A polgári engedetlenségi akciójuk miatt a budapesti Kölcsey gimáziumból kirúgott tanárok közül a legismertebb arcnak számító Törley Katalin csak keddre tudta kinyomozni, hogy neki is felmondtak. Pénteken, amikor a tankerület emberei kikézbesítették a felmondóleveleket, nem volt bent. Telefonon hiába érdeklődött, választ nem adtak neki. A tankerületnél annyit mondtak, hogy postán kapja meg a dokumentumot. Mivel ez nem történt meg máig, Törley ellátogatott a tankerülethez, de a papírt személyesen sem adták át neki. Végül valaki megsúgta, hogy ő is olyan tartalmú levélre számíthat, mint a többiek, aminek átvétele után azonnal meg fog szűnni a munkaviszonya.

Törley ezek után erős, személyes hangú levélben számolt be a történtekről, az ellenállás folytatásra biztatva kollégáit. Leszögezi, amíg kézhez nem kapja a levelet, folytatja a polgári engedetlenséget, vagyis nem veszi fel a munkát. Elbocsátását jogtalannak tarja, perelni fog, és reménykedik, hogy visszatérhet az iskolájába. A levél teljes terjedelmében:

„Szeptember 30-án, pénteken, a Belső-Pesti Tankerületi Központ három munkatársa azonnali hatályú felmondást tartalmazó határozatokat tartalmazó leveleket kézbesített a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium öt tanárának. Az érintettek közül hárman a helyszínen tartózkodtak és személyesen átvették a dokumentumokat. Ők hétfőtől már nem dolgozhattak az iskolában, közalkalmazotti jogviszonyuk megszűnt.

Ketten viszont – köztük én – nem voltunk már az épületben, ezért számunkra postai úton küldték el a határozatot. Aznap többszöri telefonos kérdésemre sem sikerült információt kapnom arról, pontosan mi áll a nekem címzett levélben.

Mivel a Magyar Posta a mai napon sem kézbesítette a dokumentumokat, megkíséreltem személyesen átvenni azokat a tankerületnél. Ez nem járt sikerrel, ugyanakkor a hivatal pár emberséges munkatársának segítségével a következő információkhoz juthattam: a kézbesítés napjáig munkaviszonyom még fennáll, azonban utána – a szóbeli közlés szerint valóban rendkívüli felmondást tartalmazó határozat átvételével — a munkaviszonyom megszűnik.

Több mint négy napos idegőrlő bizonytalanságnak lett így vége. A nekem és a tanítványaimnak is elviselhetetlen, kiszámíthatatlan, érzelmileg nehezen kezelhető időszak a mai nappal lezárult. Diákjaimtól méltó búcsút vehetek, s mindannyian elkezdhetünk a további teendőkkel foglalkozni.

A felmondásomról szóló határozatot a dokumentum kézhezvétele után jogi úton kívánom megtámadni.

A holnapi napon, október 5-én – még munkaviszonyban – előre elhatározott szándékaim szerint, lelkiismeretemtől vezettetve polgári engedetlenség keretében nem veszem fel a munkát, s ezt a határozat kézbesítéséig folytatom. Folytatom a tiltakozást a sztrájkjog visszaállításáért, a pedagógusok munkakörülményeinek javításáért, egy jobb, emberségesebb oktatási rendszerért, a diákjaimért. Jelen pillanatban is a polgári engedetlenséget tartom a számomra egyedül érvényes érdekérvényesítési és figyelemfelkeltő eszköznek. Minden kollégámat arra biztatom, folytassák tovább a tiltakozást, találják meg a számukra leginkább megfelelő, s a többiekkel összehangolható tiltakozási formát. A sokaságban rejlik az erő!

Tanár vagyok és maradok tanár, nincs határozat, ami ezt elvehetné tőlem. Egy 23 éves, a közoktatásban, konkrétan a budapesti Kölcseyben, egykori iskolámban töltött korszak most lezárul. Egyelőre nincsenek szavaim, amivel megfogalmazhatnám a fájdalmamat. A tiltakozásom és annak megválasztott eszköze, a polgári engedetlenség – meggyőződésem szerint – jogos volt, nem bántam meg döntéseimet. Bízom benne, hogy jogi úton elégtételt nyerhetek kollégáimmal együtt, és ismét visszamehetek tanítványaim közé.”