Papíron nagyjából ugyanazt akarta minden párt jó ideje: szigorúbb börtönbüntetést, illetve foglalkozástól való eltiltást a gyerekeket zaklató elkövetőknek, továbbá nyilvános adatbázist az elítéltekről. De ezen kívül politikai hasznot is akartak, a múlt héten beadott kormánypárti törvényjavaslat pedig már nem hagy kétséget afelől, hogy erre a húsba vágó kérdésre milyen kampányt fognak építeni.

A parlament keddi ülésén folytatódik a vita: fideszes és ellenzéki képviselők egyfelől hatalmas egyetértésben, másfelől egymásra licitálva és egymást gyalázva kiabálják bele a világba, hogy ők követelik a legrégebben és a legdurvább szankciókat, ők csapnak oda a legkeményebben a pedofiloknak, nekik a legfontosabbak a gyerekek. Közben a gyerekek biztonságával évek, évtizedek óta hivatásszerűen foglalkozó szakemberek a sarokból suttogják, hogy igen, az intézkedések egy része jó, egy másik része vitatható, és főleg, hogy nagyon sok minden kimaradt.

A politikusok egyetértenek

A felszínen az látszik, hogy a szocialista és fideszes kormányok alatt egyaránt szolgáló Kaleta Gábort próbálják egymásra tolni a pártok, néha felemlegetve egymás lebukott pedofiljait. De a konkrét intézkedések szintjén alig akad véleménykülönbség. Különös jelenet a HírTV riportjában, amikor a riporter az ellenzéki képviselők nyomába ered, csakhogy akik megállnak nyilatkozni neki - jobbikos, DK-s, független -, azok mind nagyon egyetértenek a kormánypárti javaslattal.

A Jobbik már vagy tíz, a DK öt éve követel a mostani javaslathoz hasonló radikális megoldásokat „a pedofilok ellen”, de tavaly az MSZP is beadott egy határozati javaslatot, amelyet leszavazott a fideszes többség. Az Orbán-kormány 2010-ben „adatvédelmi és személyiségi jogi problémák” miatt határolódott el a pedofil lista gondolatától, de 2017-ben már felmerült a bevezetése, és most törvénybe iktatják. Az előtörténetük és az elmúlt napok reakciói alapján ráadásul szinte az összes párt támogatja a három fő intézkedés törvénybe foglalását.

Akik durvulnának

A Jobbik és a Mi Hazánk is támogatja törvénycsomag elfogadását. Nekik ugyanaz a két kifogásuk van. Az első, hogy ők régebb óta követelik ugyanazt, mint a kormánypártok, sőt Toroczkai pártelnök szerint „a Fidesz a Mi Hazánk korábbi javaslatát valósítja meg”. A második, hogy

kémiai kasztrálást is követelnek.

A mostani törvényjavaslatot benyújtó Kocsis Máté és Selmeczi Gabriella 2011-ben nem szavazta meg a Jobbik javaslatát, de Selmeczi ma már nem olyan elutasító, érdeklődve figyeli „az élénk szakmai és társadalmi vitát”.

A Hintalovon vezetője, Gyurkó Szilvia azt mondta tavaly a kémiai kasztrációról: „Ahol ezt bevezették kifejezetten a pedofiloknál, ott sokat küzdenek vele, mert az emberi jogi problémák és a nem kívánt mellékhatások mellett annak is vannak hátrányai, ha ezt kötelezővé teszik, és annak is, ha csak választható rövidebb börtönbüntetésért cserébe. Nagyon kevés esetben kimutatható, hogy tényleg működik. Az is vele a baj, hogy a szexuális erőszakban a hangsúly az erőszakon van, a hatalmi pozíció megélésén, az agresszión, a megalázáson, a csábításon és kihasználáson, amin nem segít, ha injekciókkal csökkentik a tesztoszteronszintet. Ha valaki kevésbé érez szexuális vágyat, attól még erőszakoskodhat gyerekekkel és gyerekpornográfiát is fogyaszthat.”

Ami kimaradt

„Az elmúlt hónapokban több hír és elemzés jelent meg gyermekekkel szembeni szexuális visszaélésekről, azon belül is kiemelten a gyermekpornográfia és a gyermekprostitúció bűncselekményéről, mint korábban bármikor. Ezek megerősítették azt, amit a gyermekvédelmi szakma régóta mond:

az áldozatok kiszolgáltatottsága, a körülöttük lévő védőháló hiánya aggasztó, és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az internet a szexuális ragadozók egyik fő vadászterületévé vált.”

Ezt írták a gyerekekért dolgozó szervezetek a Kék Vonaltól és az Igazgyöngytől az Ökumenikus Segélyszervezetig, amikor a Kaleta-botrány után petícióban fordultak a kormányhoz, kéréseiket kilenc témakörbe rendezve. Ezek nagy részéről szó sem esett azóta, néhány elem viszont szerepel az új törvényszövegben.

A jogalkotás terén régóta várt változások történnek - reagált a kormánypárti javaslatra az egyik aláíró, a Hintalovon Alapítvány, amely szerint „a szigorúbb büntetés és a foglalkozástól való eltiltás olyan pozitív elemei a törvényjavaslatnak, amelyek sokat tehetnek a szexuális bántalmazás elleni fellépésben.” Hozzátették, hogy a „megelőzéshez azonban további lépésekre lesz szükség a társadalom egészének részéről: egy olyan holisztikus szemléletre, amelyben megjelenik a megfelelő segítségnyújtás az áldozatoknak, megváltozik az intézményi gondolkodásmód és a társadalom odafigyelése a bántalmazásokkal szemben, nagyobb hangsúlyt kap a szexuális edukáció, és szükséges a gyerekeikről alsóneműs képeket megosztó szülők szemléletváltása is.”

Szlankó Viola, az UNICEF Magyar Bizottság gyermekjogi vezetője szerint a nyilvános listát nem kellene elsietni: „számos szakmai vita van a regiszterek hatékonyságáról és kockázatairól, mindenképpen szükségét látjuk egy széles körű szakmai egyeztetésnek, mielőtt bevezetésre kerülne.” Állítja: „Nem elég a jogszabályokat szigorítani, ugyanannyi figyelmet és pénzt kell áldozni a megelőzésre, az áldozatok ellátására és az elkövetők rehabilitációjára”. Az áldozatok segítése a traumák feldolgozásában, az élet folytatásában elengedhetetlen, a rehabilitáció pedig abban, hogy az elkövetők ne ismételjék meg a tettüket.

Ezekre az érvekre, amelyek mögé a petícióban szinte a teljes gyermekvédelmi szakma odaállt, Kocsis Máté a Facebookon reagált (mosolygós fej az eredetiben):

„...van már okoskodás a pedofilok személyes adatainak védelméről, az emberi méltóságukról, a társadalomból való kirekesztettségükről is. Azt is mondják, a javaslat nem is segít az áldozatoknak. Hát persze. Gondolom még árt is nekik. 😄”

A csapda

Ha valakinek kétségei lettek volna, hogy a Fidesz mennyire akarja politikai haszonszerzésre használni a gyerekek zaklatását, akkor elég ezt a két idézetet kikeresni: „az anya nő, az apa férfi”, illetve „a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való joga”. Mindkettőt beleírták A pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról című törvénycsomagba.

Az RTL Klubnak a Fidesz azt mondta, ez csak technikai módosítás, de a Jobbik szerint ezzel az ellenzéket akarják megosztani, ezért a DK-val együtt azt kérik a kormánypártoktól, hogy ezeket a mondatokat szedjék ki törvényjavaslatból.

Jogi problémák

A törvény a magyar jogrendben is jelentős változás, de erről néhány mondatot lehetett csak olvasni itt-ott, alighanem nem függetlenül attól, hogy a Fidesz azonnal elkezdi pedofilbarátnak bélyegezni azt, akinek bármilyen részkérdésben picit más a véleménye, vagy csak feltesz egy kérdést.

Tavalyi tldr-ünkben például felvetettük: „a nyilvántartásnak elsősorban akkor van értelme, ha abban fellelhetők a korábban elítéltek is. Csakhogy ezzel olyan hátrányos jogkövetkezmény éri őket, amelyről az elkövetés idején nem tudhattak, ami ezáltal visszamenőleges törvénykezéssé válna.” Kocsis Máté erre az egy kérdésre válaszolt az idézett posztban: „Szerintünk a listának úgy van értelme, ha azok a pedofilok is megtalálhatók benne, akiket a törvény hatályba lépése előtt ítéltek el.” Tudtommal ez volt az egyetlen megszólás a kérdésben múlt hét óta.

A törvényjavaslat legrészletesebb kritikáját eddig az adatvédelmi hatóság Orbán Viktor által kijelölt biztosa adta. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke sietett leszögezni, hogy a javaslat célja nyilván akceptálható, és abban „mindenképpen vannak pozitív elemek”. Péterfalvi Attila szerint az összeegyeztethető a GDPR rendelkezéseivel, akárcsak a pedofil-nyilvántartásról szóló szabályozás tervezete - de utána meglehetősen hosszan sorolta, mi mindenben kellene „pontosítani”.

Az atv.hu-nak nyilatkozó biztos elsőként a célszerűség alkotmányos követelményét említette: „egy olyan jogszerű célt, amelynek az eléréséhez elengedhetetlenül szükséges egy ilyen lista kialakítása és a teljes körű nyilvánosságra hozatala. De az arányosság elvét is elengedhetetlennek nevezte.” A hozzátartozóknak, nevelőknek szerinte meg kellene tudni indokolni az adatigénylést.

Az elkövetők személyiségi jogait egyébként, logikusan, maga a törvényjavaslat is figyelembe veszi, amikor a szülőket és nevelőket utasítja, ne osszák meg mással, amit megtudtak a nyilvántartásból: „A felületen keresztül megismert adatokat az azokat megismerő személy köteles bizalmasan kezelni... Tilos ugyanakkor ezen adatokat nyilvánosságra hozni, tilos róluk képernyőfotót, egyéb másolatot, kivonatot, összefoglalót készíteni, továbbá tilos azokat terjeszteni, sokszorosítani, nyilvántartásba rendezni vagy adatbázisba foglalni.”

Péterfalvi olyan alapvető gyakorlati problémákat is felvet, mint hogy az így megszerzett információt a szülő továbbadhatja-e a nagyszülőknek vagy például egy társasházban a lakóközösségnek vagy egy iskolai közösségnek. További hiányosság: az előterjesztés tiltja ugyan, hogy a megismert adatokat az igénylő közzétegye, ám a tilalom megszegéséhez nem kapcsolódnak jogi szankciók - utóbbit már Remport Ádám, a TASZ jogásza mondta a Népszavának.

Szintén ott szólalt meg Hack Péter. Az ELTE ÁJK tanszékvezető egyetemi tanára dicsérte a törvényjavaslat komplexitását, de hozzátette: „Létrejöhet egy olyan állapot, amikor az éppen aktuális közhangulatra tekintettel a jogalkotó megemeli a büntetési tételét egy cselekménynek, és utána azzal szembesül, hogy az súlyosabban lesz büntethető, mint ennél más, jóval súlyosabb bűncselekmény.” Mint mondta: a módosító értelmében akár húsz év is kiszabható lesz gyermekpornográfia miatt, miközben az emberölés alapeseti büntetése öttől tizenöt évig terjed.