, hanem arról folyik a vita, hogy az amerikai bíróságnak van-e egyáltalán hatásköre a magyar állammal szemben eljárnia.Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán miért amerikai bírósághoz fordult a csoport? Egyrészt azért, mert van egy olyan amerikai törvény, amely kimondja, hogy ha külföldiek javát a nemzetközi jogba ütköző módon elveszik, akkor nekik jogorvoslatot biztosíthatnak az amerikai bíróságok. Másrészt azért, mert a felperesek úgy érezték, hogy a magyar bíróságokon a magyar törvényekben rögzített rendelkezések miatt nem lett volna esélyük megnyerni a pert. És nem csak ők vélekedtek úgy, hogy Amerikában több eséllyel léphetnek fel, hanem egy német zsidó csoport is, akik egy hasonló ügyben fordultak a washingtoni bírósághoz. Így február 3-án a két perben azonos napon született ítélet.

Fontos tisztázni, hogy miről szól a német per (a Philipp-ügy), mert ez is hivatkozási alapot képezett a Legfelső Bíróságnak a magyar ügy esetében. A német csoport azért fordult a washingtoni szövetségi bírósághoz, mert 1935-ben a Hermann Göring, a Harmadik Birodalom második emberének nyomására arra kényszerítettek német zsidókat, hogy egy múzeumi gyűjteményüket áron alul engedjék át egy állami múzeumnak. Az örökösök próbáltak az értéktárgyakat őrző múzeummal megegyezni, de ez nem sikerült, ezért a washingtoni bírósághoz fordultak, és első körben azt szerették volna letárgyalni, hogy tárgyalhatja-e egyáltalán az amerikai bíróság az ügyüket.

A magyar csoport első körben szintén ezt szerette volna igazolni, és már született is döntés a washingtoni szövetségi fellebbezési bíróságon, ahol a felperesek javára döntöttek: megállapították, hogy amerikai bíróságnak van joghatósága tárgyalni a kérdést. Ezt azonban a magyar állam megfellebbezte, így került a Legfelső Bíróságra az ügy. Tehát az elmúlt tíz évben azt vitatták az ügyben eljáró szövetségi bíróságok előtt, hogy egy 1976-ban hozott törvény alapján megilleti-e a Simon-ügy felpereseit az a jog, hogy az 1944-es múltból származó tulajdonjogi igényeiket amerikai bíróság bírálja el, és ennek függvényében vajon mentesség illeti-e a magyar államot egy ilyen perben.

Az ítélet

A február 3-án a Simon-ügyben meghozott ítélet mindössze néhány sor, ugyanis a német döntésben hozott ítéletre hivatkoztak.

A Philipp-ügyben a Legfelső Bíróság azt mondta ki, hogy nem nemzetközi jogi természetű sérelem az, ha egy ország a saját állampolgárai vagyonát sajátítja ki, veszi el akár jogellenesen, és ilyen esetekben az adott országgal szemben amerikai bíróság előtt a saját állampolgára nem léphet fel.

A magyarokat érintő ítéletben mindössze annyi írtak, hogy hatályon kívül helyezik a másodfokú bíróság döntését, ami a felperesek javára ítélt, és hogy az elsőfokú bíróság a Philipp ügyben kifejtett szempontokkal összhangban köteles saját döntését meghozni.

A jogi szakértő szerint ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az elsőfokú bíróság valóban úgy is fog dönteni, hogy nincs joghatósága az amerikai bíróságoknak eljárni. Ugyanis előbb meg kell vizsgálni, hogy a felperesek és felmenőik magyar állampolgárok voltak-e 1944-ben (ez egyáltalán nem bizonyos), ráadásul az alapul szolgáló törvény még kínál egyéb lehetőséget is amerikai bíróság előtti fellépésre. Így még feltehetően hosszú éveket kell várnunk, mire eldől a kérdés.

Címlapkép: Yad Vashem