Az ellenzék február közepére ígért olyan közös választási programot, ami talán túlmutat az utcára kitett plakátok üzenetein, miszerint vinnék tovább a rezsicsökkentést vagy a családpolitikát – csak Orbán nélkül. Amíg ez nem véglegesül, addig is a különböző területek felelősei néha elárulnak részleteket, amikről már sikerült megegyezniük a pártoknak.

Kedden az egyházügyekről, az oktatásról, a médiáról, a vidékfejlesztésről, az energetikáról és a mezőgazdaságról tartottak háttérbeszélgetést. Annyi biztos, hogy kétharmados felhatalmazás nélkül nehéz lenne látványos változásokat elérniük.

Párhuzamos közmédiát építenének

Bár nem derült fény olyan elemére a Fidesz médiapolitikájának, amit az ellenzék szívesen megtartana, megvan az esélye annak, hogy mégis erre kényszerülnek. „A média az a terület, amit az egyik legjobban körülbástyáztak kétharmados törvényekkel, ez mutatja, hogy milyen fontos hatalomtechnikai játszótérnek tekintette a Fidesz kezdettől fogva” – mondta a médiaviszonyokért felelős Polyák Gábor, aki arra panaszkodott, hogy nehéz mit kezdeni a közmédiával egyszerű többséggel a hátuk mögött. Az MTVA-t szabályozó törvény kétharmados, ahogy az MTVA vezetőjét kinevező Médiatanács is kétharmaddal van bebiztosítva. Ennek az új vezetőjét egyébként éppen decemberben nevezték ki 9 évre.

Márpedig ha Márki-Zay Péteréknek nem sikerül kétharmaddal győzniük áprilisban, akkor együtt kell élniük a Fidesz által kialakított rendszerrel. Polyák elmondta, hogy az MTVA költségvetésében minden kétharmados, még a 96 milliárdos összeg is bele van írva a médiatörvénybe. „De ha nincs olyan eszköz a kezünkben, amivel megszüntethetjük az MTVA-t, hogy a sokszorosan bizonyított pártkatonák helyét valódi újságírók vegyék át, akkor meg kell mutatnunk, hogyan lehet létező közszolgálatiság, amire nagyon sokan már nem is emlékeznek." A hat párt javaslata alapján elindulna egy alulról szerveződő, a helyi sajtóra is építő, párhuzamos intézményrendszer.

Kineveznének egy médiaügyi ombudsmant is, aki monitorozná a közmédia működését, és ha visszaélést lát, eljárásokat kezdeményezne a Médiatanácsnál vagy a bíróságon. Ehhez kétharmad sem kellene.

Ezenkívül Polyák bedobott egy olyan ötletet is, ami leginkább az újságírói kamarára emlékeztetett: „Amihez szintén nem kell kétharmad, az a fajta politikai kultúra, hogy nem hajtom el az újságírókat. Tehát nem csak olyan felvételeket akar látni a választópolgár, amin X politikus fut a kamera elől. Ez nagyon vicces kétszer meg háromszor, de aztán rém unalmas. A változáshoz az kell, hogy a politikus válaszoljon. Az ellenzéki politikusok oldaláról az a félelem fogalmazódik meg újra és újra, hogy majd mit fognak csinálni ilyenkor a hiénamédia oldaláról. Nem azért félünk tőlük, mert keményeket kérdeznek, hanem mert egészen durván mást hoznak le, mint ami a beszélgetésekben elhangzik. A médiaombudsman kialakítana egy kapcsolatrendszert, amivel olyan önszabályozó szervezeteket tartana nyilván, amik most még nem is léteznek. Az lehetne újságíró, az tarthatna igényt arra, hogy vele muszáj legyen szóba állni, aki egy ilyen önszabályozó szervezetnek a tagja.”

Polyák azt mondta, ha a KESMA vagy a Pesti Srácok létrehoznak egy önszabályozó szervezetet, aminek van komolyan vehető etikai kódexe, és azt be is tartják, onnantól kezdve kisebb lenne a kockázata annak, hogy más jelenik meg, mint ami elhangzott egy interjúban.

Magasabb fizetéssel hoznák vissza a pályaelhagyó tanárokat

A momentumos Tóth Endre a szakszervezetek adatai alapján úgy számolt, nagyjából 12 ezer oktatási dolgozó hiányozhat a rendszerből, ezért a kormányváltás után a bérrendezést tartják a legfontosabbnak. Olyan emelést terveznek, ami még a pályaelhagyó pedagógusokat is visszacsábítaná. Mivel jelenleg a fizetésük 60 százalék a diplomás átlagbérhez képest, az ellenzéki programban azonnali jelentős emelés szerepel. Újra a minimálbérhez kötnék a pedagógusok bérét, hogy biztosítsák az értékállóságát. Tóth szerint ennek 2-3 éven belül el kell érnie az 50 százalékos mértéket.

Emellett nagyobb szabadságot biztosítanának az iskoláknak a tankönyvek és a tantervek megválasztásában. Az esélyegyenlőség növelésének érdekében visszaállítanák 18 éves korra a tankötelezettséget. A hátrányos helyzetű iskolákat vagy a különleges nevelési igényű gyerekeket tanító intézményeket külön pótlékokkal támogatnák.

Tóth bejelentette azt is, hogy a Klebelsberg Központot megszüntetnék, a helyi közösségeknek adnának újra befolyást a saját iskoláikra. „Nem a 2010 előtti rendszert állítanánk vissza, mert annak is voltak méretgazdaságossági problémái.” Ehelyett olyan hálózatot szeretnének, ahol önkormányzati társulások tartanák fenn az iskolákat, amiknek megvannak ehhez az erőforrásaik.

Nehezebb kérdés, hogy mi legyen azzal a rengeteg intézménnyel, ami az egyház kezére jutott. Tóth Endre szerint tiszteletben kell tartani az egyházak szerzett jogait, ugyanakkor problémásnak tartja, hogy gyakran olyan felekezetek kaptak iskolákat, amik az adott településen csak jelentéktelen hívőközösséggel rendelkeznek. De szerinte ezt a kérdést csak a helyi közösség bevonásával lehet megoldani. A helyiek akaratával ellentétben nem akarnak államosítani egyetlen iskolát sem. Ugyanakkor szerinte lehetnek olyan egyházak, amelyek szeretnének leadni a mostani terheikből.

Lukácsi Katalin, aki az egyházpolitikáért felel, azt mondta, az állam sokkal nyomatékosabban fog törekedni arra, hogy biztosítsa a világnézetileg semleges közoktatást, „hiszen vannak már régiók, ahol ez nem valósulhat meg”. Ugyanakkor ő is igyekezett megnyugtatni az egyházakat, hogy nem veszik el a szerzett jogaikat, csak az ő bevonásukkal döntenek, de tekintettel kell lenniük a nem vallási neveltetést igénylő gyerekekre is.

A felsőoktatásnál az alapítványi kiszervezések miatt egy új kormány megint kétharmados falakba ütközne. Tóth Endre arról beszélt, hogy szeretnék visszaállítani a demokratikus kontrollt az egyetemeken, mert a most kialakított kuratóriumi rendszer nem alkalmas arra, hogy autonómiát biztosítson az intézményeknek. Szerinte a rendszer ma inkább a kuratóriumoknak biztosít autonómiát, mert ezeket a testületeket nem az egyetemek közössége választotta ki, hanem csak odaültették őket. Első lépésként megtisztítanák a pártpolitikai befolyástól a vezető testületeket. Egyeztetnének az intézményekkel, hogy megtalálják a formát, ami a legalkalmasabb a számukra. Ez lehet akár a visszavétel az állami fenntartásba, vagy egy másik közalapítványi forma. A vezetésbe olyanok ülhetnének be, akiket a szenátus alkalmasnak tart erre.

De itt is kérdéses, hogyan lehetne belenyúlni a rendszerbe kétharmados felhatalmazás nélkül. Tóth szerint így is jelentős eszközei lennének a kormánynak a költségvetésen keresztül. „Egy új oktatási vezetésnek szerintem lesz lehetősége arra, hogy korrekciókat kérjen számon a rendszeren. Azt gondolom, az egyetemek közössége támogatni fogja, hogy olyan rendszer valósuljon meg, ami mindenkinek üdvözítő.” Arra számít, hogy a fideszes kuratóriumi tagok sem maradnának, ha éreznék, hogy az egyetem közössége nem akarja őket.

Maradna a Magyar Falu Program, de látványberuházások nélkül

Az új kormányban önálló területté tennék a vidékfejlesztést, tehát elválasztanák a mezőgazdaságtól. A területről Üveges Gábor, a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnökségi tagja beszélt, aki szerint erre azért lesz szükség, mert „ennél mélyebben régen volt a magyar vidék, mint ahol most van”. Szerinte a Fidesz 2010 után rengeteg jó szakembert küldött el a vidékfejlesztés területéről. A rendszer legnagyobb bűnének azt tartja, hogy a vidékfejlesztést és a területfejlesztést választókörzetekhez igazították. Ezzel világossá tették, hogy kizárólag politikai alapú döntések születnek a vidékfejlesztésben, „pallosjogot adva az aktuális országgyűlési képviselőnek”. Úgy látja, a fideszes képviselők a saját hűbérbirtokukká tették a körzeteiket. Azt mondta, szinte nincs is olyan fideszes országgyűlési képviselő az országban, aki nem kér valamiféle visszaosztást a pályázatért cserébe.

Ugyanakkor Üveges szerint is voltak szakpolitikai intézkedései a Fidesznek, amiket tovább kell vinni, vagy bővíteni kell. Ilyennek tartja a Magyar Falu Programot. Eközben elfogadhatatlannak tartja, hogy a települések pályázatait itt is politikai alapon bírálták el. Azt sem tartja jó iránynak, hogy a programmal nagyrészt látványberuházásokat valósítottak meg. Ezek helyett a gazdaság élénkítését helyezné a fókuszba. A döntési kompetenciát visszaadná a helyi közösségeknek, mert szerinte teljesen abszurd, hogy ahol véget ér egy választókörzet, ott sokszor megáll az útfejlesztés is.

Szociálisan érzékenyebb rezsicsökkentés

Holoda Attila energiaügyi kabinetvezető hazug kifejezésnek tartja a rezsicsökkentést. Szerinte ez hosszú távon nem segít az embereken. „Mindenki azt gondolja, hogy a rezsicsökkentéssel segítünk, holott hosszú távon ez nem igaz. Persze a mindennapi életben, hogy a hónap végén ki lehessen fizetni a sárga csekket, abban segít. De az, hogy mindenki számára egyformán adok támogatást, az egyértelműen hibás kezelése annak, hogy az Európai Unió egyforma esélyeket akar teremteni a fogyasztóknak. Az esélyteremtés nem azt jelenti, hogy mindenkinek egységes áron kell energiát adni, különbséget kell tenni a szociális helyzetből adódóan” – mondta.

Holoda szerint az elmúlt években a kormány teljesen feleslegesen költött több száz milliárd forintot. Ezt a pénzt okos rendszerek kiépítésére, házak szigetelésére vagy a távhőrendszerek korszerűsítésére fordította volna, mert a magyar épületekben a felhasznált energia nagy részével még mindig az utcát fűtik. Az elavult távhőrendszerek mellett a geotermikus energiát sem használjuk ki. Engedélyezné a szélerőművek létrehozását. Szerinte ez a terület politikai okokból ennyire túlszabályozott. A megújuló források bővítése érdekében az ország nagy folyóit is jobban kihasználná.

Holoda nem venné ki teljesen az atomenergiát az energiamixből, de szerinte Paks 2-nek ebben a formában, ahogy elindult, nem szabad megépülnie. A projektet felül kell vizsgálni, amihez előbb meg kell ismerni a szerződés részleteit.

Vége lenne a nagyvárosi aranygazdák korszakának

Raskó György azzal kezdte a mezőgazdasági program ismertetését, hogy nem a tulajdoni viszonyokhoz nyúlnának hozzá. A NER alatt véghez vitt földszerzésekkel szerinte nem lehet mit kezdeni, ahogy az első Fidesz-kormány után privatizált 12 állami gazdaságot sem lehetett visszaszerezni.

Inkább a földhasználati viszonyokat alakítanák át úgy, hogy hosszú távon kiszámítható bérleti viszonyokat teremtsenek. Erre azért lenne szükség, mert a mezőgazdaságban eleve nagy a tőkelekötés, a befektetéshez, modernizáláshoz hosszú távú stabilitás szükséges, hogy a bérelt földterület végig rendelkezésre álljon.

Raskó nagyobb lehetőséget biztosítana a vállalkozásoknak, mivel szerinte ma a jogi személyiségű társaságok hátrányban vannak a bérletnél, hiszen a helyben lakók a bérlet lejártával át tudják venni a földet. Akkor is, ha a földtulajdonos ezt nem akarja. Úgy látja, az elmúlt 11 évben az egyéni vállalkozók kaptak privilégiumokat. „A földterületük óriási mértékben nőtt, az általuk hasznosított terület ma már nagyjából 70 százalék körül van.” Viszont Raskó szerint a dolog könnyebbik végét fogják meg, hiszen szántóföldi műveléssel, olajosmag- és gabonatermeléssel foglalkoznak, ami mind alacsony hozzáadott értékű tevékenység, munkaerőt sem köt le, ráadásul elveszi a területet az állattenyésztők elől. Így ma szinte kizárólag gazdasági társaságok foglalkoznak állattenyésztéssel. A tejtermelés 95 százaléka, a sertéstenyésztés 90 százaléka gazdasági társaságoknál van. Ugyanakkor a kistermelőknek, a családi gazdáknak adott adókedvezményt megtartanák.

A mostani kormány vállalását, miszerint az uniós vidékfejlesztési forrásokat 80 százalékkal kiegészítik, a saját filozófiájuk szerint használnák fel. Ezeket a fejlesztési forrásokat az elmaradott térségek fejlesztésére fordítanák. „De nem arra, hogy ott újabb szökőkút épüljön, vagy újabb térkövezés történjen, hanem gazdasági teljesítmény jöjjön létre." Munkahelyteremtő beruházásokat céloznának meg.

A klímaváltozásra a vízmegtartással reagálnának, hogy az országba befolyó víz minél nagyobb arányban maradjon itt. Ennek érdekében a lehullott csapadékot vagy a beérkező vizet inkább tározókba irányítanák. Hosszú távon a faluközösségeknek, kistérségeknek saját tározóterületük lehetne, ahonnan vizet tudnának venni az öntözéshez. Ugyanakkor a korábbinál takarékosabb öntözést valósítanának meg.

„A földtörvény kijátszására szolgáló” aranykalászos gazdaképzés ebben a formában megszűnne. Raskó szerint a mostani rendszer a nagyvárosi befektetőknek ad lehetőséget arra, hogy mezőgazdasági területeket szerezzenek. „A földvásárlás legyen azok számára biztosítva, akik tényleg mezőgazdasági tevékenységből kívánnak megélni.” Később is lehet szerezni ilyen oklevelet, de szerinte az ilyen spekulánsoknak le kell költözniük az adott térségbe, és el kell kezdeniük gazdálkodni.