Így szeretett bele Orbán Viktor Kínába

„Kína kivételes gazdasági ereje miatt a Fidesz megérti, hogy Medgyessy Péter Pekingbe látogat, azonban politikailag számos kérdőjel megmaradt a távol-keleti országgal kapcsolatban. Reméljük, hogy a miniszterelnök felveti majd Tibet és a vallásszabadság kérdését Pekingben. Az előző kormányciklusban a kínai emberi jogi problémák miatt nem valósult meg Orbán Viktor látogatása Pekingben.” 

Ezt nyilatkozta pártja nevében a fideszes Balla Mihály 2003-ban, amikor hosszú idő után először látogatott magyar kormányfő Kínába. Orbán az első ciklusában tényleg nem kereste a kínaiak barátságát, 2000-ben, igaz nem hivatalosan, de fogadta a dalai lámát is, aki a CEU-meghívására érkezett Budapestre. (A tibeti vallási vezető Szlovákiába ment tovább, de Mikulas Dzurinda, akkori szlovák kormányfő nem volt hajlandó fogadni őt.) Rogán Antal, a Diktatúraellenes Akciócsoport alapítója 1999-ben Kína bojkottjára is felszólította a parlamenti képviselőket. De Balog Zoltán még 2009-ben is, a tibeti felkelés 50. évfordulóján arra szólította fel a kormányt és az országgyűlést, hogy „amikor jó kapcsolatokra törekszik a Kínai Népköztársasággal (amit támogatunk), közben ne áldozza föl ennek az együttműködésnek az oltárán az emberi jogokat. Sem a tibetiekét, sem a magyarokét. Akkor sem, ha a gyülekezés szabadságáról van szó egy tibeti megemlékezésen.”

Most eljutottunk oda, hogy Szijjártó Péter 2015-ben már kitüntette a 2003-ban még bírált Medgyessy Pétert a magyar-kínai barátságért végzett áldozatos munkájáért.

Medgyessy Péter volt miniszterelnök a Magyar-Kínai Barátságért Kitüntető Díjat veszi át Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztertől a Parlamentben 2015. november 20-án. Fotó: Illyés Tibor/MTI

Orbán Viktor 2010-ben már magánlátogatáson sem fogadta a dalai lámát, helyette Nyitrai Zsolt fideszes képviselő nyakába került a hagyományos tibeti sál. (Az MTI fotóarchívumában már nem található az a kép, amikor a Parlamentben 2010-ben a dalai láma fehér sálat ad Orbánnak.) A magyar rendőrség 2011 óta pedig rendszeresen jogsértő módon megakadályozza, hogy bárki tibeti zászlót lobogtasson magasrangú kínai delegációk útvonalán, Balog Zoltán pedig megérti ezt biztonsági kockázatok miatt.

Balog Zoltán 2009-ben még együtt tüntetett Tibetért azért a férfival, akit 2011-ben már nem engedtek tibeti zászló lengetni a kínai konvoj feléFotó: fidesz.hu/choegyaltenzin.com

Orbán most már úgy tesz, mintha korábban soha semmilyen emberi jogi fenntartásai nem lettek volna Kínával szemben, sőt a Tienanmen téren is simán koszorúzott, mintha a Fidesz nem tiltakozott volna hevesen az 1989-es vérfürdő miatt. (Az emberi jogokat nemcsak Kína esetében minősíti sokadrangú kérdéssé Orbán, simán hajbókol az azeri diktátor előtt, vagy siet gratulálni Erdogan török elnöknek a teljhatalom kiépítéséhez.)

A hivatalos látogatáson Kínában tartózkodó Orbán Viktor miniszterelnök koszorúz a pekingi Tienanmen téren 2017. május 13-án.Fotó: Szecsődi Balázs / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI / MTVA

Orbán a májusi pekingi koszorúzásról azt mondta a köztévének, hogy szerinte a magyar politikában volt egy közmegegyezés arról, hogy soha nem kérik számon, ha valahol megkoszorúznak egy hősi emlékművet. Ő csak folytatta azt a hagyományt a pekingi emlékműnél, amit Göncz Árpád nyitott meg. (Arról nem beszélt, hogy kormányfőként Kínában járva Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc sem koszorúzott a téren, ez ugyanis nem kötelező protokolláris lépés.) 

Államérdeket sértő zászlólengetés

Ugyanebben az interjúban Orbán azt is megüzente, hogy a baloldal helyesen tenné, ha nem bírálná kínai ügyekben, „mert Magyarországnak az az érdeke, hogy Kínával jó kapcsolatrendszere legyen".

Szintén ezt az államérdemből levezett logikát használta Orbán 2011-ben a Parlamentben, amikor közölte, hogy ő az, aki nem tűri, hogy a Magyarországra látogató kínai miniszterelnök Tibet-zászlót lásson Budapesten. „Elvárjuk minden tüntetőtől azt, hogy ne lerombolni akarja azokat az állami célokat, amelyek Magyarország érdekét szolgálják. Ezért kifejezetten mindig is föl fogunk lépni az olyan típusú megmozdulásokkal szemben a törvény adta lehetőségeken belül, amelyek megvédik azokat a magyar állami célokat, amelyek egy-egy külföldi látogatáshoz kapcsolódnak. Mert ezek a látogatások a magyar emberek érdekét szolgálják. Tehát véleménykifejezés van, botrány, balhé nincs, tisztelt hölgyeim és uraim, mert Magyarországnak szüksége van ezekre a kiegyensúlyozott nemzetközi kapcsolatokra.Orbán tartja magát az általa meghirdetett zászlólobogtatási tilalomhoz, a kínai kormányfő mostani látogatásán kétszer is fél tucat rendőr ugrott arra az emberre, aki szembe ment volna a magyar államérdekkel. 

Orbán filozófiai fejtegetés helyett egyszerűen úgy intézi el a törleszkedést a defektes kínai demokráciához (vagy egyéb más diktatúrákhoz), hogy mi ellenezzük azt a meghaladott nyugati gyakorlatot, amelyik kioktat bárkit emberi jogokból, mi sem viseljük ezt el senkitől, annak a korszanak leáldozott. „A kínai politikai berendezkedés a kínai népre tartozik, éppen úgy, mint ahogy Magyarországé a magyarokra. Senkinek sincs joga ebbe valamiféle önjelölt döntőbíróként beleszólni”.

Mindezt persze úgy, hogy még a magyarok keleti származása is előkerül. Orbán szerint a keleti nyitás lényege a tisztelet, amely megelőzi az ideológiát, „a magyaroknak pedig szerencsésebb a helyzetük, mert mi egy keleti nép vagyunk, amelybe kereszténységet oltottak, és ez egy sajátos nézőpontot tesz lehetővé, és értjük mindazt, ami Kínában történik”.

Orbán már a 2011-es kínai kormányfői látogatáson erősen nyitott, egyértelműen jelezve, hogy emberi jogi kérdések nem fogják beárnyékolni új barátságunkat a gazdasági lehetőségeket - és ekkor hitelt - kínáló Kínával.

„Azt kívánjuk Kínának, hogy folytassa azt a politikát, amivel fantasztikus sikereket ért el az elmúlt évtizedben” 

és úgy folytatta, hogy azzal akár egy tartomány főtitkári posztjára is bejelentkezhetett volna:

„mi magyarok megemeljük a kalapunkat az előtt a fantasztikus teljesítmény előtt, amellyel emberek százmillióit sikerült a jobb élet irányába vezetni és reményt adni számukra a jövőt illetően”.

Még azzal is hízelkedett: örül, hogy egy olyan állam miniszterelnökét fogadhatta, „amely nemcsak saját népének fejlődését mozdította elő az utóbbi években, hanem
teljesítményével a globális jóléthez is nagyszerű módon járult hozzá”. 

Orbán ekkor még mintha magát is győzködte volna, de a harcosan antikommunista környezetét mindenképpen, hogy helyes az új irány:  

„Nemcsak jó szövetséget kötöttünk, hanem büszkék is vagyunk erre az új szövetségre”.

A kommunista kína miniszterelnökének 2011-es látogatása előtt egyetlen hónappal mondta azt Orbán, hogy "A kommunizmus volt a legnagyobb baj az emberiség történetében".

Orbán: Be kell vallani, gyengék vagyunk

Az azóta rendszeres találkozókon Orbánnak annyiban sikerült szintet lépni, hogy a kínai gazdasági eredmények magasztalása mellé egy élesen Nyugat-Európa-ellenes vonalat is behozott a beszédeibe. Nem mintha a kínaiak is ezt tennék a találkozókon, Orbán magától ekézi a nyugati társadalmakat keleti tárgyalófeleinek: 

  • „Be kell vallanunk, hogy mi, európaiak gazdagok vagyunk, de ugyanakkor gyengék – ez a lehető legveszélyesebb kombináció.” 
  • „Európa egyre gyengébb, lassan már a regionális szereplő státuszáért is meg kell küzdenie.”
  • „Innen, Nyugatról, Európából és Magyarországról nézve úgy tűnik, inkább az kellett ehhez, hogy Kína hű maradt néhány olyan elvhez, amelynek mi, a Nyugat az utóbbi időben hátat fordítottunk.”
  • „Ez a tudat és ez a belátás tette naggyá és sikeressé Nyugatot. Ennek a józan gondolkodásnak az elhagyása, új tanok és utópiák megszületése és pusztítása okozta, hogy az utóbbi évtizedben válságról válságra bukdácsolunk.”
  • „A biztonságot eddig természetesnek vettük Európában, ennek az illúziónak azonban vége, mostantól határozott lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy megvédjük biztonságunkat és állampolgáraink életét. A biztonság mára a legfontosabb tényezővé vált Európában. A mi szemszögünkből nézve ez az új helyzet még inkább felértékeli Kína szerepét.” 

A magyar miniszterelnök tavaly már azt is levezette, hogy a kommunista Kína valójában csodálnivalóan keresztény tetteket hajt végre: 

„Ha valóban keresztény alapokon állunk, mint ahogy itt jó néhány ország keresztény alapokon áll, abban az esetben az, hogy Kínának van ereje arra, hogy embereket emeljen ki a szegénységből, hogy korszerűsítsen, modernizáljon, hogy összességében hozzájáruljon a világ jólétének szintjéhez, mindenképpen üdvözlendő dolog, és mi ebben érdekeltek vagyunk.” 

Brüsszel rosszabb Kínánál

Ugyanezen a budapesti eseményen lepődött meg Orbán maga is azon, hogy azért elég nagy kanyar a kommunista Kínával barátkozni:

"Ha 26 évvel ezelőtt, az első szabad parlamenti választást követően valaki azt mondta volna, hogy 26 év elteltével a Kínai Kommunista Párt regionális nemzetközi párttanácskozásán fogunk egymással találkozni itt, Budapesten, akkor bizonyára jót mosolyogtunk volna. 26 évvel ezelőtt nem gondoltuk, hogy ebbe az irányba fejlődik a világ. 26 évvel ezelőtt az a gondolat, hogy a Kínai Kommunista Párt szervezésében lesz egy tanácskozás Budapesten, ahol a világ fejlődési irányainak megértésével foglalkozunk, ahol Kína és 16 ország együttműködésének kérdéseivel foglalkozunk; nos, ez a gondolat akkor abszurdnak tűnt volna. Mégis létrejött, mégis ez történt."

De azért sikerült ezen is túllépni, és Orbán már a magyar kommunistákat is megdicsérte, amiért a kommunista Kínával felvették annak idején a kapcsolatot. Most pénteken azt mondta: van a két nép között egy rejtélyes kapcsolat, „még a kommunista időkben valahogy 1948 környékén, tán Európában elsőként ismertük el őket”, mármint a Kínai Népköztársaságot. Orbán szerint a keleti származásunk miatt ez a rejtélyes kapcsolat visszamegy még hosszú-hosszú évszázadokra. 

Orbán nem titkolja, hogy mennyivel jobbnak látja a kínai politikát, azzal szemben, mint ami az Európai Unióban van. Miután májusban hazajött Pekingből, ez a kérdés-válasz hangzott el a magyar rádióban:

– Az Európai Parlament sem enged az érdekeiből, valamifajta kiegyensúlyozottságra törekszenek. Azt mondta a néppárti frakcióvezető – és beszéljünk az EP-határozatról –, hogy a labda az Ön térfelén pattog, ha megfelelően reagál, csapatjátékos, ha nem, annak következményei lesznek. Barátinak tűnik, de azért annyira nem vállveregetős.

– Na, látja, ilyet Kínában sohasem mondanak. Tehát ez jól mutatja, hogy eltorzult az európai politika. 

Hogy ez forintban hogyan térül meg, másodlagos

Mindezek ellenére a keleti nyitás gazdasági haszna egyelőre nem áttörő. A legnagyobb tétel a Belgrád-Budapest vasútvonal felújítása, ami a kínaiak fontos, kínai érdekből kínaiak építenek majd, a magyaroknak adott kínai hitelből, de olyan drágán, hogy a megtérülése a végtelenbe mutat, a személyszállításra olyan nagyon jótékony hatása pedig nem lesz. Lényegében arról szól, hogy a kínaiak a Pireuszba hajóval szállított árukat eljutassák Nyugat-Európába. Magyarország az aranyáron felújított síneket biztosítja ehhez, nem terveznek összeszerelőüzemeket, semmi ilyesmit, a vámból pedig alig csordogál be majd valami. Kamatostul a 150 kilométeres szakasz felújítása 949 milliárd forintba kerül majd nekünk. 

Orbántól megkérdezte pénteken a rádió riportere, hogy meg fog-e térülni? 

Röviden a kormányfő szerint sem. Így szólt ez Orbán szájából: „hogy ez forintba hogyan térül meg, azt másodlagosnak tartom”. 

Orbán szerint a kínai áruk szállításáért verseny van, és felértékeli Magyarországot, hogy ez az útvonal rajtunk keresztül megy át. Majd terelni kezd, hogy a beruházás nagy részét kínai pénzből valósítjuk meg, nekünk magyaroknak nem kell a gazdaságból egy összegben kiemelni ezt a pénzt, aztán a végén csak kiböki, hogy valójában a kínaiak adnak rá hitelt, vagyis mégiscsak mi fizetjük ki.

Arra a kérdésre, hogy a kínai kormányfő mostani látogatásán megállapodtak-e hasonlóan nagy volumenű dologban, Orbán konkrétumok helyett azt mondta, hogy több is van, de tárgyalás alatt, "még talán a szívünknek kedvesebbek is vannak közüttük”.