Visszaküldték a kórházból a hajléktalanszállóra, aztán kiderült, hogy koronavírussal fertőzött
2020 április 21., 11:20
A járvány végképp élet-halál kérdéssé tette, van-e az embernek otthona
- A hajléktalanszállók lakói és dolgozói nagy veszélyben vannak a járvány idején, szerencsére mégsem történt katasztrófa Budapesten.
- Ehhez az is kell, hogy közel egy éve állandóan tartják magukat a szigorú protokollokhoz, maszkot viselnek, és most sokan be is oltatták magukat.
- A vírushelyzetnek még előnyei is vannak. Sokan üres lakásokba költözhettek, a pszichés segítségnyújtásba pedig olyanokat is bevontak, akiket korábban nem tudtak.
Szűk egy éve sokan attól tartottak, a koronavírus-járvány iszonyatos pusztítást fog végezni a hajléktalanszállókon. Az emeletes ágyakkal teli, zsúfolt intézmények jó terepei a vírus terjedésének, a lakók ráadásul az átlagnál idősebb, rossz egészségi állapotban levő emberek. Néhány hete például Pozsonyban derült ki, milyen gyorsan terjed köztük a vírus, száz fősre kellett bővíteni a számukra létrehozott karanténvárost.
Elkerülhetetlen volt, hogy a vírus budapesti szállókon is megjelenjen. Tavaly tavasszal előfordult, hogy valakit fertőzötten küldtek vissza kórházi kezelésről, így terjesztette el a vírust az egyik intézményben. Mégis viszonylag jól sikerült átvészelni azt az időszakot, sőt a járvány őszi felfutását is. Amíg nem volt hideg, akár azt is mondhatták az utcán levőknek, hogy ha bírják, maradjanak inkább a szabadban, ott kisebb a kockázat. Télen ez már veszélyes lenne.
A budapesti bentlakásos hajléktalanellátás több mint ötven százalékát a fővárosi fenntartású BMSZKI (Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei) biztosítja. Szeptembertől január végéig a 3-4 ezer ellátottból 125-nél, és az 500 dolgozóból 65-nél azonosították a fertőzést. Utóbbiak tehát nagyobb arányban fertőződtek meg.
„A lakók közül leginkább azok fertőződtek meg, akik egészségügyi vagy szociális intézményben dolgoznak, például takarítóként, beteghordóként, gondozóként, kisegítőként. Őket próbáltuk elkülöníteni a szállón belül” - mondta Zakar Gergely, a BMSZKI igazgatója.
A covidos hajléktalan emberek közül heten haltak meg. Egyikük például lábtöréssel került kórházba, ott kapta el a vírust.Zakar szerint azért is sikerült elkerülni a katasztrófát, mert tavasszal volt idejük felkészülni, és a nyári-őszi lazítás alatt is tartották magukat a szigorú protokollokhoz. Belépéskor ellenőrzik a lakók tüneteit, megkérdezik, találkoztak-e koronagyanús emberrel, és ha kell, azonnal hívják a háziorvost. „A szociális szakembereink és az orvosaink jól együttműködnek, ami nagy előrelépés, voltak korábban hiányosságaink.” A digitalizáció - ahogy az élet más területein - itt is előtérbe került: az orvos a felhőbe írja fel a gyógyszereket, sikerült csökkenteni a találkozások számát.
A közös helyiségekben előírták a maszkviselést, amit kezdettől fogva következetesen betartatnak. „Lassan egy éve így élünk. Ezek gyors, gyökeres változások egy ekkora intézmény életében. Most már az vált ki megrökönyödést, ha egy ügyfél nem visel maszkot. Ehhez nagyon sokat kellett dolgoznunk, különösen úgy, hogy 20-30 százalékban igazoltan mentális nehézséggel vagy addiktológiai problémákkal élő emberekről van szó.”
Különösen sürgető lett, hogy saját térben lakhassanak
A zsúfoltság csökkentése érdekében tavasszal 71 fővárosi tulajdonú, üresen álló lakást vontak be az ellátásba. Ezek a nyolcadik kerületben, a Kőbányai úton vannak, és különböző átmeneti szállókról költöztettek oda hajléktalan embereket.
Az önkormányzat és a BMSZKI szerződése április végén jár le, de a főváros vezetése szeretné, ha a lakókból hosszú távon is bérlő válna. Már előkészítés alatt van az erről szóló javaslat, mondta Misetics Bálint, a főpolgármester lakás- és szociálpolitikai főtanácsadója. „Válságkezelő intézkedés volt, de egybecseng az alapvető céljainkkal: megfizethető lakhatást biztosítani minél több hajléktalan embernek.”
Igyekeztek olyanokat választani, akik stabil jövedelemmel, előtakarékossággal rendelkeztek. Azóta sem hagyták őket magukra, szociális munkások biztosítják az utógondozást, néhány esetben pszichés segítségre is szükség volt.
„Az önálló lakhatás új élethelyzetet jelent, új rutint kell megtanulni a korábbi évekhez képest, amire rárakódik a járványhelyzet is” - mondta Bulyáki Tünde, aki a mentális zavarral élő személyek pszichoszociális rehabilitációjának szakértőjeként dolgozik a BMSZKI-nál. Felidézte egy korábbi, hasonló helyzetben levő kliensét: állami gondozásban nőtt fel, munkás-, majd hajléktalanszálló után költözhetett lakásba. „Ötvenöt évesen élte meg először, hogy saját otthona lesz. Ez egy pozitív élethelyzet volt, ami stresszt váltott ki benne annak ellenére, hogy hónapokig készültünk rá.”
A Kőbányai úti, 187 lakásos ház teljesen a főváros tulajdonában van, önkormányzati bérlők lakják. Húsz lakásba szintén hajléktalan embereket költöztettek egy uniós projekt keretében, ami még a fideszes városvezetés alatt indult. (Tavaly a helyi Fidesz és a kormánymédia mégis azzal támadta Karácsony Gergelyt, hogy hajléktalanközpontot csinál Józsefvárosból.)
A 93 üres lakásból azt a 71-et választották ki, amiket a leggyorsabban alkalmas állapotba tudtak hozni nyílászárócserével vagy festéssel és hasonló, kisebb felújításokkal. Maga az épület elég régi és elhanyagolt, a lakások egy része is csak félkomfortos. Misetics szerint emiatt ürült ki sok lakás, hiszen minden bérlő kérvényezhet minőségi lakáscserét. Mivel a fővárosi lakásállomány nagy része jobb állapotban van, az emberek szívesebben költöztek azokba.
Misetics arról is beszélt, hogy ideális esetben nem egy tömbbe költöztetnék az embereket, mert az szegregációhoz vezet. Összességében mégis mintaértékűnek látja az intézkedést. „A fővárosi önkormányzat gyorsan reagált, amikor minden korábbinál sürgetőbbé vált, hogy minél több hajléktalan ember tudjon saját térben lakni.”
Minden második lakó beoltatta magát
A járvány miatt nemcsak a zsúfoltságot kellett csökkenteni, át kellett gondolni azt is, hogyan segítsenek a pszichés problémákkal küzdő hajléktalan embereknek. A vírus felbukkanása számukra is plusz stresszt okozott, ami még sérülékenyebbé tette őket.
Az utóbbi években már mentális szűrővizsgálatot is végeznek, mielőtt felvesznek valakit a BMSZKI szállóira. Akinek szüksége van rá és elfogadja, egyéni terápiára mehet az Ébredések Alapítvány valamelyik pszichiáteréhez, illetve igénybe veheti az alapítvány közösségi pszichiátriai ellátását. Tapasztalati szakértőt is bevontak, vagyis olyasvalakit, aki mentális problémával együtt mászott ki a hajléktalanságból.
A terápiás beszélgetéseket és a közösségi pszichiátriai gondozást szinte kizárólag online tartják, akárcsak az önsegítő csoportokat, például a józanságmegtartó csoportot, amin függőséggel élők vehetnek részt. A járvány miatt mentorálócsoportot indítottak a dolgozóknak, szintén Zoomon. „Ez a helyzet a szociális szakemberek számára is kihívás, főleg, amikor felváltva fertőződnek meg” - mondta Bulyáki Tünde.
Személyesen persze minden beszélgetés jobb, de szerinte sok előnye van ennek a helyzetnek. Van, aki például közlekedési fóbiája miatt nem ment terápiára, de az interneten szívesen bekapcsolódik. A bezártság, a vírussal szembeni félelem többeknél problémát okozott, akár szuicid gondolatokat is. „De megmondom őszintén, rosszabbra számítottam. Jót tett, hogy nem szűnt meg a támogatás, hanem ott maradt a pszichiáter, a közösségi gondozó és a tapasztalati szakértő is azoknál, akiknek szükségük volt rájuk.”
Bulyáki szerint az önsegítő csoportok akár a járvány után is maradhatnának részben az online térben. „Akik például a Váci úti intézményben élnek, nehezen jutnak el személyesen, túl messze van. És a kollégák is szívesebben ülnek be egy támogató csoportba, ha nem kell utazniuk egy órát, csak le kell ülniük a gép elé.” Az egyéni terápiás üléseket viszont amint lehet, jó lenne személyesen megtartani.
Ahogy máshol, a hajléktalanellátásban is az oltástól várják a megváltást. „Közös beszélgetést rendeztünk erről az orvosunkkal, hogy minél nagyobb legyen az oltási hajlandóság. A dolgozók és a lakók is fel tudták tenni a kérdéseiket” - mondta Zakar.
Múlt hétvégén közel 1400 embert oltottak be a BMSZKI intézményeiben, van, ahol 80-90 százalékos arányban jelentkeztek. Összességében minden második lakó beoltatta magát.
Élet-halál kérdés az otthon
Az üres bérlakások bevonása, az online szolgáltatások elterjedése vagy a gördülékenyebbé vált egészségügyi ellátás azt mutatja, hogy a járvány löketet adott egy sor intézkedésnek, amikre amúgy is régóta szükség volt. „Ezek egymást erősítő folyamatok” - mondta Misetics.
„A járvány kiélezte azt a problémát, hogy mi történik az emberekkel, ha nincs saját terük. A szó még szorosabb értelmében élet-halál kérdéssé tette az otthont.”Szerinte a járványhelyzet legitimációt adott ahhoz, hogy gyorsabban átvigyenek egy-egy döntést, ami amúgy is szerepelt a városvezetés programjában. Novemberben 12 üres lakásra hirdetett pályázatot a főváros, éjjeli menedékhelyen vagy átmeneti szálláson élőket célozva, akik valamiért különösen veszélyeztetettek a fertőzés szempontjából. Akár azért, mert olyan munkahelyük van, akár azért, mert idősek vagy krónikus betegek. Ezek a Kőbányai útinál jobb, összkomfortos lakások.
Egy friss rendeletmódosítás pedig lehetővé teszi, hogy a hajléktalanszállókon élő idősek részletekben fizethessék ki a fővárosi tulajdonú, nyugdíjasházi lakások több milliós térítési díjait. Nyugdíjasházanként legfeljebb a lakások tíz százalékát használhatják ilyen módon.
A budapesti önkormányzati lakások túlnyomó többsége azonban kerületi tulajdonban van. Misetics szerint rendszerszintű változáshoz az kellene, hogy ők is lakáshoz segítsék a hajléktalan embereket.