2012 január 10-én különösen érdekes címlappal jelentkezett a Magyar Nemzet: "Gyurcsány, melegházasság - Brüsszel különös elvárásai", állt nagy betűkkel az első oldal tetején.
Az írás arról szólt, hogy a lap információi szerint az IMF és az EU csak akkor ad hitelt Magyarországnak, ha kiveszik az alkotmányból azt a részt, ami a házasságot egy férfi és nő kapcsolataként definiálja. A másik feltétel a lap szerint az volt, hogy meg kell szüntetni a Gyurcsány Ferenc elleni büntetőeljárást a sukorói kaszinóberuházás ügyében. Egyik állítás sem volt igaz. A valóságban a 2011. december 30-án elfogadott jegybanktörvény módosítását követelte az Európai Bizottság akkoriban a hitelkeret megnyitásáért.
Nagyot szólt akkoriban az a cikk, mert még nem volt se a magyar, se az európai közönség hozzászokva, hogy konkrét hazugságokat terjesszen a kormánypropaganda az Európai Unióról, pláne a melegeket belekeverve az egészbe. Hogy úgy tűnjön, nem a jogállamiság egyik alapvetésével (akkor éppen a jegybank függetlenségével) foglalkozik "Brüsszel", hanem a homoszexualitást akarja rákényszeríteni a magyarokra.
Akkoriban még nem gyalulta le az obszcén hülyeségek sorozata az agyunkat, viszonylag normálisan működött a sajtó is, úgyhogy miután sorra jelentek meg a cáfolatok és racionális bizonyítékok arról, hogy az Európai Bizottság ezekben a témákban egyáltalán nem illetékes, hamar elengedte az érvelést a fideszes propaganda is. A cikknek nem volt folytatása, hamar elfeledte mindenki, hogy volt egy ilyen nagyon durva próbálkozás, mostanra el is tűnt az eredeti helyéről. Legfeljebb az maradt meg néhányunkban, hogy "úristen, hol tartunk, hogy egy ilyen ötlet egyáltalán címlapra kerülhetett".
Ha az akkori cikk volt a néphülyítés startvonala, akkor Orbán Viktor 2021. július 21-én szakította át a célszalagot. Olyan brüsszeli homoszexuális propaganda ellen hirdetett ugyanis népszavazást, amely nem létezik. Nem egy buta cikkről van most már szó, hanem az ország legfontosabb ügyévé emelte a sötét fantáziát, amire várhatóan hónapokig tartó kampány épül majd.
A mostani népszavazás ahhoz a klasszikus szívatáshoz hasonlít, amikor odalép a kötekedő a kiszemelt áldozatához, és megkérdezi: "szidtad az anyámat?" Amikor az áldozat hebegve szól, hogy nem, dehogy, azt se tudom, hogy ki vagy, akkor jön a megsemmisítő csapás: "szóval hazudok?" - és akkor már erre hivatkozva lehet ütni.
Orbán az öt kérdés népszavazásra bocsátását azzal indokolta, hogy az Európai Bizottság "visszaélt hatalmával", amikor kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben a homoszexualitás ábrázolását tiltó törvény miatt. A Bizottság nem élhetett vissza a hatalmával, hiszen pontosan erre van felhatalmazva: ha egy nemzeti törvényt problémásnak tekint, akkor elindítja az eljárást, meghatározott menetrend szerint egyeztet a tagállam kormányával, és ha nem sikerül kompromisszumra jutniuk, akkor az Európai Unió Bíróságához fordul, ahol mindkét fél előadhatja az érveit, és ott eldöntik, hogy a törvény sérti-e az uniós jogot.
A magyar választókat azonban nemcsak ezzel a visszaéléses szöveggel tévesztette meg Orbán, hanem magukkal a kérdésekkel is. Azok közül ugyanis egyik sem arról szól, ami miatt az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított.
Az eljárás egyik fő oka, hogy általánosan tiltja a meleg témák megjelenítését 18 év alattiak előtt a törvény, amiből az is következhet, hogy olyan film vagy könyv sem kerülhet a kiskorúak elé, ami nem pornográf, hanem egyszerűen csak melegek szerepelnek benne, akár világirodalmi klasszikusok se. Ezért a Bizottság azt várná el, hogy legyen a törvénynek pontos indoklása, hogy kiderüljön világosan, mit és miért nem szabad megjeleníteni. „A kiskorúak védelme jogos közérdek, melyet az Európai Unió is elismer és érvényesíteni kíván. Azonban ebben az esetben Magyarország nem indokolta meg, hogy az LMBTIQ-tartalmak megjelenítése miért volna káros a gyermekek jóllétére, vagy miért nincs összhangban a gyermek mindenek felett álló érdekével” - áll a bizottsági közleményben.
Hogy a kérdésre nincs világos válasza a kormánynak, azt jól illusztrálja kollégánk és Gulyás Gergely párbeszéde, amelyből kiderült, hogy a miniszter egyetlen példát sem tud mondani arról, hogy a törvény pontosan mit tilt.
Az EU-s eljárásnak vannak a belső piac szabadságát védő elemei is, hiszen a magyar törvény olyan külföldi szolgáltatókat is korlátoz, amelyek másik országból működnek.
Egy másik eljárást pedig azért indított a Bizottság, mert a fogyasztóvédelmi hatóság arra kötelezett egy könyvkiadót, hogy homoszexuálisokat ábrázoló gyerekkönyvére figyelmeztető feliratot tegyen. Ez a Bizottság szerint "korlátozza a szerzők és könyvkiadók véleménynyilvánítási szabadságát, és szexuális irányultságon alapuló indokolatlan megkülönböztetést valósít meg".
A népszavazási kérdések ehhez képest iskolai foglalkozásokról, nemátalakító műtétekről, korlátozás nélküli pornóról szólnak. Miközben a Bizottságnak azzal van baja, hogy a magyar törvények szerint egy 18 év alatti elé nem kerülhet olyan tartalom, amiben melegek szerepelnek - legalábbis a törvény annyira pontatlan, hogy akár így is értelmezhető.
A törvényt eleve provokációnak szánhatta a kormány, pont az ilyen hazug kampányok kedvéért, erről itt írtunk korábban.
A népszavazással a Fidesz meg akarja ismételni korábbi kampányfogását: 2016-ban a kötelező betelepítési kvóta ellen szerveztek népszavazást, ami ugyan érvénytelen lett, de többen szavaztak a kormány által ajánlott módon, mint ahányan a Fideszt akkoriban támogatták. Ez tehát egy eszköz a szavazói tábor bővítésére.
Eszköz arra is, hogy a Fidesz szabadságharcos önképét erősítse, mintha minden gond csak azért volna, mert kívülről támadják az országot, "buzulásra kényszerítik a gyerekeinket, és ebben az ellenzék is partner". A kérdések olyanok, hogy igennel szavazni rájuk jó ízléssel elég nehéz volna. Például a "Támogatja-e ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?" kérdésből nagyjából az következik, hogy akarom-e, hogy a pornográf tartalmak bárhol és bármikor megjelenhessenek.
A 2012-es cikkre és helyzetre azért is hasonlít a mostani, mert közben az Orbán-kormány igazi baja az Európai Bizottsággal az lehet, hogy megint feltételekkel küldenének csak pénzt. Az EU-s újjáépítési csomagtól zárták most el a magyar kormányt, de nem a homofób törvény miatt, és nem is azért, mert nemváltoztató műtétekre akarják küldeni a magyar gyerekeket, hanem azért, mert a bíróságok függetlenségére akarnak garanciát, és azt, hogy az OLAF jelentései nyomán induljanak érdemi vizsgálatok a korrupciós ügyekben. Ezt tegnap a HVG-nek az egyik biztos teljesen világosan elmondta, ahogy azt is, hogy a homofób törvény nem része a pénzről szóló vitának, mert arról majd az EU bírósága dönthet.
Orbán a bejelentéssel nemcsak a saját kampányát indította el, hanem az ellenzék kezébe is eszközt adott. Az ellenzéki pártok már tavaly népszavazásokkal akarták tematizálni a politikát, Karácsony Gergely például meghirdette, hogy az ellenzéki vezetésű városok helyi népszavazásokon mondassák ki, hogy az EU helyreállítási csomagjának legalább felét a települések költhessék el. Akkor a járványügyi korlátozások miatt nem lehetett népszavazást tartani, most pedig ott tartunk, hogy Magyarország a bírósági rendszer problémái miatt nem férhet hozzá a csomagban lévő több ezer milliárd forinthoz.
Ugyanakkor Karácsony máris bejelentette, hogy vannak új népszavazási kérdései. Persze elképzelhető, hogy a választásokért felelős állami testület csak Orbán kérdéseit engedi át. De ha ellenzéki kezdeményezésű kérdések is lehetnek majd a szavazólapokon, akkor a népszavazási szezon indítása egy próbaválasztás is lesz, ahol a 2022-es parlamenti voksolás előtt egymásnak feszülhet a kormány és az ellenzék, megnézve, hogy ki hány embert tud mozgósítani a saját kérdései mellett. Mivel a Jobbik támogatta a homofób törvényt a parlamentben, ezért a próba akkor nem érvényes, ha csak a kormány kérdései szerepelnek majd a szavazólapon. Akkor lehet csak látni a közhangulatot, ha az is kiderülhet, hogy az ellenzék által felvetett témák hány embert mozgatnak meg.