Ahogy arról mi is beszámoltunk, az ukrán Kalush Orchestra nyerte az idei, Olaszországban rendezett Eurovíziós Dalfesztivált. (Ez az a verseny, amin a magyarok már nem vesznek részt, valószínűleg azért, mert túl meleg, vagy gender, vagy lobbi, vagy ilyesmi, de aki még kevésbé, vagy még jobban akarja érteni az indokot, annak ajánlom Urfi Péter kollégám nagyszerű írását a témában.)

Az, hogy az ukrán zenekar nyert, valószínűleg részben gesztusértékű is, de azt azért fontos tudni, hogy a Kalush Orchestra egy nagyon jól ismert, elismert, etnorappet játszó együttes, melynek tagjai - mivel most elvileg a hadseregben kéne szolgálniuk - csak különengedéllyel vehettek részt a fesztiválon.

Ahogy írtuk, a zenekar tagjai annak ellenére is politikai üzenettel zártak a versenyen, hogy ezzel kockáztatták, hogy kizárják őket a versenyből. Utóbb a zenekarvezető elmondta, egyáltalán nem érdekelte őket, ha kiesnek, számukra fontos volt, hogy egy ilyen nézett műsorban kiabálják a mikrofonba, hogy a nézők segítsék Ukrajnát, Mariupolt és az Azovsztal gyár védőit.

Pár órával győzelmük után publikálták a győztes Stefania című dalukhoz tartozó videóklipet, amin a háború sújtotta Ukrajnát és harci felszerelésben lévő nőket láthatunk. Alapvetően a dal a szerző édesanyjáról szól, annak áldozatvállalásáról, öregedéséről, és már azelőtt íródott, hogy az orosz hadsereg lerohanta volna Ukrajnát, ám az új helyzet a dalnak is új színezetet adott, és afféle himnusz lett belőle. Például az egyik ilyen sora miatt: „Mindig haza fogok találni, akkor is, ha az összes utat lerombolták”. A dal hetek óta a helyi slágerlisták élén található.