• Magyarországon az LMBT+ emberek egyharmada él át munkahelyi zaklatást a nemi identitása miatt. Egy interszexuális és egy biszexuális nő is elmesélte a 444-nek, hogy milyen tapasztalatik vannak a munkaerőpiacon.
• Az Open For Business nemzetközi szervezet átfogó jelentést készített arról, hogy Magyarországon, Lengyelországon, Romániában és Ukrajnában milyen gazdasági következményei vannak annak, hogy kirekesztők az LMBT+ személyekkel szemben.
• A becslések szerint az LMBT+-populáció hátrányos megkülönböztetése a közép- és kelet-európai országoknak a GDP 1,75 százalékába kerül az egészségügyi és bérkülönbségek miatt.

Az Open For Business nemzetközi szervezet jelentést készített az LMBT+ emberek elfogadása mellett szóló gazdasági érvekről, amelyben többek között arra világítanak rá, hogy adott esetben mekkora többletköltséget vagy GDP-kiesést jelenthet az, ha egy ország társadalma és vállalatai diszkriminatívan viszonyulnak az LMBT+ emberekhez.

A jelentés négy országban, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában és Ukrajnában vizsgálta a diszkrimináció gazdasági hatásait. A jelentés megvizsgálja az említett országok jelenlegi gazdasági és üzleti környezetét, és adatelemzés, esettanulmányok és felméréses kutatás segítségével bemutatja, hogy a fokozottabb LMBT+-elfogadás gazdaságilag életképesebbé teheti ezeket az országokat.

Magyarországon az LMBT+ embereket gyakran éri negatív megkülönböztetés az élet minden területén, így a munkaerőpiacon is. A Háttér Társaság felmérése szerint az LMBT+ emberek egyharmada él át munkahelyi zaklatást a nemi identitása miatt. Két olyan nő is interjút adott a 444-nek, akinek van pozitív és negatív tapasztalata is arról, hogy milyen LMBT+-ként egy elfogadó vagy épp kirekesztő munkahelyen dolgozni.

Folpackkal szorította le a melleit

A 34 éves Lillának interszexuálisként két munkahelyről is vannak jó és rossz tapasztalatai. Lilla azon kevesek egyike, aki férfi és női nemi szervekkel együtt született, az állam férfiként tartja számon, ő viszont már 10 éve nőként éli az életét. A kormány új törvénye szerint csak egyetlen nem, a biológiai nem tüntethető fel a személyigazolványon, Lillának viszont két biológiai neme van, a személyigazolványán mégis csak a férfi szerepel, ebből pedig akadnak problémái.

Amíg Lilla nem kezdett el nőként élni, addig ez kevésbé jelentett gondot, mert nem látszott rajta, hogy két nemmel rendelkezik. Azonban azután, hogy nőként kezdett élni, már az állásinterjúkra is úgy járt, hogy vitte magával az orvosi papírjait és a különböző szakvéleményeket, hogy világossá tegye a munkáltatói előtt, pontosan mit is jelent az, hogy ő interszexuális. Lillát emiatt szerencsére sosem érte negatív tapasztalat az állásinterjúkon, az előző munkahelyén is nagyon jól reagált a vezetőség.

Miután felvették az előző munkahelyére operátornak, a vezetők és műszakvezetők összeültek, hogy megbeszéljék, hogyan kommunikálják Lilla érkezését a munkások felé. Végül egy prezentációt tartottak Lilláról, ami a nő szerint nagyon jól sült el, mert utána több munkatársa is bejelölte a Facbeookon, és érdeklődve kérdéseket tettek fel neki. A HR-es pedig még egy formanyomtatvány elkészítésében is segített neki, hogy megkérdezzék a női dolgozókat, zavarná-e őket, ha egy öltözőben kellene öltözniük Lillával. 900 nő közül mindössze 17 válaszolta azt, hogy kételyei vannak, de egyértelműen senki nem utasította el.

Lilla két évvel ezelőtt munkahelyet váltott, most egy másik gyárban dolgozik férfiakkal és nőkkel együtt. A vezetőség itt is nagyon nyitottan és pozitívan állt hozzá az érkezéséhez, de ebben a férfiakkal teli közegben már elkerülhetetlenek voltak a beszólások, főleg mivel a férfi öltözőbe került.

„Öt hónapon keresztül úgy jártam be, hogy folpackkal leszorítottam a melleimet, mert nem akartam, hogy kikezdjenek velem. Aztán viszont annyira bedurrantak a melleim, és annyira fájtak, hogy úgy döntöttem, elég az önsanyargatásból, lesz, ami lesz” - meséli.

Lilla kollégáinak többsége elfogadta őt, azonban egy műszak végén az egyik férfi munkatársa azt mondta neki: „itt jön a buzi!” Lilla ezt jelezte a vezetőknek, akik nagyon keményen léptek fel, etikai vizsgálatot indítottak, és bár Lilla nem szerette volna, hogy kirúgják a férfit, a vezetőség elfogadhatatlannak tartotta a viselkedését.

Később egy hasonló eset történt, akkor egy újonnan érkező munkatárs jegyezte meg, hogy: „nem is tudtam, hogy dolgoznak itt retkes transzvesztiták is!” A vezetőség itt is Lilla oldalára állt, az eset után leállították a részleget, szakvezetői megbeszélést tartottak, majd elmondták a férfinak, hogy itt ilyesmit nem tűrnek el, bocsánatot kell kérnie.

Lillát egyedül az bántja, hogy továbbra is a férfi öltözőben kell öltöznie, bár egy külön helyiséget már sikerült kiharcolnia magának. A mozgáskorlátozott mosdót kapta meg, ám ennek az ajtaja nem zárható, ezért a munkatársak rendszeresen véletlen benyitnak.

„Állandóan ki vagyok téve a szemeknek, és ez iszonyatosan stresszel engem” - mondja.

Mindennapos volt a buzizás az irodában

Az Open For Business jelentése is felhívja a figyelmet arra, hogy egy országra nézve azért is lehet negatív gazdasági következménye annak, hogy diszkriminálják az LMBT+ embereket, mert inkább külföldre, az elfogadók társadalmakba mennek el dolgozni.

Ez igaz Csengére is (a riportalany nevét kérésére megváltoztattuk), aki még biszexuálisként sem bírta elviselni azt a homofób légkört, ami a magyar vidéki munkahelyeken uralkodik. A 29 éves Csenge két évig dolgozott egy debreceni cégnél, mielőtt elege lett, és kiköltözött Angliába.

Csenge egy open officeban dolgozott nagyjából 100 emberrel együtt, és bár nem tudták róla, hogy biszexuális, az irodában nyíltan ment a buzizás nem csak a munkatársai, hanem a főnökei részéről is.

„Ez egy globális cég, azt gondolnánk, hogy érzékeny, értelmes emberek dolgoznak ott, de nem telt el úgy nap, hogy ne ócsárolták volna a melegeket vagy a cigányokat” - meséli Csenge.

Az, hogy ez ennyire nyíltan mehetett az irodában, azért is furcsa, mert a cég egyébként még a Pride-ra is ki szokott vonulni.

„Próbáltam kibírni. Eldöntöttem, hogy senkivel nem fogok barátkozni, és csak megvárom, hogy elegendő pénz összegyűljön ahhoz, hogy kiköltözhessek Angliába. Ez azonban mindennapi stresszt jelentett nekem, ennek köszönhetően 6 hónap után bekerültem az intenzívre hasnyálmirigy-gyulladással” - mondja.

Csenge ezután úgy döntött, hogy ki fog állni magáért, és nem marad csöndben, amikor a kollégái nyíltan homofób megjegyzést tesznek. Azonban akárhányszor szót emelt emiatt, még őt nézték hülyének a főnökei.

Egy alkalommal munka közben azon kapta két kollégáját, hogy valamilyen videót néznek, és közben hangosan buziznak. Ekkor felcsattant, hogy „már egy napot sem lehet kibírni buzizás nélkül?” Később az incidenst a HR-osztálynak is leírta, akik végül 3 hónappal később keresték meg ezzel kapcsolatban, és nem is született érdemi megoldás a problémára.

Csengének később egy csapatvezetői pozíciót is felajánlottak, de nem akart ennyire homofób menedzserekkel együtt dolgozni, ezért visszautasította.

„Azt az egy megoldást láttam, hogy el kell hagyni az országot, mert Magyarországon mindig csak egy másodrangú állampolgár leszek. Azt gondolnánk, hogy a biszexuálisokat nem éri annyi támadás, de biszexuálisként sem csak félig közösítenek ki” - mondja.

Csenge Londonban egy színházban dolgozik, mellette pedig önkéntesként újságíró, és mindkét munkahelyén azt tapasztalta, hogy az emberek nyitottak, és senkit nem érdekel, hogy a másiknak milyen a származása vagy a szexuális irányultsága.

Diszkriminatív nemzetek

A négy vizsgált ország közül mindre igaz, hogy a közelmúltban születtek olyan kormányzati döntések, amelyek azt támasztják alá, hogy ezek az országok nem elfogadók az LMBT+ emberekkel szemben.

Magyarországon ilyen az örökbefogadási törvény, amely kimondja, hogy az anya nő, az apa meg férfi, ezzel ellehetetlenítve az azonos nemű párok örökbefogadását. Szintén ilyen a 2020 májusában elfogadott salátatörvény, ami egyebek mellett a nemváltoztatás jogi elismerését is lehetetlenné teszi azzal, hogy a hivatalos okmányokban csak a biológiai nem feltüntetését teszi lehetővé.

Lengyelország jelenleg az ILGA-Europe által készített Rainbow Europe Index, vagyis az uniós országok éves rangsorának legalján található, az országban az elmúlt egy évben megvalósult számtalan, rendkívül homofób nyilvános tevékenység miatt. A legfigyelemreméltóbb lépés az volt, hogy önkormányzatok több mint 100 várost és régiót „LMBT-mentes zónának” nyilvánítottak – az ország területének egyharmadát lefedve –, arra reagálva, hogy a varsói polgármester támogatta az LMBT+ közösséget.

Romániában bár az LMBT+-jogokkal kapcsolatos hozzáállása javult a homoszexualitás 2001-es dekriminalizálása óta eltelt évek során, az LMBT+-emberek továbbra is küzdenek a jogfosztottság és a kirívó homofób támadások ellen. A Williams Intézet globális elfogadási indexének rangsora szerint Románia az elmúlt évtizedben a 82. helyről a 95. helyre esett vissza. Az azonos nemű párok élettársi kapcsolatáról szóló törvény elfogadását célzó jogalkotási törekvés ismételt sikertelensége miatt a helyi aktivisták kezdeményezésére 2019-ben nagy horderejű, csoportos kereset került benyújtásra az Emberi Jogok Európai Bíróságához, amely még folyamatban van. A román alkotmánybíróság pedig 2020 decemberében elutasította a nemi kérdések oktatásban való szerepeltetésének tilalmára vonatkozó javaslatot.

Ukrajnában az LMBT+-személyek nagyobb fokú egyenlőségének előmozdítása érdekében 2015-ben elindították az ukrán nemzeti emberi jogi stratégiát és a végrehajtására vonatkozó ötéves cselekvési tervet. Bár eleinte derűlátásra adott okot, hogy Volodimir Zelenszkij elnök új kormánya, illetve Nép Szolgája nevű pártja fogékonyabb e kérdések iránt, az aktivisták azt tapasztalták, hogy a politikai akarat hiánya, valamint az LMBT+-ellenes csoportok szervezett tiltakozásai miatt nemigen történt elmozdulás olyan alapvető kérdésekben, mint az élettársi kapcsolat elismerése vagy az LMBT+-családokkal és az örökbefogadással kapcsolatos jogok. Az LMBT+-személyek elleni gyűlölet motiválta bűncselekmények ellen 2020-ban kidolgozott jogszabályokat a parlamenti bizottság nem hagyta jóvá. A rendőrség pedig köztudottan vonakodik segíteni az LMBT+ embereknek, ez azonban, ha lassan is, de változik az aktivisták által biztosított tájékoztatásnak és képzéseknek köszönhetően.

Gazdasági szempontból a négy ország közül Magyarországon a legmagasabb az egy főre jutó GDP, ugyanakkor Magyarországra elöregedő népesség és a munkaerő csökkenése jellemző.

Lengyelországban, annak ellenére, hogy számos új és ígéretes ágazat felé nyit, nincsenek világszínvonalú vállalatok, és a versenyképességhez több innovációra lenne szükség.

Romániában a magas szintű bürokrácia/szabályozás, korrupció, nem hatékony adminisztráció és az állami tulajdonban lévő vállalkozások dominanciája megnehezíti a vállalkozások és az innováció felvirágzását.

Ukrajnában pedig a politikai instabilitás, a fémiparról és a nagygépek gyártásáról a mezőgazdasági tevékenységekre való fokozott átállás és a külföldi befektetések csökkenése egyre több problémát jelent a gazdasági növekedésre nézve.

Sokba kerül az LMBT+ emberek hátrányos megkülönböztetése

A jelentés fő állításai között szerepel, hogy az LMBT+-populáció hátrányos megkülönböztetése a közép- és kelet-európai országoknak a GDP 1,75 százalékába kerül az egészségügyi és bérkülönbségek miatt.Az Open For Business becslése szerint a négy fókuszország évente akár a GDP-je 1,75%-át is elveszíti az LMBT+-személyek közegészségügyi pénzügyi költségei és a bérszakadék okozta különbségek miatt, amelyek az érintett közösséggel szembeni előítélet és diszkrimináció közvetlen következményei.

• Magyarországon ez éves szinten 63,9-96,9 milliárd forint (232-376 millió dollár) kiesést jelent, ami a GDP 0,14-0,23 százaléka.
• Lengyelországban évente 4,6 – 9,5 milliárd zloty (1,2-2,6 milliárd dollár) a kiesés, ami az ország GDP-jének 0,21-0,43 százaléka.
• Romániában 6,3-17,6 milliárd lej (1,6-4,4 milliárd dollár) a kiesés, ami a GDP 0,63 – 1,75 százaléka.
• Ukrajnában pedig 15,5-37,4 milliárd hrivnya (553 millió-1,3 milliárd dollár) kiesést generál a diszkrimináció, ami a GDP 0,36-0,87 százaléka.

A jelentés szerint a GDP-kiesés egyik oka az LMBT+ emberek diszkriminálása a közegészségügyben. Az LMBT+-ellenes diszkrimináció okozta kedvezőtlen egészségügyi eredmények a régió gazdaságainak évente akár a GDP 1,6 százalékába is kerülhetnek, ami különösen a HIV/AIDS és a depresszió kapcsán tapasztalható.

A közép- és kelet-európai régióban a HIV sokkal elterjedtebb a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak, mint az általános népesség körében. A Massachusettsi Egyetem közgazdászprofesszora, Lee Badgett szerint ennek a magasabb aránynak a kulturális normákon alapuló megbélyegzés és kirekesztés lehet az oka. Ez különösen igaz Romániában, ahol a HIV elterjedtsége a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak körében 18 százalék. Az Open For Business becslése szerint a HIV munkaképtelenség és kieső bérek miatti éves gazdasági költségei a fókuszországokban az alábbiak:

A HIV fertőzötteket kezelő diszkrimináció mellett az LMBT+ embereknél kialakult depresszió és az azzal járó következmények is munkaképtelenséghez és bérkieséshez vezethetnek.

A lengyelországi LMBTA-személyek helyzete 2015–2016-ban című tanulmány szerint a kirekesztés és az internalizált homofóbia/transzfóbia kulcsfontosságú tényezők abban, hogy gyakoribb a depresszió az LMBT+-személyek körében. A jelentés megállapítja továbbá, hogy több a depressziós a fiatalabb LMBT+-személyek, az alacsonyabb végzettségűek és az alacsonyabb jövedelműek körében.

Az Open For Business összevetette Az EMIS 2017-es felmérése a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiakról című felmérést A WHO a depresszióról és más gyakori mentális rendellenességekről: globális egészségügyi becslések című, 2015-ös adatokkal dolgozó jelentésével, és lényegesen magasabb arányúnak találta a depressziót a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak körében. Az alábbi táblázat alapján az LMBT+-személyek körében a munkaképtelenség és a kieső bérek miatt jelentkező depresszió költsége jelentős lehet:

Az Open For Business jelentése szerint a közegészségügyben történő diszkrimináció mellett az LMBT+-munkavállalók körében jellemző bérszakadék csökkenti a nemzeti termelékenységet, és évente akár egymilliárd dollár költséget is jelenthet az országoknak. Az LMBT+-bérszakadék egyre nyilvánvalóbb.

Badgett szerint számos tényező járul hozzá az LMBT+-munkavállalók körében jelentkező alacsonyabb bérekhez és termelékenységcsökkenéshez: „...az LMBT-személyek megbélyegzésből fakadó foglalkoztatási kirekesztése alacsonyabb béreket és korlátozott hozzáférést jelent az olyan foglalkoztatottsághoz, ahol teljes mértékig kihasználható az LMBT-személyek meglévő termelési kapacitása, illetve fokozott LMBT-munkanélküliséget, valamint az LMBT-személyek termelékenységét csökkentő munkahelyi körülményeket.”

A legújabb nyugat-európai tanulmányok alapján az LMBT+-alkalmazottak kevesebbet keresnek a nem LMBT+-személyeknél.Egy LinkedIn/YouGov-tanulmány szerint ez 16 százalékot különbséget jelent az Egyesült Királyságban, egy német tanulmány pedig arra a megállapításra jutott, hogy a meleg férfiak és nők átlagosan 12 százalékkal kevesebbet vittek haza, mint a heteroszexuális férfiak.

Az LMBT+ emberek inkább külföldre menekülnek

Továbbá a jelentés azt is megállapítja, hogy az LMBT+-személyekkel szembeni megkülönböztetés hozzájárul ahhoz is, hogy a közép- és kelet-európai országok szakképzett munkavállalóit a nyitottabb társadalmak elszívják. Közép- és Kelet-Európa országaiból évek óta folyamatosan távoznak Nyugat-Európába és más országokba a szakképzett munkavállalók, és a migráció üteme csak nőtt, mióta a három uniós fókuszország (Magyarország, Lengyelország és Románia) a 2000-es évek közepén az EU tagjává vált.

A Világbank és a LinkedIn új adatkészletének elemzése a LinkedIn-felhasználók összesített globális adatai alapján azt mutatja, hogy a nyitottabb és toleránsabb társadalmak inkább képesek odavonzani a tehetségeket. Ezt nevezzük agyelszívásnak. Ugyanakkor a négy fókuszországba bevándorló munkavállalók kevésbé sokszínű és toleráns társadalmakból érkeznek.

Az Egyesült Királyságba Lengyelországból érkező LMBT-emigránsok körében végzett kutatások megerősítették, hogy a magasabban képzett lengyelek elhagyják az országot. Az egyesült királyságbeli Queer Poles („más” lengyelek) témájú tanulmányhoz megkérdezett egyetemi diplomások 31,4 százaléka állította azt, hogy részben az LMBT+ embereket érintő problémák miatt vándorolt ki.

Szintén hatással lehet egy ország gazdaságára a közvetlen külföldi befektetés és ehhez kapcsolódóan a nemzeti hírnév is. A jelentés szerint bár mind a négy fókuszország képes lenne bevonzani nagyobb befektetéseket, de az már problémát jelent számukra, hogy vonzóvá tegyék magukat a befektetők előtt.

A fókuszországokban befektető vállalatok székhelye nagyrészt olyan nyugat-európai országokban található, mint például Németország, Hollandia, Franciaország és Svájc, amelyek mindegyike jelentős eredményeket ért el az emberi és az LMBT+-jogok tekintetében. A befektetéseket vagy a terjeszkedést mérlegelő vállalatok számára pedig egyre meghatározóbb egy ország nyitottsága és elfogadó jellege. A hírnév minden eddiginél fontosabbá válik.

Azonban a megkülönböztető jogszabályok és gyakorlatok káros hatással vannak a fókuszországok jó hírnevére a fő beruházó országokban, így csökkenhet a befektetés mértéke.Negatív nemzetközi visszhangot váltott ki például Lengyelországban az LMBT-mentes zónák kihirdetése, ahogy az is, hogy Magyarországon elfogadták az örökbefogadási törvényt. Az utóbbiról például beszámolt a Der Spiegel, a The Guardian, a The Independent, a The BBC és a The Sun, a Bloomberg és a The New York Daily News is. A cikkek tartalomvizsgálata pedig azt mutatta, hogy a „negatív” hangvételű cikkek aránya hat az egyhez a „pozitívakhoz” képest.

Simon Anholt országmárka-szakértő szerint „Minden, amit egy ország be kíván vonzani (befektetők, támogatások, turisták, üzleti célú látogatók, hallgatók, fontos rendezvények, kutatók, útikönyvírók és tehetséges vállalkozók), és minden, amit egy ország kivinne (termékek, szolgáltatások, politikák, kultúra és ötletek), kevesebb pénzt hoz, ha az országimázs gyenge vagy negatív, és többet, ha erős és pozitív.” Vagyis ha a világ negatívan ítél meg egy országot, az nem segíti annak növekedését és virágzását.

Az Open For Business jelentése szerint a fent leírt okokból kifolyólag egy ország versenyképesebb lehet azáltal, ha elfogadóbb a társadalma az LMBT+ személyekkel szemben.

A teljes jelentés ezen a linken érhető el.

Címlapkép: Kiss Bence