• Minden idők legjobb szereplését produkált a téli olimpiára utazó magyar csapat, a gyorskorcsolyázóknak köszönhetően.
• 1987-ben nemzetközi versenyen még egymás lábáról cserélgette az egyetlen versenykorcsolyát a magyar férfi és a női induló. Ehhez képest már a második olimpiáról szállít aranyérmet a csapat.
• A téli olimpiák első magyar egyéni győztesével, a már kétszeres bajnok Liu Shaoanggal, a válogatott edzőjével és menedzserével, Bánhidi Ákossal és a szövetség elnökével, Kósa Lajossal beszélgettünk arról, hogyan lehet az elitben maradni mindössze 300 igazolt versenyzővel, mi történt a váltóval, és tényleg kaptak-e megkeresést a Liu testvérek, hogy Kínában folytassák.

Azt nyilatkoztad korábban, hogy a testvéreddel először úszni kezdtetek, de untátok, és télen körülnéztetek, hogy milyen sportolási lehetőségek vannak. Abból meg kevés volt, és végül a gyorskorcsolya mellett döntöttetek. Tényleg ennyin múlt?

Liu Shaoang: Igen. Nem úgy vágtunk bele, hogy mindenképpen olimpiai bajnokok akarunk lenni, csak egészségesen szerettünk volna élni. Hobbiszinten kezdtünk mozogni, aztán beleszerettünk a gyorskorcsolyába, és egyre komolyabban vettük az edzéseket és a versenyeket is, majd az életünk részévé vált.

Van még olyan sportág, amiben ennyire tehetségesek vagytok, vagy a gyorskorcsolyára születettek?

Liu Shaoang: A bicikli és a futás kiegészítő sport a korcsolya mellett, de mást nem csinálunk. Nem voltunk tehetségesek egyáltalán, amikor elkezdtük a gyorskorcsolyát, úgy voltunk, mint bármelyik kezdő, estünk-keltünk minden kanyarban, aztán megedzettük magunkat. Sok kitartás és idő kellett ahhoz, hogy eljussunk erre a szintre.

Amikor Kínában edzettetek másfél évig, még nagyon kicsik voltatok, főleg te, mindössze 8-9 éves. Ha már ott felfigyelnek rátok, és marasztalnak, ott maradtok?

Liu Shaoang: Akkor ez még nem került szóba, Kínában nagyon-nagyon sok fiatal versenyző van, ott szerintem még nem tűntünk ki a tömegből. A pjongcsangi olimpia után már jöttek megkeresések, hogy mi lenne, ha náluk folytatnák.

Konkrét megkeresés volt?

Liu Shaoang: Kaptunk olyan üzenetet, hogy mi lenne, ha Kínát képviselnénk, de nem szerettünk volna váltani.

A testvéreddel meg szoktátok beszélni előre egy futam előtt, hogy mi a taktika? Mondjuk most az olimpián az ezres döntő előtt, hogy semmiképpen ne lökjétek ki egymást, aztán az utolsó kanyarban ami belefér?

Liu Shaoang: Ebben a sportágban nagyon gyorsan történnek a dolgok. Taktikát nem szoktunk felállítani, mert bármi megtörténhet a futamban. Korcsolyázunk már annyi ideje, hogy érezzük egymást gondolatait, és tudjuk, hogy éppen hogyan szeretne korcsolyázni a másik, közben nézzük azt is, hogy a többiek milyen íveket, köridőket mennek, ehhez próbálunk improvizálni. Ha mi ketten fent vagyunk a jégen, ahhoz nem kell előre megbeszélt taktika.

De ha az ezres döntőben ti vagytok ketten elől az utolsó kör előtt, akkor az egy éles, gyilkos küzdelem?

Nem volt olyan soha, hogy mindenképpen meg akarjuk egymást előzni. Ha az első és második helyen érünk be, annál szebb dolog nincsen.

Nyári olimpián is kifejezetten erős sportági szereplésnek számítana a három érem, amit a rövidpályás gyorskorcsolyások nyertek a pekingi téli olimpián. Ugyanakkor nagyon szűk a merítés a sportágban, mindössze 300 igazolt versenyző van. Mennyire törékeny ez az eredményesség?

Kósa Lajos: Amikor 2011-ben megválasztottak a korcsolyaszövetség elnökének, azzal kezdtem a székfoglalót, hogy ez egy versenysport, ha nem akarunk a legjobbak lenni, akkor nincs értelme csinálni, olimpiai aranyat kell nyerni. Ami hihetetlenül és irreálisan hangzott akkor. Elkezdtünk egy nagyon komoly munkát, mindenfajta szempontból, mert egy olimpiai aranyhoz mindennek stimmelni kell, a versenyzőktől a jégtisztító gépeken át az elnökig. Különben nem fog menni. Remek edzői teamet építettünk fel, az sem volt rövid idő. Bánhidi Ákos vezetésével szerintem nálunk van a világ legjobb edzői csapata. Ami önmagában is garancia arra, hogy ezt az eredményességet fent tudjuk tartani, a sikerek ismételhetőek, mert az edzők munkája kulcsfontosságú. Van hozzá zseniális versenyzőgárdánk is, akik szerencsére húzzák a fiatalokat. Ádó (Liu Shaoang beceneve) 23 éves, van még benne alsó hangon legalább két olimpia. A kanadai Hamelin 37 évesen még nyert most aranyat váltóban, van még ebben kifutás.

Liu Shaoang: Azért ez ritka.

Kósa: Jó, de ott van az olasz lány, Fontana, aki 31 évesen sprintszámban kanyarban verte meg a világ legjobbját, Schultingot. Ismételhetünk azért is, mert Shaolin sem fog elfelejteni korcsolyázni, Krueger John-Henry sem, Nógrádi Bence megmutatta, hogy benne van a lehetőség, és maradtak itthon olyanok, akik már szaggatják az istrángot, hogy a válogatottba kerüljenek.

Sokkal többen korcsolyáznak, mint a négy évvel ezelőtt olimpia előtt. Akkor 102 igazolt versenyzőnk volt, most majdnem háromszor annyi. Kínában 30 millió.

A 300 még mindig nagyon kevés ehhez képest.

Kósa: Valóban, Koreában is van százezer gyorskorcsolyázó, Hollandiában is több 10 ezer.

Liu Shaoang: Kanadában minden sarkon van jégpálya.

Kósa: Kanadában 2000-nél több jégpálya van, nekünk húszegynéhány. És tartjuk a lépést. Pjongcsangban 15 olimpiai pontunk volt (6 pont az arany, 1 pont a hatodik hely - a szerk). Azt mondtam, hogy ha Pekingben is akörül lesz, az csoda, de 20 lett. Ádó meg is kérdezte, hogy akkor Milánóban négy év múlva menjünk rá a 25-re? Úgyhogy ez fenntartható szerintem, ha megvan hozzá az állami támogatás, ami nélkül ezt nem lehet csinálni. Amikor elnök lettem, 70 millió forint volt a költségvetésünk. Most csak az olimpia előtti éves felkészülésre kaptunk 800 millió forintot az államtól. Ez kell ahhoz, hogy meg tudjuk fizetni a viszonylag nagy stábot, ami segíti a versenyzők felkészülését.

Bánhidi Ákos: Visszatérve a kérdésre: igen, ezek az eredmények nagyon törékenyek. Rengeteg szálon és támpilléren áll ez egész építmény, és elég egyet kihúzni, hogy dőljön. Sikerült eljutni a kezdetektől 35 év alatt, nyitott pályán, óvodai, iskolai szervezésben, megszállott edzők, tornatanárok segítségével egészen odáig, hogy végül két olyan tehetség akadt bele a hálóba véletlenül, mint a Liu testvérek, akikhez foghatót a legkomolyabb korcsolyanagyhatalmaknál is 30 évente találnak. Ezt valami karmatikus erőnek tudom be, ami figyelte a mi törekvéseinket, és megemelte a kalapját. Természetesen a short tracknek voltak előtte is szép eredményei, ami mutatja, hogy itt kemény munka zajlott, 2006-ban Torinóban Knoch Viktornak volt már egy negyedik helye, Huszár Erikának 5. helye. Ennek lehetett a hozadéka, hogy ez a két fiú ezt a sportágat választotta magának, amivel aztán annyi minden elindult, kimentek Kínába edzeni, másfél év múlva visszajöttek, kialakult az ázsiai szakmai kapcsolatrendszerünk, egy csomó minden involválódott, ami segítette a tehetségük kibontakozását. A jövőbeli eredményeknél nyilván nagyon fontos, hogy ők meddig fogják ezt a sportot csinálni, mert az garantálja, hogy a mellettük lévő korcsolyázók milyen példákat látnak.

Óriási szerencséje van annak a fiatalnak, aki most kerül be a válogatottba, és olyan emberek mögött tudnak korcsolyázni, mint ők. Ott lehet a legtöbbet tanulni, többet, mint bármely edzőtől.

Hogyan működik ez egyébként? A gyerekek látják a bajnokokat a jégen edzeni?

Bánhidi Ákos: Persze. Budapesten van centralizáltan a gyakorló jégcsarnokban a válogatott edzése, oda egyrészt a budapesti klubokból, másrészt az ország bármelyik részéből bekerülnek a tehetségek az utánpótlás válogatott keretekbe, ahol szervezetten edzenek. Láthatják Shaoangékat a jégen, nincsenek elzárva a többiektől, sőt. Ha majd ők egyszer abbahagyják és a legjobbjaink is mellettük, addigra a következő generációt fel kell készítenünk. De már nem úgy, hogy a kapcsolatrendszereinken keresztül két budapesti óvodából tudunk gyerekeket verbuválni, hanem sokkal több helyről, mert van létesítmény és háttér. Sokkal több gyereket tudnunk megnézni, hogy van-e benne tehetség ehhez a szép sportághoz.

Egy ilyen olimpia arany után érezhetően megugrik az érdeklődők száma?

Kósa: Persze. Infrastruktúra-fejlesztéstől kezdve az edzőképzéséig. Az eredmények törékenysége szerintem abba áll, hogy egy olimpiai aranyhoz mindennek stimmelnie kell, a korcsolyaél ezredmilliméteréig. Akkor sem biztos, hogy kijön a lépés, ha mindent megteszünk. A holland korcsolyanemzet, de ezen az olimpián a férfi versenyzőiknek semmi nem sikerült, pedig a férfi váltójuk például világranglista-vezető volt. Nagyon kiélezett a küzdelem a világ legjobbjai között a küzdelem, nüanszok döntenek. Aki az olimpián az első 10-ben van, az akár meg is nyerhette volna az aranyat. Persze nyilván a legjobbak nyernek a végén, azt senki nem vitatja el, hogy az Ádó a világ egyik legjobb korcsolyázója, ha nem a legjobb. Meg kell nézni, ki volt az a férfi versenyző, aki az eddigi olimpiákon mind a három számban döntőt futott és ott eredményes is volt. A koreai Viktor An és az amerikai Ohno. Meg Ádó. Három, az nem olyan sok, a világ rövid pályás gyorskorcsolya történetében.

Mennyire volt nehéz összeszedni Shaolint az ezres döntő után, ahol bírói döntéssel elvették az aranyérmét?

Bánhidi: Nemcsak őt, hanem mindannyiunkat. Miután olimpia négy évente van, bármely aspektusát nehéz gyakorolni, főleg pszichésen. Abban végképp nincs gyakorlatunk, hogy milyen így elbukni egy olimpiai aranyat. Sanyi jóformán rögtön elhagyta a jégpályát, az edzői stáb egymásba igyekezett lelket önteni, mert nem mindegy, hogy mit vetítünk ki. Meg kellett találni a kulcsszavakat. Voltam egyetemista, tanultam pszichológiát, de ez már Bagdy Emőke szint, hogy milyen szavakkal lehet kezelni a helyzetet.

Mit mondasz a menődnek? Lapozd el, holnap jön az 1500, meg az 500? Ez nem működik.

Én elsősorban a szeretetemet próbáltam felé közvetíteni, hogy nemcsak mint versenyezőmet, hanem mint embert is nagyon szeretem őt, aki első tudott lenni a döntőben, még ha el is vették az aranyát. A többi főként rajta múlt. Ilyenkor az embernek elsősorban magában kell mantráznia azokat a gondolatokat, szavakat, amik ebből kirántják. A short trackeseknek ilyen szempontból nagyon meg van edzve az idegrendszere, kevés sportágra igaz annyira, mint itt, hogy egyszer fent, egyszer lent. Több futamot kell menni, van, ahol igazságtalan kivág a bíró, másnap lehet, hogy igazságtalanul nyerni hagy. De természetesen azt, hogy egy olimpiai aranyat elvesznek, azt nagyon nehéz lesz visszaadni. Sanyi ilyen szempontból is nagyon-nagyon keményen megedzett srác, bár később, amikor nagypapa lesz, fogja mondani az unokáinak is, hogy ez volt az a nap, amikor majdnem olimpiát nyertem, és az ilyen jellegű sebek valószínűleg soha nem gyógyulnak. Az más kérdés, hogy egy profi hogyan teszi magát túl rajta, hogy a következő alkalommal megcsinálja ugyanezt.

Akkor most még motiváltabban megy neki a következő olimpiának?

Liu Shaoang: Ahogy Ákos is mondta, Shaolin nagyon-nagyon rendben van fejben, és van akkora klasszis, hogy tudja ezeket a dolgokat kezelni. Sok kudarc érte már életében, nem mindig ő nyert, de azt meg tudom ígérni, hogy ezek után még keményebben fog edzeni. Nem fogja a véletlenre bízni, hogy újra eljusson idáig.

Amikor nyertél, tudtál örülni azonnal, vagy ilyenkor meg kell várni, amíg lezárulnak a videózások?

Liu Shaoang: Úgy keltem fel, hogy olimpiai bajnok leszek, és ezt tudatosítottam magamban a nap folyamán. Amikor beértem a célvonalba, nem nagyon látszódott rajtam reakció, de nyilván örültem neki. Csak olyan felfoghatatlan érzés tört rám, és hihetetlennek tűnt. Nem aggódtam, egyértelmű volt a győzelem, a futamban nem történt olyan eset, amit a bíróknak meg kellett volna néznie.

Tudtam, hogy úgy kell versenyeznem, hogy ne érjek senkihez.

Kósa: Aki hozzáértővel beszéltem, azt mondta, hogy sok mindent lehetett volna ítélni az 1000 méteres döntőben, de azt semmiképpen sem, amit kihoztak. Vagy ki kellett volna zárni Shaolin mellett a mögötte beérkező kínait is, vagy egyiket sem. Így vagy a Sanyinak kellett volna lennie az olimpiai bajnoknak vagy ha kettős kizárás van, akkor Ádónak. De Sanyi fel fogja tudni ezt dolgozni. A férfi váltó B döntőjének a legvégén megvillant a zsenialitása, az utolsó kanyarban bemutatott kívülről egy előzős mozdulatot, majd belül elment, felültetve a hollandot. Ha nem lett volna fejben teljesen rendben, akkor ez nem sikerült volna. Mint ahogy a Nógrádi Bence is összeszedte magát a B döntőre, és megmutatta, hogy 19 évesen már klasszis versenyző. Volt négy nagyon komoly esélyünk, erősorrendben: 500, 1000, férfi váltó, mix váltó, ebből hoztunk egy aranyat, két bronzot, egy 4. és egy 6. helyet, ennél álomszerűbb nem lehet. Én rémségesen büszke vagyok a csapatra és az edzői teamre. Az ezres döntő után minden követ megmozgattunk, hogy ne a VAR döntse el az eredményeket, még a magyar olimpiai bizottságot csak pár napja vezető Gyulay Zsolt is rárúgta az ajtót a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökére, hogy mégis mi történt? Az első napot leszámítva, amikor nagyon rossz volt a bíráskodás, a többi napon ennek a sportnak a szépsége és izgalma jött elő.

A váltó. Két dolog is volt, ami a csapaton belüli feszültséget mutatta az elbukott elődöntő után. Az egyik, amit a fiatal Nógrádi Bence kapott a futam után közvetlenül nyilatkozó, láthatóan csalódott Shaolintól, aki őt hibáztatta a kudarc miatt. Ez a csapatban megszokott nyíltság volt, ami kikerült a közvélemény elé vagy azért ezt meg kellett beszélni utána zárt körben? A másik pedig az az értetlenség, hogy miért ilyen fontos helyzetben kísérletezett a csapat új váltásokkal?

Bánhidi: Rendkívül tanulságos volt ez egész számomra, amit megpróbáltam összefoglalni másnap egy közleményben is. Mélységesen nem értek egyet azzal, hogy sportolókat pár perccel a futam után kiállítanak a kamera elé. A Sanyi hibát követett el, ahogy és amit nyilatkozott, de ne felejtsük el, hogy közvetlenül a futam után nyilatkozott, ráadásul ott volt benne az elvett arany is az 1000 méterről. Meglehetősen erős érzelmi hullámvölgyben volt. Én a Bencét egy szóval sem bántottam, annyi történt, hogy miután a Sanyi nyilatkozott, megemlítettem a nevét.

Azt mondtam, hogy az általunk kialakított taktika, amit letettünk a srácoknak, az igazából őt megette, mert elkészült az erejével. Erről ő nem tehet.

Bence a legjobb negyedik váltótagunk most, az összes fizikális és mentális mutatója alapján alkalmasnak tűnt arra, hogy bevállaljon több kört. A legkisebb felelősség sincs rajta amiatt, hogy elfogyott az ereje, ez a mi felelősségünk. Hogy miért nyúltunk új taktikához? Egy hosszú, hatnapos periódusban nem lehetünk állandóan topon. Érezhető volt Sanyin, illetve Adón, aki a covid-fertőzése miatt később tudott csatlakozni, hogy az 1000 méteres és az 1500 méteres küzdelmek elég rendesen megfogták őket. A váltóban már az elődöntőben olyan ellenfeleink voltak, hogy az döntőnek is simán elment volna. Figyelemmel kellett lennünk arra, hogy a váltónkban mostanában a legjobbjainknak, amikor ők következtek, folyamatosan hátrányt kellett ledolgozniuk. De az élversenyzőink lába fáradt volt az egyéni futamok miatt. Ezért akartunk olyan taktikát kialakítani, hogy a Sanyinak a végén ne kelljen hátrányt ledolgoznia a világ legjobbjai ellen, akik pihentebbek nála.

Nem volt eleve kockázat abban, hogy ez nem volt begyakorolva előtte?

Ez a taktikai változtatás azért nem olyan mértékű, mintha azt kérnék, hogy mindenki a váltás előtt ugorjon egy leszúrt Rittbergert. Fel vannak készülve arra, hogy ilyesmit megcsináljanak. Nekünk mindenképpen kellett valami megoldást találni arra, hogy Shaolint valahogy pihentessük. Egy dolgot nem kalkuláltunk be, hogy hiába mutatott megfelelő fizikális és pszichés jeleket a fiatal, 19 éves Nógrádi Bencénél, nem térképeztük fel eléggé, ami benne zajlott. Mindenki tudja, hogy a mentális stressz kihat a fizikai teljesítőképességre. Az, hogy ő ilyen fiatalon egy ilyen feladatot bevállaljon, túlterhelte őt.

De akkor ez a taktika hiba volt?

Akkor derülne ki, hogy ez hiba volt-e vagy mekkora hiba, ha még 15 futamot lefuttatnánk ugyanazon körülmények között. Amikor a döntő előtt összedugtuk a fejünket, és nagyon erősen átgondoltuk a helyzetet, ez jött ki belőle. Végül nem működött. De a Bencét senki nem akarta bántani. Kaptam nagyon komoly elit helyekről olyan elismerő üzeneteket is, ami arról szólt, hogy végre valaki nem állt ki zombiként és kezdett olyan kliséket mondani, ami bármire jó ilyen esetben. Nem vagyok ilyen típus, de nekem tanulság, hogy lehet, hogy jobb, ha egy fociedző szintjére viszem le a kommunikációt, és azt mondom, hogy hát megpróbáltuk, nem sikerült és a többi. Próbáltam őszintén elmondani, de nagyon sok támadás ért minket. Bence nem tehet róla egyáltalán, de nem tudom azt sem megmondani, hogy ez mennyire volt hiba vagy sem, mert nagyon átgondoltuk.

Utána volt a csapaton belül egy megbeszélés?

Bánhidi: Természetesen másnap Shaolin kommunikált Bencével, hogy ne haragudjon rá, csak kiszakadt belőle a feszültség, és fussanak neki Milánónak együtt. Én is felhívtam magamhoz és elmondtam neki, hogy bármit is olvasott ki ebből, semmiről nem tehet. Ezért is hívtam a sajtófőnökünket még aznap, hogy elmondjam, nehogy félreértés essék, ez a srác semmiről nem tehet, minden felelősség a miénk.

Többször is elhangzott, hogy az 1500 méter gyilkos volt, és kivette az erőtöket. Szép a 4. és a 6. hely, de a váltóban a fáradtság miatt kellett új taktikával próbálkozni, és még hátra volt az 500-as döntő is. Nem lehetett volna kihagyni az 1500 métert?

Liu Shaoang: Amikor kiutaztam, akkor egyáltalán nem éreztem magamat 100 százalékos formában, fizikailag és mentálisan sem. Minden maradék erőmet össze kellett szednem és 110 százalékon teljesítenem. 1500-on tényleg mindent kiadtam magamból, nagyon elfáradtam. De az, hogy ott is döntős voltam, hatalmas élmény volt. Azok, akik megelőztek, 1000 méteren a döntőben nem voltak ott, mert nem jutottak tovább vagy kizárták őket, és ők így pihentebbek voltak. 500-on is voltak olyanok, akik kihagyták az 1500-at. Örülök, hogy így is sikerült ilyen szép eredményt hozni. Jók vagyunk ebben is, voltak eredményeink is, de nem ez a fő távunk.

De nem akartátok kihagyni?

Liu Shaolin: Én mindenképpen el akartam indulni 1500-on is, hiszen ez is egy lehetőség, egy esély, meg kell próbálni, meg kell csinálni. Ezért jöttünk. Abszolút büszke vagyok a 4. helyre.

Bánhidi: Egy kis kulisszatitkot hadd áruljak el. A kínai és a koreai kollégámmal hármunknak van a legnagyobb beleszólása a szakmai döntésekbe. Főleg az 1000-es döntő utáni hangulathullámzásokban késhegyre menő vitáink voltak, hogy mi legyen az 1500-zal, mert az 500 számunkra sokkal inkább kulcstáv. Behatárolta a lehetőségeinket, hogy nem voltunk kint teljes létszámmal, Varnyú Alex, mint tartalék itthon ragadt Covid-fertőzés miatt. Ha kint van, lehet, hogy variálunk. Úgy láttuk, hogy Shaolinnak sokkal nagyobb szüksége van pihenésre, mint Adónak. De két fontos dolog döntötte el, hogy indulnak. Az egyik, sokszor elhangzott már, hogy együtt mennyire erősek, ha mindketten ott vannak a döntőben, nehéz ellenük taktikázni. Benne volt azért ebben is az esély, a korábbi eredményeik alapján is. A 4. és a 6. helyet kár lett volna hagyni. És van egy diplomáciai része is. Három helyet szereztünk a kvalifikációkon, de itthon ragadt a tartalékversenyzőnk, aki valamelyikőjük helyett elindulhatott volna. Ha csak ketten álltak voltak a rajthoz, azt borítékolom, hogy abban a másodpercben a nemzetközi szövetség telefonált volna, szitokáradatot zúdítva ránk, ami nem tett volna jót a hátralévő versenyünknek, adott esetben akár a bíráskodáson is visszaüthetett volna megint, ha ilyen arcunkat mutatjuk. Ez nem egy világkupa volt, ahol lehet sakkozni a számokkal. Ez az olimpia eszmeiségével szemben is arcátlan lépés lett volna.

Burján Csaba-ügy. Ő tagja volt a négy éve aranyat nyerő váltónak, de egy szerencsétlen, Kínának beszóló instagram poszt miatt 2020-ban kikerült egy évre a felnőtt válogatottból, ami megtörte a karrierjét. Ha ez nincs, a váltó vele állt volna fel?

Nem könnyű megmondani, hogy a Csabi karrierjét mennyire törte meg, hogy egy évig a junior kerettel készült. Komolyan vette az edzéseket, ahogy lejárt a büntetése, abban a másodpercben jött velünk Európa-bajnokságra, világbajnokságra, de mindkét esetben elesett. Nem azért, mert juniorokkal edzett, az ő teljesítményére ez jellemző lehet. Csabiban ez a fajta esetleges bizonytalanság, ami a bukásokhoz vezet, kódolva benne van. Borzasztóan örülök, hogy az előző olimpián úgy jött ki a lépés, hogy bajnok lett a váltóval. Akkor tökéletes erőállapotban volt ahhoz, hogy az ellenfelektől soha ne kapjunk távolságot, ne hátrányból induljanak a legjobbjaink, többek között ezért is világcsúcstartó a magyar váltó. Nem tudni, hogy az eltiltás mennyire törte meg, elképzelhető, hogy igen, de azért tudott utána velünk annyit készülni, hogy bebizonyíthassa, hogy hozza azt az állapotot, mint Koreában. Egy komplett teljes felkészülési idény jutott neki, ehhez képest a fiatalok maguk mögé utasították, például a Nógrádi Bence vagy akár a Jászapáti Péter, főként azért, mert azokon a versenyeken el is esett. Remélem, hogy folytatni fogja a pályafutását, mert rengeteg van abban a fiúban továbbra is.

Mi a helyzet a Puskás Aréna mellé tervezett Nemzeti Korcsolyázó Központ jégcsarnokkal? A tervek szerint 2022-re készült volna el, de a hírek szerint a Puskás Aréna építése és a foci Európa-bajnokság miatt is megcsúszott az építése.

Kósa: Nem ezek miatt, mert még a tervezés fázisában vagyunk. Úgy néz ki a sorrend: tervpályázat, koncepcióterv, engedélyes terv. Ennek a birtokában vagyunk, most van a kiviteli pályázat kiírása, idén meglesz, és utána tudunk elkezdeni építkezni. Jónéhány probléma adódott, a kerülettel közösen kellett kijavítani egy szabályozási tervet, meg kellett egyezni a Velodrome kapcsán a fővárossal a helyi védettségről. Erre jó megoldást találtunk, most a kiviteli tervet kell megcsinálni. Márciusban tudunk szerződést kötni a kiviteli tervre, jövőre elkezdődhet az építkezés, 2024-re megvagyunk.

Le tudná írni most egy papírra, hogy az utánpótlásból kik lehetnek ott nyolc év múlva az olimpián a férfiaknál és nőknél?

Bánhidi: Jó eséllyel igen, főleg a hölgyeknél folytatódik nagyon erősen a generációváltás, valószínűleg abbahagyja Zsófia is azok közül, akik korábban kint voltak a csapattal. Van, akiben megvan a lehetőség az ilyen szintű folytatáshoz. És a fiúknál is. Jászapáti Petra öccse, Péter nagyon tehetséges és céltudatos fiú. A fiataloknak óriási szerencséjük van, hogy a Liu testvérektől tanulhatják a szakmát.

Te lennél edző egyébként?

Liu Shaolin: Olyan messze van még a pályafutásom vége, ezen még nem gondolkoztam. Nem tudom. Kellenek edzők?

Bánhidi: Kellenek.

Kósa: 2011-ben azt is megfogalmaztuk, hogy kell a TF-en indítani felsőfokú korcsolya szakedzői képzést, mert nem volt. Még ezt is erősíteni kell, de legalább már vannak szakedzőink, akiket el lehet küldeni egy-egy fellegvárba, Debrecen, Jászberény, Szeged, Pécs, ahol képzett ember kezdenek el foglalkozni a tehetségekkel.

Az ötkarikás gyűrűd új?

Liu Shaolin: Nem, 18-as.

Kósa: Várj, ilyet kapsz, nem?

Liu Shaolin: Nem, ezt mi csináltattuk magunknak. Az amerikaiak és a kanadaiak kapnak. Ebből csinálhatnánk egy szokást amúgy a magyar olimpiai csapatban.