orosz-ukrán háború
Fél év háború
Ma, augusztus 24-én van a kerek féléves „évfordulója” annak, hogy Oroszország 2022. február 24-én nagy léptékű támadást indított Ukrajna ellen. Egyszerre sorsszerű és némiképp paradox, hogy ez egybeesik Ukrajna nemzeti ünnepével, a függetlenség napjával. Az alábbiakban először igyekszem szakaszokra bontva végigvenni a háború fő eseményeit, majd azt követően kitekinteni a közeljövőre.
I. Az orosz villámháborútól a stratégiai patthelyzetig
A háború – pontosabban a 2014 óta tartó háború újabb, minden korábbinál nagyobb eszkalációja – első fél éve öt nagyobb fázisra bontható. A szakaszolás természetesen önkényes, egyetlen célja, hogy segítsen az elmúlt hat hónap eseményeit a maguk dinamikája mentén látni. Mivel a különböző frontokon eltérő ütemben zajlottak az események, az egyes fázisok között néhol van időbeli átfedés.
Első fázis: az orosz villámháború
A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján Oroszország azzal számolt, hogy Ukrajnát néhány nap alatt le tudja győzni. Amennyire rekonstruálni lehet, az volt a terv, hogy a február 24-én hajnalban indult támadás negyedik napjára elfoglalják Kijevet, foglyul ejtik vagy megsemmisítik az ukrán politikai és katonai vezetés legnagyobb részét, a harcok pedig körülbelül egy hét múltán befejeződnek Odesza elfoglalásával, ami teljesen elvágta volna Ukrajnát a Fekete-tengertől.
Ám február 27-28. környékére nyilvánvalóvá vált, hogy Ukrajna nem fog összeomlani. Kijev védelme szilárdan kitartott, és az orosz csapatok előrenyomulását mindenhol sikerült vagy megállítani, vagy lelassítani. Az egyetlen kivételt a déli front jelentette, itt az ukrán védelem az első napon összeomlott. Az orosz csapatok délnyugaton elérték Herszont, délkeleten körbezárták Mariupolt, teljesen elvágva Ukrajnát az Azovi-tengertől.
Második fázis: csata Kijevért
Hiába vált az első hét végére nyilvánvalóvá, hogy Oroszország villámháborús terve kudarcot vallott, ekkorra az eseményeket a Kreml szempontjából már vitte tovább a politikai tehetetlenségi erő, muszáj volt folytatniuk, amit elkezdtek.
Oroszország tehát megpróbálta bekeríteni és szisztematikusan megostromolni Kijevet. Ez volt az összességében 2014 óta zajló orosz–ukrán háború eddigi legvéresebb szakasza. Kulcsfontosságú volt, hogy az orosz csapatok nem tudták elfoglalni északkeleten Csernyihiv városát, emiatt ugyanis nem használhatták az innen Kijevbe vezető vasútvonalat az utánpótlás szállítására. Fontos elem volt, hogy eközben elkezdtek beérkezni az első nyugati fegyverszállítmányok is, modern páncéltörő és légvédelmi fegyverekkel. Ukrajna március 22-én ellentámadást indított, széttörte a Kijevet bekerítéssel fenyegető gyűrűt, és lassacskán visszaszorította a kimerült, súlyos utánpótlási nehézségekkel küzdő orosz csapatokat a főváros alól.
Március 29-én Oroszország hivatalosan is bejelentette, hogy befejezi a kijevi hadműveleteket, és ettől kezdve Kelet-Ukrajnára koncentrál. A hivatalos orosz narratíva az volt, hogy Kijev mindig csak mellékhadszíntér volt, az igazi cél a Donbasz „felszabadítása”. Valójában ennek az ellenkezője volt igaz: Oroszország számára az egész háború legfontosabb célja Kijev megszerzése volt, ettől remélték az ukrán politikai és katonai vezetés kiiktatását, ami automatikusan elvezetett volna a Donbasz és a többi terület megszerzéséhez is.
Harmadik fázis: kiegyenlítődnek a harcok
Az újságírásnak hatása van.
Támogasd a munkánkat, csatlakozz a Körhöz, hogy elérd az exkluzív tartalmainkat!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.