Március 22-én Vukovich Gabriella, a KSH elnöke nyilatkozott az MTI-nek a tavalyi év halálozási statisztikájáról. Nyilatkozatának lényege az volt, hogy 2020 magyar halálozási statisztikája jobb, mint Németországé és az Európai Unióé, és jobb, mint amilyennek a koronavírusnak tulajdonított halálozások száma alapján várnánk. Ezt a nyilatkozatot szinte minden magyar sajtótermék leközölte.

Csakhogy a Vukovich által közölt számok valótlanok. (Az állítást megalapozó részletes számítások itt elérhetők.) Vukovich szerint tavaly 8331 többlethalálozás volt az előző évek átlagához viszonyítva, ami 6,3 százalékos növekedést jelent. Ebből az következik, hogy a viszonyítási alap, amihez képest a többlethalálozást számolták, 132 238 fő, a 2020-as adat pedig 132 238 + 8331 = 140 569. Ez utóbbi ugyan egy kicsit kevesebb, mint a KSH elnöke által „véglegesnek tekinthető” 140 900 halott (vagyis a közölt számok önmaguknak is ellentmondanak), de a különbség nem nagy, és mindkét szám közel van a heti halálozási adatok alapján 2020-ra várható éves (366 napos) értékhez.

De vajon honnan van a viszonyítási alap, amihez képest ez 6,3 százalékos növekedésnek tekinthető? Érdeklődésemre a KSH azt válaszolta, hogy a viszonyítási alap az előző 5 év átlaga volt, amelyet az Eurostat heti halálozási adatbázisából számítottak úgy, hogy az 52 hetet tartalmazó évek adatait 53 hétre vetítették (ugyanis 2020-ban 53 hét volt).

Utánaszámoltam, és azt találtam, hogy a halálozások így számolt ötéves korrigált átlaga valóban 132 238. Csakhogy ez az átlag 53 hétre, azaz 371 napra vonatkozó átlag, amihez nem lehet a naptári évre, azaz 366 napra vonatkozó 2020-as adatot hasonlítani, hiszen 5 nap alatt még békeidőben is átlagosan mintegy 1800 ember hal meg Magyarországon. Ehhez a viszonyítási alaphoz 2020 mind az 53 hetének az összesített számát lehetne hasonlítani. Ha így számolunk, akkor (a március 22-én hozzáférhető 2020-as heti halálozási adatokat véve) 143 070 halott volt 2020-ban Magyarországon, vagyis a növekmény 10 787 fő (8,2 százalék).

De számolhatunk fordítva is, a naptári évekre vonatkozó adatokból. Ha a tavalyi naptári év Vukovich által közölt halálozási adatát az előző 5 naptári év adataihoz hasonlítjuk (a szökőévre korrigálva), a növekedés akkor 10 398 fő (8,0 százalék), és ez is jóval magasabb, mint a KSH elnöke által közölt 8331 halott. Vagyis akár a heti adatokból, akár a naptári éves adatokból számolunk, 2020 halálozási többlete legalább 10 ezer fő, a növekedés pedig 8 százalék feletti.

A Vukovich által közölt adatok csak úgy jöhetnek ki, ha a célértéket (a 2020-as halálozási adatot) nem ugyanolyan alapon számoljuk, mint a viszonyítási alapot; azaz csak akkor, ha 2020-at 366, az előző éveket viszont 371 napból állónak tekintjük. Ez a számítás nyilvánvalóan hamis képet ad a múlt évi halálozási többletről. A nyilatkozatban további meglepő állítások is vannak. Vukovich szerint „Németországban a halálesetek 7,5 százalékkal növekedtek 2020-ban”. A halálozások németországi növekedésének valós értéke (az Eurostat adataiból a fenti módon számolva) azonban csak 5,5 százalék. Az Eurostat Németországra vonatkozó adataiból azzal a trükkel lehet 7,5 százalékos növekedést kimutatni, ha a 2016-2019 évek 52 hetes halálozási átlagát (hibásan) nem vetítjük 53 hétre, amikor 2020 mind az 53 hetének összesített adataihoz mérjük.

Úgy tűnik tehát, hogy a KSH elnöke által közölt számításokban Németország 2020-as (371 napra vonatkozó) halálozási adatát a korábbi évek (364 napos) átlagához a KSH által javasolt korrekció nélkül viszonyították, míg a magyar adatokban elvégezték ezt a korrekciót, de ahhoz nem az annak megfelelő 2020-as adatot, hanem a naptári év halálozását hasonlították.

Ez a két „hiba” együttesen azt eredményezte, hogy magasabb halálozási növekedést sikerült kimutatni Németországban (7,5 százalék), mint Magyarországon (6,3 százalék), noha a két adat valóságos viszonya fordított (Németország: 5,5 százalék, Magyarország: 8,2 százalék).

Azt már csak mellékesen teszem hozzá, hogy a nyilatkozatban foglaltakkal ellentétben Izland nem az Európai Unió tagállama, és az sem igaz, hogy Magyarországon „tavaly 9884 elhunytat soroltak hivatalosan a vírus áldozatai közé”; a koronavírusban elhunytak száma január elsején hivatalosan 9667 volt.

És persze ha az első érték lenne a valódi adat, akkor sem lenne igaz, hogy a (valójában jóval 10 ezer feletti) többlethalálozás ennél kevesebb lett volna, ahogy Vukovich állítja.

Nem tudom eloszlatni azt a gyanúmat, hogy a KSH elnök március 22-i közleménye azt a kormányzati állítást volt hivatott alátámasztani, miszerint a koronavírus rémisztő magyarországi halálozási statisztikája túlzó képet mutat, hiszen a többlethalálozásokban nem állunk ennyire rosszul. Ezzel érvelt Gulyás Gergely is ugyanazon a napon a parlamentben és később a kormányinfón (noha érdekes módon ő jó számokat idézett).

Arra, hogy nemzetközi összehasonlításban esetleg nem állunk olyan rosszul, mint ahogyan a koronavírusnak tulajdonított halálozások rangsorából tűnik, az adatok manipulációja nélkül is lehet érveket találni a statisztikákban. A magyarországi koronavírus-jelentések (a nyugat-európai országok többségéhez hasonlóan) elég jól jelezték a járvány áldozatainak számát: nálunk éves szinten csak 12 százalékkal volt magasabb a többlethalálozás annál, mint amit a járványstatisztika alapján várhattunk.

Ez más országokhoz képest akkor is elég pontos járványkövetést jelez (legalábbis 2020-ra vonatkozóan), ha lehet érveket hozni amellett, hogy koronavírus–fertőzés szövődményeiben többen haltak meg tavaly, mint amekkora az éves szinten mért többlethalálozás volt. Bulgáriában, Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában ugyanis több mint kétszer annyi többlethalál volt tavaly, mint a koronavírus hivatalos áldozatainak száma (Oroszországot nem is említve, ahol a járványnak akár hatszor annyi halálos áldozata is lehetett, mint amennyit hivatalosan a koronavírusnak tulajdonítottak). Ha a járvány hatásait ezen országok hatóságai továbbra is olyan gyenge hatékonysággal követik, mint 2020-ban, akkor valóban lehetséges, hogy akár 2021 márciusában is Magyarország előtt járhattak az egyelőre még nem ismert többlethalálozási statisztikákban.

Vukovich Gabriellának abban igaza van, hogy tavaly — az egész évet tekintve — Magyarországon kevésbé nőtt a halálozás, mint az EU egészében. A többlethalálozás tényleges statisztikái azt is mutatják, hogy a járvány áldozatait a hivatalos koronavírus-halottak száma ugyan (Vukovich állításával ellentétben) nem becsüli felül, de nem is becsüli annyival alá, mint több más ország járványkövető rendszere.

Éppen ezért érthetetlen, miért kockáztatja a KSH elnöke hivatalának hitelét olyan adatok önkéntes közzétételével, amelyekről könnyen kimutatható, hogy valótlanok. Nagyon káros lenne, ha a lakosság bizalma a számaink gondozásával megbízott hivatalnokokban is megrendülne. És még ha igaz is, hogy máshol esetleg az itthoninál is magasabb a járvány áldozatainak száma, az sem csökkentené semmivel a több mint 20 ezer magyarországi halott tragédiáját. Ennek fájdalmát valótlan adatok közlésével nem lehet enyhíteni. Ha a KSH elismerné a hibát egy helyesbítés közzétételével, azzal nem rombolná, hanem növelné az intézmény tekintélyét. Remélem, így tesznek.

Csibra Gergely cikke