A nagy cukorsvindli

Mai áron számolva csaknem ötvenezer dollárt fizetett harvardi kutatóknak az amerikai cukorlobbi, hogy gondosan szemezgetett tanulmányban diszkreditálják azokat a táplálkozástudományi kutatásokat, amelyek a cukorfogyasztás és a keringési betegségek összefüggéseit bizonyították, derült ki egy friss kutatásból.

A nagy cukorsvindli legújabb fordulata már csak azért is különösen mókás, mert idén már kiderült, hogyan ejtette túszul a táplálkozástudományt egy karizmatikus, de összeférhetetlen és zsarnoki figura, az emberi anyagcsere alapjait kutatásaiban teljesen figyelmen kívül hagyó Ancel Keys, akinek fő tevékenysége inkább az ő zsírelméletét cáfoló, vagy annak legalább alternatíváját adó elméletek és azok kidolgozóinak dizskreditálása volt.

Ebben Keys olyan sikeres lett, hogy bár az ötvenes években még bőven eldöntetlen volt, hogy a két nagy táplálékcsoport, a több ezer éve fogyasztott zsír és a csak párszáz éve fogyasztott finomított cukor között a tudomány melyiket okolja a második világháború után járványosan terjedő keringési betegségekért, majd később a krónikus elhízásért, a hetvenes évek elejére már dogmává vált, hogy

mindenért a zsírok a felelősek.

Ebben, mint most azt Cristine Kearns és társai szeptember 12-én a JAMÁ-n publikált tanulmányukban részletesen dokumentálták, nagy szerepe volt az amerikai cukorlobbinak is. Kearns és társai irattárakban kutakodva 1582 oldalnyi dokumentumot találtak, ami azt bizonyítja, hogy

a cukorlobbi csúcsszerve, a Cukorkutatási Alapítvány tudósok lefizetésével, kutatások szponzorálásával igyekezett hitelteleníteni azokat a kutatásokat, amelyek a keringési betegségek és a cukorfogyasztás közti pozitív összefüggést bizonyították.

Harvardi kutatókat fizettek le, köztük a később az amerikai kormány mostanra már teljesen hiteltelenné vált táplálkozási útmutatóinak kidolgozásában később részt vevő D. Mark Hegstedet is.

Csak azt az egyet kérték

Kearns és társai a cukorlobbi tudományos tanácsadótestületében dolgozó Roger Adams, illetve Hegsted irattári hagyatékában kutakodva kiterjedt levelezést találtak arról, hogy a cukorlobbi pontosan milyen eredményeket várt el az általa pénzelt kutatóktól, akiket azzal bíztak meg, hogy hiteltelenítsék a cukor káros szerepéről szóló kutatásokat.

"Különösen azok a táplálkozástudományi eredmények érdekelnek minket, amelyek szerint a cukrok aránytalanul hozzájárulnak ahhoz az angyagcserebetegséghez, amit korábban a zsír anyagcserezavaraként írtak le" - tette világossá a célokat Hegstednek írt levelében John Hickson, a cukorlobbi elnökhelyettese és kutatási igazgatója. "Tisztában vagyunk ezzel. és igyekszünk a tőlünk telhető legjobban lefedni ezt" - válaszolta Hegstedt, aki később arra panaszkodott, hogy kutatásukat hátráltatja, hogy az Iowa-csoport néven ismert kutatók, Alfredo Lopez, Robert Hodges és Willard Krehl kutatásai folyamatosan igazolják a cukorfogyasztás és a magas koleszterinszint összefüggését. "Amikor az Iowa-csoport újabb kutatást publikál, mindig át kell dolgoznunk az azokat cáfoló fejezeteket" - írta.

Hegsted, McGandy és harmadik társuk, a Harvard Közegézségügyi és Táplálkozástudományi Tanszékét vezető Fredrick Stare munkája végül 1967-re készült el, akkor közölték két részes tanulmányukat a világ tán legelismertebb orvosi lapjában, a New England Journal of Medicine-ben. Ebben arra jutottak, hogy a keringési betegségek, különösen a koszorúér-betegségek megelőzésében kizárólag a tápanyagként bevitt koleszterin csökkentésének van szerepe - ez az, amit mostanra olyannyira cáfolt a tudomány, hogy az amerikai kormány legfrissebb táplálkozási ajánlásában már nem is említik a koleszterint.

A cukorról meg azt írták, hogy az üres kalória csupán, amitől legfeljebb a fogaink lyukadnak ki.

A cukorlobbi nem adja fel

Bár idén ez már a második, tudományos igénnyel megírt munka, ami azt bizonyítja, hogy a táplálkozástudomány évtizedeken át tévútun járt, illetve most már az is kiderült, hogy ebben jelentős szerepe volt a cukorlobbinak, az nem vonult vissza. A most megjelent tanulmányra reagálva a cukorlobbi, az amerikai Cukorszövetség - a Cukorkutatási Alapítvány utódja - azt ugyan elismeri, hogy a cukoriparnak "átláthatóbban kellett volna kezelnie kutatási tevékenységét" - ezzel arra utalnak, hogy a harvardi kutatók tanulmányáról csak most derült ki, hogy azt a cukorlobbi rendelte meg, szponzorálta és irányította -, de egyből ellentámadásba is lendült.

Közleményük szerint "nem csak szerencsétlen, de egyenesen károkozás" romlottnak minősíteni az ipar által szponzorált kutatásokat. "A legaggasztóbb, hogy olvasócsalogató című cikkek próbálják lejáratni a minőségi tudományos kutatásokat - csalódottak vagyunk, hogy még egy JAMA-szintű újság is beleáll ebbe a trendbe" - írták, külön kihangsúlyozva azt az amúgy valóban vitathatatlan tényt, hogy egyetlen kutatás sem állítja, hogy kizárólag a cukor lenne a felelős a keringési betegségekért. (Via New York Times, Quartz. Címlapkép: Cyril Hanquez / Flickr CC BY-NC-ND 2.0)