Novemberben felállt az Index belpolitikai rovatában szerkesztőként dolgozó Gabay Balázs, és távozott a laptól.

Gabay, aki korábban a Magyar Nemzet, a Hamu és Gyémánt és a Népszava újságírója is volt, egy nem nyilvános Facebook-posztban számolt be távozásának okairól és körülményeiről, és a Magyar Hang kérésére hozzájárult, hogy idézzenek a bejegyzéséből.

Az újságíró ebben a bejegyzésben azt írja, hogy dolgozott már olyan újságnál, ahol egyértelmű politikai befolyás érvényesült - a Magyar Nemzetnél, ami 2015 előtt Simicska és Orbán közös médiabirodalmának zászlóshajója volt. 2018-ig volt a Nemzet szerzője, azaz a gecibotrány után is maradt a lapnál.

Gabay 2020 őszén, nem sokkal azelőtt került az Indexhez, hogy távozott onnan Szombathy Pál főszerkesztő, akinek a posztját Fekete-Szalóky Zoltán vette át.

Gabay tudta, hogy kormánypárti befolyás van a menedzsmentben. Ismerte Vaszily Miklós karrierútját, aki - miután az Echo TV és az MTVA vezérigazgatója volt, majd a TV2 vezérigazgatója lett - 2020 novemberében az Indamedia-csoport vezetőjeként átvette az Indexet működtető Index.hu Zrt. részvényeit is. De mivel - folytatja Gabay - tudta milyen az, amikor nyomásgyakorlás történik egy lapnál, kivárt, és figyelte a jeleket.

„Bízva a tapasztalatomban, elhatároztam, amíg nem jelennek meg gyanús cikkek az oldalon, és gyanús egyedek a szerkesztőségben, illetve tőlem sem «rendelnek» gyanús cikkeket vagy áramvonalasítják az anyagaimat, csinálom.”

Miután az alapítványi formula megszűnt, és távozott Bodolai László és Szombathy is a szerkesztőség környékéről, bizonytalanság lett úrra a szerkesztőségben, különösen azok körében, akiket már az új - a szerkesztőség kollektív felállása után szerepet kapó - vezetés hozott az Indexhez.

Gabay bízott benne, hogy egy középre húzó, objektív lapnál tud majd dolgozni, és egy ideig szerinte maradt is ez az irány.

„Aztán megjelent pár közéleti ügyeket érintő, álnéven írt anyag, köztük olyan is, mely Rogán Antal feleségének elhíresült, 1,6 milliárdos földvásárlásáról szólt – némiképp a mundér becsületét védve. Figyeltem, olvastam, szarul éreztem magam, és teljesen elhibázott módon, nem szólaltam fel ellene. Cinkosság. Aztán jött a Mészáros Lőrinc-interjú. (...) Telt a pohár, jeleztem, határozottan, nyíltan.”

Gabay szerint felmondhatott volna már, de még hinni akart - meg is jegyzi ezen a ponton, hogy jelenleg is számos újságíró táplálja magában ugyanezt a reményt, és egyébiránt nem is az újságírók integritását érte fenyegetés. Azt írhatott, amit akart, nem tették hamis kontextusba a cikkeit, és több szerző is ellenzéki lapoktól érkezett, velük sem tették ezt meg a szerkesztők, de a gyanús hátterű anyagok sokakat zavarni kezdtek:

„Az utóbbi időben egyre erőteljesebben éreztem, hogy kormányoldalról nyomás alá kerültünk, de meggyőződésem, hogy ezt más olyan kormánykritikus szerkesztőség is érzékeli, megszenvedi, amelyről a mezei olvasó nem is feltételezné.”

„A kaput a Városháza eladásáról szóló cikksorozat tette be. Fogalmam sincs, hogy miért most sokalltam be, de abban biztos vagyok, hogy ez a sorozat az újságírás etikai normáival, szakmai alapelveivel szembe menve jelent meg. Számomra nyilvánvalónak tűnik, hogy ez esetben az Indexet platformként használta valaki, hogy politikai támadást hajtson végre az ellenfeleivel szemben. Ez ilyen formában akkor sem fér bele, ha a Városházán volt vaj az érintettek füle mögött, de ugyanígy elfogadhatatlan lenne, ha hasonló hátsó szándékkal Kocsis Máté, Kövér László, Orbán Viktor vagy bármelyik kormánypárti politikus ellen vetette volna be a lap.

A fenntartásaimat széles körben, és a vezetőknek külön-külön is jeleztem több alkalommal, és rengeteget beszélgettem róla a kollégáimmal. Soha életemben nem őrlődtem annyit munkahelyi problémán, mint most, megroggyantam lelkileg, most először fizikailag is.

Az okokat fent részleteztem: minden eddiginél erősebben akartam hinni valamiben, még úgy is, hogy páran talán megbélyegeztek miatta. Úgy éreztem, ha ebben az ügyben cinkosként néma maradok, szertefoszlik mindaz, amit az újságírásról, mint hivatásról gondolok. Végül nem láttam más kiutat, felmondtam.”

Gabay azzal zárja a hosszú posztot, hogy búcsúlevelet írt kollégáinak, és azt kérte tőlük, őrködjenek az őrláng felett, akkor is, ha mások azt el akarják fújni.

Megtiszteltetésként élte meg, hogy az Indexnél dolgozhatott, és nem veszítette el minden reményét, hogy létezhet részrehajlástól mentes újságírás, de a lelkiismerete számára fontosabb volt: „A lelkiismeret rendületlenül küldi a jeleket, időnként elsorvad egy kis darabkája, de nem hagyja magát, a fiókból is kimászik, és végigkíséri az életünket. Ezért hasztalan küzdeni vele. Érdemes inkább becsben tartani, és hallgatni rá.”