A táplálkozástudomány első alaptétele szerint az elhízás valójában az energia-egyensúly zavara, amit az okoz, ha valaki több kalóriát fogyaszt, mint amennyit eléget. Bruce Spiegelman, a Harvard kutatója szerint "ez az első számú koncepció, ebből indult ki minden". "Ha valaki komoly tudós, annak ez elég nyilvánvaló" - mondta még 2019-ben Gary Taubesnak, a veterán tudományos újságírónak. Taubes most a Stat Newson megjelent nagy cikkében mégis e tézis téves voltát hirdeti, ismertetve azt az American Journal of Clinical Nutrition szeptember 13-i számában megjelent áttekintő tanulmányt, aminek 16 kutató mellett ő maga is társszerzője, és ami alapjaiban kérdőjelezi meg e dogmatikus tétel igazságát.

Nem ez az első alkalom, hogy megkérdőjeleződik a táplálkozástudomány egyik nagy alapigazsága. Az se volt olyan rég, amikor az energia-egyensúly paradigmáján belül kényszerültek változásra, mert egy pökhendi karrierista téves nézetei olyannyira eluralták a szakmát, hogy az gyakorlatilag táplálkozási katasztrófát okozott. A 20. század meghatározó táplálkozáskutatója, Ancel Keys a rivális elméleteket hirdetőket eltiporva tette dogmává, hogy a szív- és érrendszeri betegségekért a túlzott zsírfogyasztás a felelős, ezért aztán évtizedeken át démonizálták a zsírfogyasztást, és ajánlották a zsírokból nyerhető energia kiváltására a szénhidrátokat. Ezt, mint azóta tudjuk, komoly pénzekkel támogatta a cukorlobbi is.

Taubes, illetve, mivel ő csak egyik társszerzője a tanulmánynak, hivatkozzuk inkább a kutatás vezetőjét, a Harvard gyermekorvostani és táplálkozástudományi professzorát, David Ludwigot, most azt állítja, hogy az anyagcsere energia-egyensúlyon alapuló modellje is hibás, nem magyarázza azt a jelenséget, hogy az elmúlt évtizedekben lassú világjárványként terjed az elhízás, de olyan mértékben, hogy az már közegészségügyi katasztrófával fenyeget.