Jó lenne megtudni, zaklatta-e Woody Allen a lányát, de ebből a sorozatból nem fogjuk

február 24., szerda 9:46

Van értelme elmesélni egy sztorit, ha évtizedek múltán is csak az egyik oldaláról tudjuk bemutatni? Amy Ziering és Kirby Dick úgy gondolták, hogy van. Négyrészes minisorozatban próbálják új szemszögből bemutatni az ügyet, ami 1992 óta vet árnyékot Woody Allen karrierjére. Ez a kísérlet az Allen v. Farrow címet kapta.

1992-ben robbant a botrány: Mia Farrow pornográf képeket talált örökbefogadott lányáról, Soon-Yi Previnről partnere, Woody Allen lakásán. A rendező beismerte, hogy az akkor egyetemista lánnyal szexuális kapcsolata van. Bár arról, hogy akkor tartott-e még kapcsolata Farrow-val, mindketten mást mondanak, az biztos, hogy ezután végleg szétmentek. Allen később feleségül vette Prevint, akivel a mai napig is együtt él. A felháborodást nem a korkülönbség váltotta ki, hanem az, hogy Allen a nevelt lányával bonyolódott intim kapcsolatba. A kép aztán később kicsit árnyaltabb lett, ahogy a nyilvánosság egyre több részletet ismert meg korábbi kapcsolatukról. Később viszont belépett a képbe Allen örökbefogadott lánya, Dylan Farrow, aki azt állította, gyerekkorában molesztálta a rendező.

A botrányok során Allen gyakorlatilag egyáltalán nem nyilatkozott, de a háttérben, szakemberek segítségével sokat dolgozott azon, hogy a két ügy megítélése változzon, és ahogyan tudni lehet, a módszerekben sem nagyon válogatott. Mindvégig tagadta, és tagadja a mai napig, hogy Dylant valaha is szexuálisan zaklatta volna.

Annak idején sikeresen rázta le magáról az ügyet: a sajtóban sokkal nagyobb nyilvánosságot kapott az ő oldala, mint Dylané, az ügyész nem emelt vádat, és egészen a Metoo mozgalom elindulásáig viszonylag simán lemenedzselték. Akkor azonban újra felmerült sokakban, hogy miért dolgoznak hírességek a rendezővel, ha egyszer sosem bizonyosodott be egyértelműen, hogy lánya hazudott volna a zaklatásról. Allen és Farrow közös fia, az újságíróként (is) dolgozó Ronan kiállt húga mellett, és igyekszik napirenden tartani a történetet. Bár módszereit sokan megkérdőjelezik, és többször felmerült, hogy nem feltétlenül etikusan jár el, tény, hogy rengeteg energiát fektet Dylan sztorijába. És úgy tűnik, ez a négyrészes, dokumentumnak nevezett sorozat is inkább az ő erőfeszítéseinek eredménye.

Eltelt már elég idő ahhoz, hogy a legdurvább sztorikat, amelyek a Metoo hajnala idején borzolták a kedélyeket, alaposabban fel lehessen dolgozni. Vannak is próbálkozások és eredmények is, elég csak Harvey Weinstein ügyére gondolni. Az Allen v. Farrow azonban – úgy tűnik – nem az a sorozat, amitől sokkal okosabbak leszünk. A tárgyilagosság fájó hiánya már a legelső, vasárnap bemutatott részen érezhető. Ez az 54 perc ott ér véget, ahol a botrány valójában elkezdődik.

Az alkotóklogikusan, azzal kezdik, hogy megpróbálják a lehető legegyszerűbben bemutatni Farrow családját, ami önmagában is nagy vállalás, tekintve, hogy amikor a színésznő megismerkedett Allennel, már hét gyereke volt, közülük öt örökbefogadott. A sztori megértéséhez nagyon fontos, hogy tisztázzák, mennyire szokatlan volt Farrow és Allen nagyjából 12 évig tartó kapcsolata. Ebben a kapcsolatban sokáig egyáltalán nem jutott szerep Farrow gyerekeinek.

Amikor a Soon-Yiról készült fotók miatt kirobbant a botrány, nem győzték ismételni, hogy a rendező sosem volt a lány klasszikus értelemben vett nevelőapja, és amíg fel nem nőtt, szinte alig beszéltek egymással. Ezt akkor nehéz volt értelmezni, de a sorozatból kiderül, hogy ez nagyjából tényleg így lehetett. Allen és Farrow nemcsak hogy nem házasodtak össze soha, de nem is éltek együtt. A színésznő a gyerekekkel lakott, akikkel Allen nagyon sokáig nem akart semmilyen kapcsolatot, ezt Farrow-val a legelső percben tisztázták. Ahogy teltek a külön, de mégis közös évek, a rendező mégis valamiféle családfő lett, és Farrow végül azt mondta, gyereket akar tőle. Allen igent mondott. És ki is kötötte, hogy az apaság semmire sem kötelezi őt, pénzügyi értelemben sem. A bébi azonban évekig nem jött össze, így végül Farrow újabb gyereket fogadott örökbe: ő volt Dylan, a szőke, göndör hajú kislány, aki idővel az addig nem túl gyerekbarát Allen kedvence lett.

Az első éveket, amikor Allen rendkívül közel került a kislányhoz, maga Dylan, Mia Farrow és a hozzájuk közel álló emberek elmondásából, illetve az anya házivideóiból ismerjük meg. Allenről és Dylanről rengeteg közös felvétel készült, jórészt ezek adják az első rész gerincét. Ha levennénk a hangot, és nem hallanánk, hogy arról beszélnek, idővel a kislány kimondottan menekült a férfi elől, az embernek eszébe sem jutna, hogy itt bármi rossz történhetett. Ettől aztán az embernek kicsit rossz érzése lesz, manipulálva érzi magát, ami duplán hat, ha belegondol, hogy minden igaz lehet, amit Dylan mond, csak éppen itt a fegyver visszafele sült el.

Farrow családja nagyon nem volt szokványos, ahogy a színésznő kapcsolata sem Allennel. Bár a felvételeket nézve, a családi sztorikat hallgatva eléggé idilli gyerekkor képe tárul elénk, nehéz nem gondolni arra, hogy erről csak azok beszélnek, akik ma is Farrow mellett állnak. Pedig az egyik gyerek, Moses, aki szintén nagyon közel állt Allenhez, és akit a rendező – Dylannel együtt – örökbe is fogadott, egészen máshogy látja ezeket az éveket. A jelenleg terapeutaként dolgozó férfi annak idején az anyja pártját fogta, de felnőtt fejjel ellene fordult. Azt mondta, Farrow érzelmileg és fizikálisan is bántalmazta őket, és „agymosást” hajtott végre rajtuk. Ő persze nem szólal meg a filmben, ahogyan Allen sem és Farrow korábbi férje, André Previn sem. Tehát senki, aki nem a színésznő narratíváját erősítené.

A következő részekben az alkotók ígérete szerint exkluzív, sosem látott felvételek lesznek, például egy videó, amelyen a hétéves Dylan elmondja az anyjának, mit tett vele az apja.

Woody Allen és felesége, Soon-Yi kedden közleményt adtak ki, amelyben a dokumentumsorozatot hazugságoktól hemzsegő karaktergyilkosságnak nevezték. A sorozat következő, második része vasárnap lesz az HBO-n.