Dr. Várkonyi Andrea könyvet írt. Közszereplései során most először használta a dr. előtagot, feltehetően azért, hogy ezzel is jelezze, nem tévésként, de nem is az ország leggazdagabb emberének feleségeként, hanem pszichológusként (bár a doktori címet nem pszichológusként szerezte) írta az És ezt lehet? című könyvét, aminek természetesen alcíme is van – Jogod van jól lenni –, mert Magyarországon hírességként ezek szerint nem lehet alcím nélkül könyvet kiadni.

A könyv keményborítású, borítóján Várkonyi Andrea mosolyog, és majdnem háromszáz oldalas, de nem kell megijedni, a 12-es betűméretnek és a gigászi sorközöknek köszönhetően három óra alatt lazán ki lehet olvasni. Sőt, azt, hogy totálisan kikapcsolt aggyal, csak szemmel szaladjunk végig a sorokon, az is megkönnyíti, hogy telerakták az önismereti könyvek egyik fő összetevőjével, vagyis csodás közhelyhalmokkal – „az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen” –, illetve tökéletes Facebook-csoportokba illő megfejtésekkel, és olyan, az 1998-as Cosmopolitanbe illő kifejezésekkel, mint az „ágyban akrobatikázás”.

Ráncok nélkül, három diplomával

Viszonylag sok hasonlóságot találtam Várkonyi most megjelent könyve és Yvonne Dederick egy évvel ezelőtti alkotása között: az egy dolog, hogy mindkettőt egy TV2-közeli híresnő írta, és hogy mindkettő tele van közhelyes megmondásokkal, de ahogy Dederick, úgy Várkonyi is végtelen mennyiségű önbizalommal rendelkezik, szeret sokszor emlékeztetni arra, hogy mennyi mindent ért el az életben, miközben néha rácsodálkozik azokra a szegény szerencsétlenekre, akik nem értek el annyi mindent az életben, mint ő.

A „Függetlenség” című fejezetben például Várkonyi Andrea tollából az alábbiak szaladtak ki: „Néhány éve bementünk egy közintézménybe, és amikor kijöttünk, Nóri azt kérdezte: anya, miért ilyen szörnyen unott arccal ül itt mindenki? Mondom: édes kicsim, azért, mert egész életükben nem csinálnak mást, mint iratokat tologatnak ugyanazzal a három emberrel összezárva egy ronda hivatalban, nagyon kevés pénzért. Mondom: de jó, hogy észrevetted! Látod, nem azért papolom, hogy tanuljál, mert mindenáron nevelni akarlak, hanem azért, hogy felnőve majd dönthess úgy, hogy te nem egy hivatalban akarsz ülni.”