Amikor megérkezett a jelzés a rádión, hogy a NATO-határt megtámadták, német tankok vonultak ki az erdőbe, hogy megállítsák az ellenség előrenyomulását. Rövidesen álcázott emberek ugrottak ki a harckocsikból és húzódtak fedezékbe a fák közé, géppuskákkal a kezükben.

Az orosz határtól körülbelül 100 kilométerre fekvő litvániai Rukla közelében lezajlott csata még csak gyakorlat volt. De amióta Oroszország megtámadta Ukrajnát, az éles bevetés sem tűnik annyira elképzelhetetlennek a Litvániában állomásozó NATO-csapatok számára.

„A fenyegetettség megítélése Németországban egyik napról a másikra megváltozott” – mondta a New York Timesnak Daniel Andrä alezredes, a Litvániában állomásozó 1600 fős harccsoport parancsnoka. „Biztonságban éreztük magunkat a kontinens közepén, szövetségesekkel és barátokkal körülvéve. Most aggódunk, mert nem tudjuk, meddig folytatódik ez az eszkalációs spirál.”

Három nappal az orosz invázió kezdete után Olaf Scholz német kancellár bejelentette hazája legnagyobb fegyverkezési programját a hidegháború vége óta: szakítva az ország korábbi politikájával az idei évtől betartják a NATO előírását, miszerint minden országnak a GDP-je 2 százalékát a hadseregére kell költeni, és százmilliárd eurót, átszámítva körülbelül 36 ezer milliárd forintot azonnal a katonaság fejlesztésére költenek. „Egy dolog világos: jelentősen többet kell majd befektetnünk országunk biztonságába ahhoz, hogy megvédjük a szabadságunkat és a demokráciánkat” - mondta Scholz a beszédében.

Amikor Andrä ezredes meglátta a kancellár bejelentéséről szóló hírt, megdöbbent. „Nem hittem el, amit hallottam”, emlékezett vissza. „Mindez még négy héttel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. Történelmi volt.”

A német katonákat 2014-ben vezényelték Ruklába, azután, hogy az oroszok elfoglalták a Krím-félszigetet. Az elmúlt öt évben hét másik NATO-tagország katonáival együtt folyamatosan őrködtek a szövetség határszakaszán, aminek a helyi lakosok és a politikusok egyaránt örülnek. „Erős Németországot akarunk” – mondta Mindaugas Steponavicius tábornok, Litvánia védelmi vezérkari főnöke.

Ruklában már érezhető a múlt hónapban Berlinben meghirdetett haderőfejlesztési láz, Andrä ezredes azt mondta: „Azt a néhány dolgot, ami eddig nem volt, most nagyon gyorsan megkaptuk, például több száz konténer lőszer érkezett.”

De Oroszország Ukrajna elleni támadása nemcsak a német kormányt késztette cselekvésre, a közvélemény is drámaian megváltozott. Háromból két német támogatja az Ukrajnába irányuló fegyverszállítást és a megnövelt katonai kiadásokat, holott februárban a lakosság többsége még mindkettő ellen volt.

Az ukrajnai háború rávilágított arra is, hogy a németek még mindig gyenge láncszemnek számítanak a NATO-ban. Alfonso Mais tábornok azt mondta, a Bundeswehr (a német hadsereg) „többé-kevésbé összeomlott. Rendkívül korlátozottak a lehetőségeink a szövetség támogatására.” Az országnak jelenleg 184 ezer katonája van, és a GDP-jének csupán másfél százalékát fordítja a hadseregre. A védőmellénytől a termofehérneműig mindenből hiány van, a rádióberendezések harminc éve elavultak, a páncélozott járművek közel ötvenévesek, csupán minden harmadik hadihajó áll készen a bevetésre.

Szakértők és tisztviselők szerint a német hadsereg modernizálásához a pénznél jóval többre lesz szükség. A közbeszerzési eljárások nehézkesek és lassúak, a 25 millió euró feletti vásárlásokat például a parlament költségvetési bizottságának egyedileg kell jóváhagynia. „Meg kell reformálni a teljes közbeszerzési rendszert” – mondta Claudia Maor, a Német Nemzetközi és Biztonsági Ügyek Intézetének nemzetközi biztonsági részlegének vezetője. „Most sok pénzünk van, ha nem költjük el okosan, semmit sem nyerünk." (New York Times)