Óriásplakáton is hazudik a Fidesz: még Soros sem akarja lebontani a kerítést
2018 január 30., 13:53
Gulyás Márton: A putyini mintára készült homofób törvény végszavazását bojkottálni kell
Gulyás Márton írása
Miért bojkottálja az ellenzék a putyini homofób törvényről szóló végszavazást?
Röviden: mert morálisan ez a helyes, politikailag ez a racionális döntés.
Hosszabban: a törvényalkotó szándékosan összemossa a szexuális visszaélés vagy kényszerítés bűncselekményét elkövetőket a nem-heteroszexuális, a választott nemüket szabadon megélni kívánó emberekkel. Egyenlőségjelet tesz közéjük, és azt sugallja, „ezek” megkülönböztetett veszélyt jelentenek a kis- és fiatalkorúakra nézve, ezért „ezektől” és „propagandájuktól” (értsd: a magyar és egyetemes irodalom, film- és képzőművészet, a popkultúra etc. alkotásainak el nem hanyagolható részétől) meg kell védeni a magyar gyermekeket és serdülőket. Az egyesült ellenzékben felmerülhet a gondolat, miszerint nem szabad engedni, hogy „szimbolikus” ügyekben előnyt szerezhessen a kormánykoalíció, és az ellenzékre égethesse, hogy „pedofilsimogatók” lennének. Emiatt többekben kialakulhat a meggyőződés, hogy bár nem helyes, sőt, morálisan elutasítandó a törvénytervezet, attól még meg kell szavazni, nehogy az ellenzék közvetlenül a választások előtt a miniszterelnök és propagandaminisztériuma keze alá játsszon.
Szeretném megindokolni, miért áll politikai érdekében is az ellenzéknek, hogy az alkotmányellenes törvénytervezet szavazását bojkottálja.
Egy. A menekültválság idején hiába kommunikálta az ellenzék, hogy nemcsak hogy helyesli a déli határzárnak eufemizált kerítésrendszert, hanem megválasztásuk esetén ők maguk is fenntartanák: ettől még a Fidesz következetesen azzal vádolta az ellenzéket, hogy hatalomra kerülésük esetén lebontanák a kerítést – „bizonyításképp” még egy kamuplakátot is összephotoshoppoltak! Holott az ellenzék semmi ilyesmit nem szorgalmazott. (A válság tavalyi török kiéleződésekor, mint az Azonnali körkérdése bemutatta, az MSZP, az LMP, és a Momentum – a Mi Hazánkkal és a Jobbikkal egybehangzóan – kijelentette, hogy a déli határzár „szükséges óvintézkedés volt”, amihez a Párbeszéd is csak annyit tett hozzá, hogy a kerítés „önmagában” nem elég; valamennyi párt egyértelművé tette, hogy nem fogadna be menekülteket. A Demokratikus Koalíció nem adott választ a megkeresésre, de korábbi kijelentéseikből nyilvánvaló, hogy hasonló állásponton vannak.)
Aközött hogy az ellenzék mit kommunikál, és aközött, hogy a kormány minek állítja be az ellenzéket, elenyésző az összefüggés.
Bármit tegyen vagy mulasszon el, gondoljon vagy ne gondoljon az ellenzék, a kormánymédia „pedofilsimogatónak” fogja minősíteni.
Kettő. A szavazás újra felerősíti a dilemmát, amivel az ellenzék ebben a ciklusban is többedjére szembesül: mit kezdhet parlamenti felhatalmazásával, amit számszerűen több magyar állampolgártól kapott, mint a Fidesz–KDNP ún. alkotmányozó, kétharmados többségét (listán 49,27%)?
A válasz egyszerű: semmit.
Ebben a ciklusban is többször bebizonyosodott, hogy az ellenzéknek nincsenek parlamenti eszközei a kormányhatalom ellenőrzésére vagy korlátozására, alternatívaképzésre, saját politikájának a megjelenítésére és képviseletére. A parlamentet a miniszterelnök mindössze arra használja, hogy a neki tetsző szerepekbe kényszerítse mindazokat, akik veszélyeztetik a hatalmát. A veszélyhelyzetet kihirdető 2020. március 11-i kormányrendelet esete is megmutatta, hogy parlamenti szavazásokkal nem lehet kitörni az előre kiosztott szerepekből, mert a Fidesz–KDNP úgyis akként fogja keretezni az eseménysort, ahogyan politikai érdekei megkívánják; bármennyire törekedjék is az ellenzék „konszenzusra”, bármennyire igyekezzék is kikerülni a kormánykoalíció és médiája csapdáit, vereségre van ítélve. Éppen ezért ezeket a szavazásokat – így jelen törvénytervezet végszavazását is – egységesen bojkottálni kell. Nem igennel vagy nemmel szavazni, hanem egységesen kinyilvánítani, hogy maga a törvénytervezet alkotmányellenes – nem mellesleg arra is alkalmatlan, hogy megóvja a szexuális bűncselekményektől a kiskorúakat. Egyedüli célja a nem-heteroszexuális, a választott nemüket szabadon megélni kívánó állampolgárok hátrányos megkülönböztetése (diszkriminációja), ami minden demokratikus alapelvvel szembemegy, valamint az ellenzék csuklóztatása, tematizáló képességének szűkítése-csorbítása.
Önmagát demokratának tekintő képviselő – akár kormánypárti, akár ellenzéki – nem fogadhatja el, hogy ilyen törvénytervezetet bocsássanak elé, nem tekintheti legitimnek vagy megvitatásra érdemesnek.
Három. A választásokig elő fognak állni további konfliktushelyzetek, amelyekben az ellenzék nem engedheti meg magának, hogy megrettenjen a Fidesz–KDNP tematizációs erejétől. Mentálisan is, politikai-morális tőkéjével is fel kell rá készülnie, hogy valódi ellensúlyt képezzen a kormányhatalommal és médiakonglomerátumával szemben. Hiszen erre készül: kormányozni szeretne. Nem apellálhat arra, hogy a miniszterelnök és szövetségesei önmérsékletet tanúsítanak majd: tévedés abba a hitbe ringatnia magát, hogy egy antidemokratikus törvénytervezethez biztosított „jelképes” hozzájárulásával lefegyverezheti vagy semlegesítheti a propagandagépezetet. Tévhit, hogy taktikázó manőverekkel el lehet kerülni a nyílt politikai konfrontációt.
Négy. A törvénynek beláthatatlan következményei lesznek, ha a mostani formájában elfogadják. A lengyel ún. „LMBTQ-mentes övezetek” bevezetését lehetővé tevő határozat után két évvel, aminek a lehetőségével több mint száz lengyel régió, megye és önkormányzat élt, 2021. márciusában az Európai Unió az LMBTIQ-szabadság zónájának nyilvánította magát, és befagyasztotta hat lengyel település programfinanszírozását. A magyar törekvés, amely törvényesítené az állampolgári diszkriminációt, az EU-s forrásokra nézve is beláthatatlan következményekkel járna. Mégis hogyan fogja megmagyarázni az ellenzék, hogy hozzájárult egy olyan törvény megszavazásához, amely fejlesztési és egyéb forrásoktól vágja el az országot? Ha az ellenzék komolyan a törvény megszavazását fontolgatja most kedden, akkor gondolja végig, milyen nemzetközi támogatásra számít a következő szűk 10 hónapban. Mit mondanak majd potenciális és sokat emlegetett európai szövetségeseiknek, akik elhűlve veszik majd tudomásul, hogy egy uniós tagországban a putyini diktatúra mintájára bevezetett, a szexuális kisebbségek méltóságát sértő, állampolgári jogaikat korlátozó törvényhez adták a szavazatukat? Hogyan fog odaállni az előválasztáson győztes ellenzéki miniszterelnök-jelölt a vele egy időben megválasztott német kancellár elé (ha hajlandó lesz ősszel fogadni), és megmagyarázni neki, miért támogatta pártkoalíciója az addigra garantáltan hangos nemzetközi tiltakozást kiváltó törvényt?
Öt. A bejegyzett élettársi kapcsolatot lehetővé tevő jogszabályt (2007. évi CLXXXIV törvény) Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt vezették be. Ez egy jelentős jogegyenlőségi vívmánya volt a Harmadik Köztársaságnak. Nem tekinthető elégségesnek, de fontos fegyvertény volt. 2007-ben az akkori kabinet képes volt meghozni a döntést, vállalni a küzdelmet az Alkotmánybírósággal, és végül 2009. július 1-én hatályba léptetni. Ha az ellenzék saját történetet szeretne alkotni, és nem szolgáltatni ki magát a kormánykoalíció és propagandagépezete narratíváinak, akkor illene megbecsülnie azt a kevés örökséget, amit a 2010 előtti politikai teljesítményből büszkén vállalhat.
Hat. Ahogy azt a Patent Egyesület helyesen és éleslátásról tanúbizonyságot téve megjegyezte (szó szerint idézem): „a kormány a kiskorúak védelme mögé bújva lehetetlenítené el az iskolai szexuális felvilágosítást. A feminista és LMBT-szervezetek várhatóan egytől-egyig tiltólistára kerülnek, pedig óriási igény van egyes civil szervezetek iskolai felvilágosító és érzékenyítő tevékenységére. A kormány az elmúlt években nagy hangsúlyt fektetett a Családi Életre Nevelés (CSÉN) fejlesztésére és terjesztésére. A CSÉN-foglalkozásokon ahelyett, hogy a kamaszok valódi kérdéseire és igényeire reagálnának, csak az önmegtartóztatást és az egyenlőtlen nemi szerepeket sulykolják. Ezzel párhuzamosan a gyerekekre felfoghatatlan mértékben ömlenek a pornográf tartalmak. (...) Tiltás és tabusítás helyett arra van szükség, hogy a gyerekek nyíltan beszélhessenek és kérdezhessenek, csak így van arra esély, hogy felnőve egyenlőségen és kölcsönösségen alapuló, erőszaktól mentes, önálló és autentikus szexualitást és párkapcsolatot alakítsanak ki - ez a jog mindenkit megillet, szexuális orientációra való tekintet nélkül.”
Összegezve: az ellenzéket a kormánypárti sajtó már most „pedofilsimogatónak”, „gyermekbántalmazónak” és „szexuális erőszaktevőnek” állítja be. Ezen sem az nem fog változtatni, ha megszavazza a törvénytervezetet, sem az, ha bojkottálja a szavazást. A hétfő esti tüntetés önmagában elég okot szolgáltat a kormánykoalíciónak ahhoz, hogy diadalmasan hirdethesse: lám, összeállt a gyermekeink megrontását követelő ellenzék! Ezt a vádat az ellenzék nem fogja tudni elkerülni, mint ahogy a „migránnsimogatás” és az „oltásellenesség” kormányzati billogja is rá lett égetve a voltaképpeni álláspontjától teljességgel függetlenül.
De a magyar és nyugati szövetségesek végleges elidegenítése még elkerülhető.
Ehhez fel kell vállalni a demokratikus elvhűség politikai kockázatát. Ha ezt megteszik, joggal számíthatnak valamennyi demokrata és jogvédő, akárcsak a szexuális, etnikai, vallási és egyéb kisebbségek és civil szervezeteik aktív támogatására a kampányban. Ha az ellenzék most képes határozottan kiállni, később magabiztosan kommunikálhatja, hogy a kormányváltás elmaradása a szexuális kisebbségek üldöztetését vonja maga után. Erkölcsi tőkéjét további szövetségkötésekre használhatja. A törvénytervezet megszavazásával, de akár a szavazástól való tartózkodással vagy a törvény lehetőségét ellenjegyző „nem”-mel csak veszíthet.
Mindezeket mérlegelve – ha a morális szempontok számukra másodlagosak is lennének – belátható, hogy a józan politikai kalkuláció is amellett szól, hogy az ellenzék bojkottálja ezt a szavazást. Annyit kérek, hogy legyenek belátással, és ismerjék fel saját elemi politikai érdekeiket. Remélem, lesz bennük mindehhez – és az esetleges későbbi kormányzáshoz – kellő belátás és érettség.