Amikor tavaly sorra fertőződtek meg szinte teljes idősotthonok, bárki számára kiderülhetett, hogy mekkora veszélyt jelent a koronavírus a zárt intézmények lakói számára, azonban az oltással összefüggésben ezek védelme mintha már nemigen kerülne elő. Még kevésbé, ha börtönökről és fogházakról van szó, pedig a büntetés-végrehajtási intézményekben is több ezer ember él.

Bár látogatási tilalom van érvényben, az összezártság miatt a személyzet révén az óvintézkedések ellenére is van esély rá, hogy a vírus bejusson, és gyorsan fertőzzön ezekben a közösségekben.

Ráadásul több kutatás igazolta már, hogy a fogvatartottak egészségi állapota rosszabb, immunrendszere pedig gyengébb a társadalom egészéhez képest. Köztük ugyanúgy vannak 60 év fölöttiek és/vagy krónikus betegek is, ezért érthető, hogy a rabok, a hozzátartozóik, és a jogvédő szervezetek is szeretnék tudni, mikor kerül sor a fogvatartottak és a személyzet oltására. Nem különleges elbánásra vágynak, hanem érdemi információra. Erről a kérdésről azonban a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága mindeddig nem adott egyértelmű tájékoztatást.

Számos, a koronavírussal, járványhelyzettel és oltással kapcsolatos kérdést küldtünk a BvOP-nak, de ezek közül többre meglehetősen dodonai módon reagáltak. Néhány esetben pedig a válaszaik teljesen ellentmondanak annak, amiről a fogvatartottak hozzátartozói beszámoltak nekünk.

Hol vannak az oltási tervben?

A Magyar Helsinki Bizottság álláspontja szerint a börtön dolgozóinak és a fogvatartottak oltásának meg kellene előznie a lakosság egészséges, krónikus betegségben nem szenvedő, 60 évnél fiatalabb csoportját. Így elkerülhető lenne, hogy a börtönök gócponttá váljanak. Hazánkban egyébként 17–18 ezer fogvatartottat és 8–9 ezer főnyi személyzetet kellene beoltani.

„Esztelenség volna és diszkriminatív lenne, ha a fogvatartottak oltása még a lakosság általános oltási sorrendjéhez sem igazodna, és az idős, beteg fogvatartottak vakcinációja később történne, mint a hasonló helyzetű, de nem elítélt lakossági csoportoké. Minimális elvárás tehát, hogy a börtönszemélyzet és fogvatartottak oltásának legalább a lakosság oltási rendjéhez kell igazodnia. Elvégre az nem a szabadságvesztés ítéletük vagy munkaszerződésük része, hogy az állam még meg is fossza őket az oltás esélyétől, az egészséghez vagy akár az élethez való alapjogaiktól” - mondja a civil szervezet.

Márpedig azok a hírek, hogy az elmúlt két hétben továbbra is Magyarországon haltak meg lakosságarányosan a legtöbben az egész Európai Unióban, a hozzátartozókat sem kerülték el, és nagyon aggódnak. Ahogy egy nekünk nyilatkozó rokon fogalmazott:

„Nem meghalni mentek be.”

Van néhány hely (például Oregon állam Amerikában, Svájc több kantonja, számos spanyol tartomány, Franciaország és Portugália), ahol a fogvatartottakat kiemelt kockázati csoportként kezelték, a szociális otthonban és más zárt intézetekben élőkhöz hasonlóan, és az oltási kampány korai szakaszában megkezdték a rabok oltását. Más országokban (például Dél-Koreában) a fogvatartottakat az egészségi állapotuknak és koruknak megfelelően, a lakossággal párhuzamosan oltják be.

Azt persze nehéz elképzelni, hogy a magyar kormány, amelyik arra is nehezen vette rá magát, hogy a pedagógusokat beoltsa, és amelyik korábban az elítélteknek a rossz börtönkörülmények miatt jogosan megítélt kártalanítást is elvitatja, nyíltan felvállaljon egy ilyen lépést.

Arra vonatkozó kérdéseinkre, hogy készült-e a személyi állományra és a fogvatartottakra vonatkozó, országos koronavírus elleni oltási terv, illetve hogy milyen ütemezés szerint kerül sor a fogvatartottak oltására, és azt a bv. maga szervezi-e meg, a BvOP mindössze ennyit írt:

„A büntetés-végrehajtási szervezet a Nemzeti Népegészségügyi Központ által nyilvánosságra hozott „A lakossági tájékoztató az oltási terv alapján (kivonat)” dokumentum rendelkezései szerint jár el.”

Csakhogy sem az NNK honlapján található tájékoztatóban, sem a 444-hez korábban eljutott oltási tervben nincs egy árva szó sem a fogvatartottakról, tehát érthetetlen, mire is hivatkozik a hatóság tulajdonképpen.

Ha nem képeznek külön csoportot a fogvatartottak, akkor az oltásukkal való késlekedés számos kérdést és potenciális jogsértést is felvet. Ha ugyanis az általános lakosság részeként oltanák a rabokat, akkor a 65 éven felülieknek és a krónikus betegeknek már sorra kellett volna kerülniük. Ezzel szemben - tudomásunk szerint - nemhogy nem oltottak még be egyetlen rabot sem, de az oltással kapcsolatos tájékoztatás is több mint hiányos.

Szűkszavú tájékoztatás

Értesüléseink szerint voltak bv-intézmények, ahol informálisan megkérdezték már a rabokat arról, hogy szeretnének-e oltást, de Szombathelyen például semmi ilyesmi nem történt.

Hozzátartozók arról számoltak be, hogy ott a fogvatartottak máig nem kaptak semmiféle információt az oltással kapcsolatban: sem arról, hogy hol és mikor kaphatják meg, sem arról, hogy hogyan kell rá jelentkezni vagy regisztrálni.

A jelentkezéssel kapcsolatban ugyanakkor azt írta a BvOP: „A fogvatartottak oltási igényüket a büntetés-végrehajtási intézetek/intézmények egészségügyi szolgálatai felé jelezhetik. A mai nappal bezárólag a 60 év feletti fogvatartottak közül eddig 559 fő kérte az oltását, ami az összes 60 év feletti fogvatartott 70 százaléka.” Ez nagyszerű, de ha nem mindenhol tudnak a rabok a lehetőségről, akkor nyilván nem is tudják igényelni azt.

A Magyar Helsinki Bizottság munkatársa, Szegő Dóra elmondta, hogy nincs olyan jogszabály, ami kizárná a fogvatartottakat a regisztrációból és az oltásból. Viszont mivel a BvOP nem árulja el, hogy maga szervezi és koordinálja-e az oltást, azt sem lehet tudni, mi van akkor, ha egy fogvatartottat regisztrál a családtagja oltásra: vajon kiengedik az általános eltávozási tilalom ellenére a háziorvoshoz, hogy megkaphassa azt?

„Azt jogsértő gyakorlatnak tartanánk, ha nem kapnák meg az oltásukat azok az idős, beteg fogvatartottak, akiket regisztráltak a hozzátartozóik, és már sorra kerültek az általános oltási tervben

- fejtette ki Szegő. - Ez - ha így lenne - hazai és nemzetközi jogszabályokba is ütközne, például szembemegy az Emberi Jogok Európai Egyezményének 2. (élethez való jog) és 3. (embertelen, megalázó bánásmód) tilalma cikkével is” - magyarázza.

Informálódni a koronavírusról és a járványhelyzetről a rabok csak a kapcsolattartóiktól és a tévéből tudnak, bár csak néhány csatorna érhető el számukra. Már újságot, napilapokat sem lehet beküldeni csomagban a raboknak, csak megrendelni lehet őket.

Ami a bv. személyi állományának oltását illeti, az ügyben a BvOP az operatív törzs két héttel ezelőtti bejelentésére hivatkozott, mely szerint megindult a rendvédelmi szervek oltása. Hogy milyen ütemben, rendszerben, arról nem közöltek velünk részleteket.

Robbanásig feszült a hangulat

Tavaly a járvány kitörésekor a bv-intézményekben bevezették a látogatás teljes tilalmát, és ezt szó szerint kell érteni. Még a plexifalon keresztül sem láthatják rokonaikat a rabok, bár az már eleve lehetetlenné tenné a személyes érintkezést. Az egyik nekünk nyilatkozó nő például azt mondta, hogy ő akár a rendszeres tesztelést is vállalná, ha legalább úgy láthatná a férjét. De semmiféle engedményt nem tesz a bv., és ez a tilalom előreláthatólag június végéig így is marad.

Az viszont, hogy már több mint egy éve nem volt látogatás, lelkileg rendkívüli módon megviseli nemcsak a hozzátartozókat, hanem a rabokat is.

Forrásaink szerint érzékelhetően feszültebb lett a hangulat a bv-intézményekben, a rabok között több a konfliktus, a verekedés, az emberek egymáson vezetik le a frusztrációjukat. És a látogatási tilalom miatti stresszt csak tetézi a bizonytalanság, amit az okoz, hogy csak minimális információt kapnak a vírushelyzettel és annak kezelésével kapcsolatban.

A feszültségükön némiképp segítene, ha beszélhetnének a lelkésszel vagy a börtönpszichológussal. A BvOP tájékoztatása szerint a járványhelyzet ellenére mindkét gondozás folyamatosan elérhető a fogvatartottak számára. „Értelemszerűen mindkét szolgáltatás során kerüljük a nagyobb csoportok bevonásával járó programokat, azonban a kiscsoportos és egyéni foglalkozások rendszeresek. A fogvatartottak egyéni meghallgatása kérelemre is biztosított. Az ellátások, egyéni foglalkozások a kérelmek ügyintézési határidején belül (30 nap), a lehető legrövidebb idő elteltével megtörténnek. A sürgősségi ellátást igénylő esetekben a szolgáltatásokat soron kívül biztosítjuk” - írták.

Információink alapján azonban ez sem egészen így van, legalábbis a szombathelyi intézményben: a börtönpszichológus nagyon le van terhelve, 1,5-2 hónapot is várni kell, mire valaki eljut hozzá - ha egyáltalán kap meghallgatást. A katolikus lelkész pedig hónapok óta nem jár be a covid miatt.

A BvOP egyébként március közepén tett közzé egy videót, amelyben azon kívül, hogy hosszasan mutatták, mennyit fertőtlenítenek az intézményekben, a legégetőbb kérdésekre nem sok válasz hangzott el. Az egyedüli kézzelfogható információ a Skype-olásra vonatkozott, melyről nekünk azt írták: „2021. március 6-tól a fogvatartotti video-hívással megvalósuló elektronikus kapcsolattartás (Skype) engedélyezett időtartama megnövekedett, heti egy alkalommal maximum 120 percben határozható meg.”

Ehhez képest az egyik szombathelyi intézményben fogvatartott férfi kapcsolattartója azt mondta, ennek egyenesen

az ellenkezője történt, március 1-től csökkentették a Skype-on tölthető időt: a 45 percet 30 percre a normál rezsim alá tartozóknak, és a 60 percet 45-re az enyhe rezsim alá tartozóknak.

Másrészt a kérelmi lapon nem hetek szerint kezelik a Skype-olást, hanem összesen négy alkalmat lehet megjelölni egy hónapban. Mivel egy évben többször is megesik, hogy egy hónap öt naptári hétre is átnyúlik, ilyenkor a plusz héten teljesen kimarad a videóbeszélgetés, hiszen az már egy ötödik alkalom lenne. Ilyen volt a tavaly december is, ami az ünnepek miatt különösen rosszul érintette a rabokat és rokonaikat. A Bv. pedig semmilyen magyarázatot nem adott nekik erre a döntésre.

„A törvényi szabályozás szerint - 2020. évi LVIII. törvény a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről, 237. § (7)(4) - a Skype-os kapcsolattartást a rezsimbe tartozásától függetlenül igénybe veheti minden fogvatartott, a személyes látogatás hiányát kompenzálandó, „az ehhez szükséges mértékben” - jegyzi meg ezzel kapcsolatban Szegő Dóra. - Az, hogy a hozzátartozói tapasztalatok alapján Szombathelyen rezsimbe tartozástól teszik függővé a hozzáférést, némiképp ellentmond az általános szabályozásnak. Egyébként több különböző jogforrás szabályozza a kapcsolattartási formákat a koronavírus idején - ez, és

a tájékoztatás hiánya nagyon nehézzé teszi a hozzátartozók számára az eligazodást

- teszi hozzá.

Ráadásul a különböző bv-intézmények közt nagyok az eltérések, és a bizonytalanság is nagy abban, hogy mikor és mennyit tudnak Skype-on beszélni a rabok. Információink szerint van, ahol egyetlen eszközön kell osztoznia az összes fogvatartottnak, így sok helyen jó, ha havonta egy-két alkalommal tudnak videótelefonálni a családjukkal, de így végképp nehéz előre tervezni.

Aggályos körülmények

Van még két másik helyzet is, ami a szombathelyi rabok hozzátartozói szerint kockázatos fertőzés szempontjából, ez pedig a reggeli munkára vonulásnál, illetve munkából visszafele a motozásnál fordul elő.

A zárkából való reggeli kivonulásnál ugyanis egy nagyjából 15 méterszer 6 méter széles folyosó végére bezsúfolnak kb. 100-120 embert. Ott

0,5 méterszer 0,5 méteres négyzetek vannak felfestve a padlóra, és a fogvatartottaknak oda kell beállni két sorba, tehát a mindenhol hangoztatott 1,5 méteres távolságtartás nincs meg.

A BvOP ezzel kapcsolatban azt írta nekünk: „Minden esetben törekszünk az ajánlott védőtávolság betartására. Ha ez valamilyen oknál fogva nem biztosítható, további megelőző intézkedésekkel - mint a dolgozó fogvatartottak rotációs és lokalizált munkavégzése, vagy a rendszeres testhőkontroll, szájmaszk viselése és a rendszeres fertőtlenítések – akadályozzuk meg az esetleges átfertőződéseket.” Szájmaszkot a zárkán kívül valóban mindig viselni kell, ezt naponta cserélik a fogvatartottaknak.

A felvonuláskor pedig van egy kötelező biztonsági ellenőrzés. Ennek részeként teljesen le kell vetkőzni, ehhez egy paravánnal elszeparált helyiségbe egyszerre 4-5 fogvatartott megy be. Kb. 300-350 ember teljes ruházatát átmotozzák, ez mind végigmegy a felügyelők kezén. Az őrök tehát ugyanazzal a pár gumikesztyűvel fogdossák végig számtalan rab alsóruházatát.

A művelet alatt az őrök nem fertőtlenítenek, és nem cserélnek kesztyűt, nincs is semmi a helyiségben. A hozzátartozók attól félnek, hogy ha fertőzött egy rab, akkor annak az alsóruházatáról a gumikesztyűvel könnyen bármilyen fertőzés átkerülhet az egészségesekére. Erre is rákérdeztünk, de a BvOP tagadta, hogy így lenne, szerintük a védőkesztyűt rendszeresen cserélik vagy fertőtlenítik az őrök.

A hatóság azt is írta, hogy a fogvatartottakat szűrik, egészségi állapotukat pedig folyamatosan monitorozzák, de forrásaink szerint ez sem igaz:

csak azokkal foglalkoznak, akik konkrétan a koronavírus tüneteit produkálják, egyébként nem végeznek általános testhőkontrollt a rabok között. Ha egy rab rosszul van, és lejut a rendelésre, akkor is ritka, hogy átlépheti az orvosi szoba küszöbét, az orvos általában bentről, ránézésre diagnosztizálja, mi lehet a panasz oka. A vírushelyzetre hivatkozva pedig most a leadott gyógyszerkérelmeket is a szokásosnál hosszabb idő alatt bírálják el.

Arról, hogy megbetegedik coviddal egy társuk vagy egy felügyelő, a bv. nem tájékoztatja a rabokat, csak abból gyanítják, hogy fertőzés vagy minimum annak gyanúja miatt különítették el, hogy napokra-hetekre eltűnnek. A koronavíruson átesett fogvatartottak a felgyógyulásuk után ugyanabba a zsúfolt, 6-7 fős zárkába térnek vissza, ahonnan kiemelték őket. Tehát nyugodtan lábadozni nem nagyon van esély.

A BvOP tájékoztatása szerint a Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben a válaszadásuk időpontjáig összesen 10 fő lett igazoltan koronavírusos, a személyi állományból pedig 105-en.

A járványhelyzetre tekintettel a fürdést a jogszabályi előírásokhoz képest gyakrabban, heti 5 alkalommal vehetik igénybe a fogvatartottak, habár meleg víz csak a nap kb. háromnegyedében van a szombathelyi intézményben. Emellett minden nap körbehordanak a körleten egy nagyobb műanyagkannában kézfertőtlenítőt, és minden zárkába adagolnak 2-3 decit, de ez 6-7 embernek nem mindig elég.

A rabok pedig hiába próbálnák maguk erősíteni az immunrendszerüket zöldséggel-gyümölccsel, korlátokba ütköznek. Tavaly decemberben megszüntette a bv. azt a lehetőséget, hogy a fogvatartottak kisebb csoportokban lejárjanak a kiétkeztetési boltba vásárolni. Így hetente-kéthetente össze kell írni egy listára, amit vásárolni szeretnének, de a boltból nem kapnak arról tájékoztatást, hogy milyen termék érhető el. Azt tudják megrendelni, ami korábban is volt, de azt se mindig, mert a raktárkészletet nem igazán töltik fel. Emiatt zöldséget, déligyümölcsöket sokan nem is mernek venni, mert nem tudják, milyen minőségű: volt, hogy rohadt árut kaptak kézhez.

Arról nem is beszélve, hogy az árak havonta-kéthavonta emelkednek, és bár egy BvOP-utasítás legfeljebb 10 százalékos árkülönbséget határoz meg a bv. által üzemeltetett bolt és a környezetében lévő kiskereskedelmi egységek árai között, Szombathelyen ez inkább 40-50 százalék, de van olyan áru is, ami kétszer annyiba kerül, mint a börtönön kívül.

Mindezek miatt a hozzátartozók és a fogvatartottak is nagyon aggódnak, hogy mi lesz, ha az óvintézkedések ellenére mégis betör a vírus a börtönökbe.

„Ha elkezdene még jobban terjedni valamelyik új, agresszívabb variáns az intézményekben, akkor koporsóhegyek lesznek rövid idő alatt, mert az orvosi ellátást nagy tömegben nem tudnák megoldani. Egymás után fordulhatnának akkor a mentők”

- mondta egyik kétségbeesett forrásunk.

Nyílt lapokat kérnek

A BvOP egyébként azt is írta: „A járványügyi intézkedéseinket több esetben vizsgálta az alapvető jogok biztosa, aki számos hazai börtönben járt, és a védekezéssel összefüggésben mindenütt pozitív tapasztalatokat szerzett. Többek között megállapította, hogy a vizsgált börtönök a szükséges intézkedéseket megtették annak érdekében, hogy megelőzzék a koronavírus bejutását a börtönbe, ugyanakkor a járványhelyzet kezelésére bevezetett arányos korlátozások alapvető joggal összefüggő visszásságot nem okoztak. A vizsgálatok a fogvatartottak magán-, és családi élethez, kapcsolattartáshoz fűződő alapvető jogával összefüggő visszásságot szintén nem állapítottak meg.”

Ez megint csak szépen hangzik, de Szombathelyen 2020. május 13-án járt az említett OPCAT nemzeti megelőző mechanizmus feladatkörében eljáró alapvető jogok biztosa. A hozzátartozók azt mondják, hogy az akkori jelentés megállapításaihoz képest idén már több pontban nem felel meg a helyzet a valóságnak.

A Magyar Helsinki Bizottság szerint az oltás és a járványügyi korlátozások körül átláthatatlan a helyzet a bv-ben, pedig a nyílt kommunikáció a fogvatartottakat és a hozzátartozókat is megnyugtathatná némiképp.

A szervezet azt tartaná észszerűnek és méltányosnak, ha nem lenne általános az eltávozási tilalom, hanem bizonyos szempontok szerint mérlegelne a BvOP, és egyéni elbírálással lehetővé tenné, hogy akik krónikus betegség és életkori kockázat miatt jogosultak az oltásra, azok elhagyhassák a bv-intézetet arra az időre, amíg megkapják az oltást. Ha más nem is, legalább azok, akik enyhébb végrehajtási szabályok szerint töltik az ítéletüket, és normális körülmények között egyébként elhagyhatnák az intézmény területét.

(Nagy kép: Fürdéshez készülődő fogvatartottak a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben, Nyíregyházán, 2013-ban. Fotó: Balázs Attila/MTI/MTVA)