Pénteken a Szabad Európa közölt részletes, több forrás elbeszélése alapján készült cikket Orbán Viktor kötcsei pikniken elmondott beszédéről.

Az idei beszéd érdekessége, hogy ugyan például az Origo főszerkesztője is első sorban ült a beszéd idején, még a pártsajtóban sem jelentek meg szerkesztett beszámolók az elhangzottakról.

Mint arról a Szabad Európa nyomán beszámoltunk, a miniszterelnök elég távoli horizontot vázolt fel az előadásában, és többek között arról beszélt, hogy pártjának akár 2060-ig is képesnek kell lennie kormányozni az országot, és ezért a közösség utánpótlására is figyelemmel kell lenni.

Kiderült továbbá, hogy a kormányfő szerint ősszel dől el, sikerül-e küllőt vetni az unió szankciós politikájának kerekei közé, és ezen múlhat akár a kontinens sorsa is.

Beszélt Európa civilizációs kihívásairól, az unió előtt álló kritikus évtizedről, és Nyugat-Európa iszlamizálódásáról is, de szóba kerültek a Magyarország előtt álló demográfiai kihívások is. Érdemes aláhúzni, hogy Orbán szerint 2030-ban már reálisan merül majd fel a kérdés, érdemes-e Magyarországnak uniós tagállamnak maradnia, mert úgy számol, hogy akkorra a visegrádi országok nettó befizetőnek számítanak majd.

A beszéd egyik legmeghökkentőbb elemét érdemes azonban külön is kiemelni. A kormányfő a Szabad Európa forrásai szerint arról is beszélt, hogy

„Európa nem készült fel rá, hogy új szereplők emelkednek fel a globális politikában (elsősorban Kína), ő ezt már 2010-ben látta, látta, hogy a kínai államkapitalizmus milyen hatékony, ezért szeretne hasonló gazdasági modellt kialakítani Magyarországon, erre épül unorthodoxnak nevezett gazdaságpolitikája.”

A miniszterelnök kínai szimpátiája természetesen nem újkeletű - 2017-ben Haszán Zoltán részletesen is elemezte az utat, amit Orbán Viktor végigjárt a Fidesz 1989-es tiltakozásától a Tinenanmen téri koszorúzásig. Azóta is folyamatosak a kormány gesztusai a kommunista vezetésű nagyhatalom irányába: elég csak a Fudan Egyetemnek tett minimum gáláns vállalásokra, a Sinopharm-oltások propagálására és a Budapest-Belgrád vasúthálózat körüli pénzügyi megállapodásokra gondolni.

Az eddig is látványos volt, ahogy a miniszterelnök körüli magánérdekekkel szoros szimbiózisban manőverező magyar kormány egymás után kebelez be kritikus infrastruktrúrákat működtető nagyvállalatokat és megszáll komplett gazdasági szektorokat - csak az utóbbi időkben példa erre az autópálya koncessziók kisajátítása vagy a Vodafone felvásárlásának szándéka. Odáig azonban Orbán eddig még zárt körben sem merészkedett, hogy kijelentse: Magyarországon a kínaihoz hasonló államkapitalizmus kiépítése a végső cél. Sőt: követendő példa.

Az Európai Parlament csütörtökön jelentésként megszavazta, hogy Magyarországot nem tekinti teljes értékű demokráciának. A fentiek tudatában a meglepő inkább az, hogy a kormánypárt részéről az európai frakciók szavazására a felháborodás volt a reakció. Mert ha a beszámolók helytállóak, a miniszterelnök maga beszélt arról, hogy kommunista mintájú államkapitalizmust épít pártjával, és ezen kíván dolgozni kormányon a következő harminc évben is.