A katolikus egyház az állam után a második legnagyobb iskolafenntartó, az idei tanévben „köznevelési és szakképzési intézményeiben, nappali képzésben több mint 140 ezer diák kezdte meg tanulmányait. További 2500 diák esti tagozaton tanul. Fejlődésüket több mint 14 ezer pedagógus áldozatos munkája teszi lehetővé” - írták a tanév kezdetén.

Március elején az egyházi iskolák pedagógusai közösen vettek részt polgári engedetlenségben. A Móricz Zsigmond körtéren sorakoztak fel egy bibliai idézet mögött, és közösen énekeltek egy keresztény dalt. Akkor a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) kérdéseinkre közleménnyel reagált, amelyben kijelentette: „a katolikus egyházmegyei fenntartók a hangulatkeltést nem tartják célravezetőnek, különösen nem a választási kampány idején. A követelések helyett minden esetben a tárgyalásos megoldást részesítik előnyben.”

A katolikus püspökök csak a választások után vették a bátorságot, hogy a problémákról beszéljenek. Májusi közleményükben már elismerték az iskoláikat is érintő bajokat: „Tudjuk, hogy anyagi és ezzel együtt társadalmi megbecsülésük nincs arányban azzal az értékes munkával, amit végeznek. Tudjuk, hogy a heti óraszám-terheik magasak, valamint aggodalommal figyeljük az egyre növekvő pedagógushiányt is. Ezen terhek enyhítése érdekében, megalakulása után felvesszük a kapcsolatot az új ágazati irányítással és tárgyalások útján kívánjuk közösen keresni és megtalálni a megoldásokat.”

Tisztában vannak

A tanárok és diákok tízezreiért felelős püspökök nem szólaltak meg a legnagyobb tanártüntetés napján, ezért azt is megkérdeztem tőlük, hogy milyen eredményekre jutottak a kormánnyal folytatott tárgyalásaikon.

Csütörtök esti válaszában a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkársága azt írta: „Tisztában vagyunk a köznevelés jelenlegi, illetve pedagógusaink nehéz helyzetével, hiszen fenntartóink részesei a nevelő-oktató munka mindennapjainak is. Munkatársaink jelzik, hogy ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek iskoláinkban, mint az állami fenntartású intézményekben. Tárgyi és anyagi körülményeik megegyeznek a világi intézményekben dolgozó kollégáik lehetőségeivel.”

Ami a kormánnyal folytatott tárgyalásokat illeti, a püspökök természetesen nem tudnak komoly eredményekről beszámolni, hiszen ilyenek nem voltak. De folytatják a próbálkozást:

„Azt is látjuk, hogy tovább nehezíti a megoldást a háború okozta súlyos gazdasági helyzet. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia mindezek ismeretében szakmai államigazgatási szinten jelezte és jelzi az általunk is érzékelt nehézségeket. Ugyanakkor továbbra is hisszük, hogy részünkről a problémák megoldására vonatkozó alternatívák keresése, felmutatása, valamint a folyamatos párbeszéd tudja előre vinni a folyamatot a helyzet megoldásáig.”

Mindenkinek legyen joga

Arra is rákérdeztem, hogy mit üzennek fenntartóként azoknak a tanároknak, akik a polgári engedetlenséget választották? És mit üzennek a diákjaiknak, akik tüntetnek értük? Próbáltak-e bármilyen módon nyomást gyakorolni az iskolák igazgatóira, tanáraira, hogy ne vegyenek részt tiltakozásokban?

Ezekre a kérdésekre külön nem válaszoltak a püspökök, helyette ezt az óvatosan egyensúlyozó megfogalmazást választották:

„A katolikus egyházmegyei fenntartók minden esetben az Alaptörvénnyel, illetve a hatályos jogszabályokkal összhangban álló intézményi működés mellett elkötelezettek. A jelenlegi helyzetre is igaz, hogy az Alaptörvényben és a jogszabályokban rögzített jogok nem sérülhetnek, érvényes ez a pedagógusokra, de érvényes ez az általunk nevelt-oktatott gyermekek tanuláshoz való alapjogának érvényesülésére is, ahogyan a gazdasági és társadalmi élet minden más területére is.”