A kormány 2020-2021-ben gyorsan és agresszíven levezényelte az egyetemi modellváltást, vagyis azt, hogy a magyar felsőoktatás jelentős részét politikusok és kormányközeli üzletemberek által ellenőrzött vagyonkezelő alapítványoknak adta át. Amióta ez megtörtént, két nagy kérdés lebeg mindenki szeme előtt, aki követi a magyar felsőoktatás sorsát: mi lesz a két, még állami fenntartásban maradt nagy egyetemmel, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel és az Eötvös Lóránd Tudományegyetemmel.

A Műegyetemnél a modellváltás kérdése egészen a közelmúltig olyan aktívan napirenden volt, hogy több BME-s oktató lényegében már tényként kezelte, hogy előbb-utóbb egy alapítvány fenntartásában találja magát az intézmény. A téma viszont nagyon meg is osztotta az egyetemet, lényegében két táborra osztva a vezetést. Ráadásul a modellváltás atyja és menedzsere, Palkovics László maga is a BME oktatója volt politikai pályája előtt, továbbra is nagyon sok erős személyes kapcsolata van az intézményben, így a vele való viszony újabb dimenziót nyitott ebben a megosztottságban. Ez a konfliktus pedig implicit módon a legutóbbi rektorválasztára is hatással lehetett.

A kormány részéről is nagyon erős jelzések érkeztek, hogy sokkal jobban járna a BME, ha beállna a modellváltók közé. A választás utáni politikai változások és a jelenlegi gazdasági helyzet viszont, egyelőre úgy tűnik, levették a napirendről a Műegyetem átalakítását. Legalábbis egy időre. Ebben a cikkben a BME lehetséges modellváltása körüli belső és külső politikai folyamatokat foglaljuk össze.

Rektor- és modellválasztás

A 2021-2022-es tanév végén a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem polgárainak nagy része azt gondolta, hogy az egyetem hamarosan be fog állni a modellváltó egyetemek sorába, inkább előbb, mint utóbb. Ezt erősítette az is, hogy Dr. Czigány Tibor rektor májusban felhatalmazást kért és kapott arra, hogy “kontrollált intézményi működésimodell-fejlesztést” készítsen elő és erről tárgyaljon a kormány illetékeseivel. A rektor akkor karonként fórumokat is tartott az egyetemen arról, hogy mit tart lehetségesnek és kívánatosnak. A modellfejlesztés, amiről Czigány beszélt, nem feltétlenül jelentette az alapítványi modellváltást, de nem is zárta ki azt. Sőt, a rektor arról is beszélt több belső fórumon, hogy milyen feltételekkel lenne számára elfogadható és támogatható az alapítványi modell.

Odáig viszont, hogy a rektor ilyen nyíltan beszélt a modellváltás lehetőségéről, hosszú út vezetett. Czigány Tibor Széchenyi-díjas akadémikus, a BME egyik legnagyobb karának számító Gépészmérnöki Kar korábbi dékánja 2021 óta vezeti rektorként a Műegyetemet. A választást szoros versenyben nyerte el Dunai Lászlóval, az Építőmérnöki kar dékánjával szemben. A rektori kampányban pedig forrásaink szerint implicit módon, de komoly szerepet kapott a modellváltás kérdése. Dunai deklaráltan támogatta a modellváltást, míg Czigány az állami fenntartás mellett kardoskodott.

Megválasztása után a BME oldalán megjelent interjúban az új rektor azt mondta, hogy nem tart szükségesnek szervezeti átalakulást, struktúraváltást. Mint mondta, a BME más, mint azok az egyetemek, amelyek a modellváltás mellett döntöttek, mert a mérnökképzés legfontosabb központjaként ez egy “nemzetstratégiai, kis túlzással nemzetbiztonsági intézmény”. ”Ezért különösen fontos az állam számára, hogy ezek a mérnökképzések fennmaradjanak, a mindenkori állami fenntartó befolyásolni tudja a keretszámokat, jó gazdaként beleszólása legyen a működésbe és felügyelje a képzés minőségét.” Azt is mondta, hogy bár a Műegyetem nyitott a gazdaság, az ipar szereplői felé, “magától is meg tudott újulni és ez így folytatódik modellváltás nélkül is.”

Mások viszont pont úgy látták, hogy ha van egyetem, aminek passzolna a piac felé jobban nyitott magánegyetemi modell, akkor az a BME, amely már most is nagyon szorosan integrált a magyar gazdaságba. A BME a költségvetése nagyjából harmadát a piacról szerzi. Az arány karonként változik, de egyes karokon az oktatók és kutatók nagyjából felét már piaci szereplőkkel közös projektekből fizeti az egyetem, nem állami pénzből. A piaci bekötöttség különösen a két legnagyobb karra, a Gépészmérnöki és a Villamosmérnöki és Informatikai Karra igaz. Ezek alapján nem is meglepő, hogy utóbbi kar dékánja, Charaf Hassan a modellváltás egyik leghangosabb, és az egyetemen belül talán legnagyobb hatalmú támogatója. Forrásaink szerint rajta kívül még hangos támogatója volt a váltásnak a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar, Palkovics László volt karában vezetése, és Kotán Attila kancellár is.

A modellváltás támogatóiban nemcsak az a közös, hogy előnyt és lehetőséget láttak az egyetem nagyobb piaci integrációjában, de az is, hogy jó viszonyt ápoltak Palkovics Lászlóval,és ezért abban reménykedtek, hogy a miniszter által levezényelt, sőt, talán tartós részvételével történő átalakulás erősítheti az egyetemi pozícióikat. Mivel Palkovics a BME közlekedésmérnöki karán végzett, majd ott is tanított, erős kapcsolatai maradtak az egyetemmel felsőoktatásért felelős politikusként is. Így egyáltalán nem volt a valóságtól elrugaszkodott elképzelés, hogy ha az egyetem elindulna a modellváltás útján, akkor Palkovics akár az egyetemet fenntartó vagyonkezelői alapítvány kuratóriumi tagjaként vagy elnökeként is részt vehetne a folyamatban, illetve az egyetem további irányításában.

Hogy pontosan hányan támogatták volna a modellváltást, nem tudni, erről nem készült felmérés. Az egyetem ügyeit jól ismerő forrásunk szerint nagyjából két táborra oszlott az egyetem, két oldalon a két legnagyobb karral, amelyek mögé felsorakoztak a kisebb karok. A rektorválasztással pedig úgy tűnt, egy időre eldőlt, hogy nem lesz modellváltás a BME-n.

Nincs az a pénz

A helyzet viszont nagyon gyorsan megváltozott. Nagyjából akkor, amikor kiderült, mennyi támogatást szán a kormány az állami fenntartásban maradt Műegyetemnek. Az egyetem normatív finanszírozása lényegében változatlan maradt az elmúlt években, de ezt kutatási pályázatokon elnyert támogatásokkal ki lehetett egészíteni. A támogatásokat a Palkovics vezette ITM ítélte oda az egyetemeknek, ezekből pedig már csak tudományos tevékenysége és súlya miatt is korábban elég sokat kapott a BME. 2020-21-ben is arra számított az egyetem vezetése, hogy a top 3 támogatott egyetem között lesznek, ám jött a hideg zuhany: a modellváltó egyetemek nagy része beelőzte a műszakit, a BME, a szintén állami fenntartásban maradt ELTE-vel együtt hátracsúszott a listán.

Ezt nem lehetett máshogy értelmezni: aki modellt vált, kap pénzt, aki nem, az nem. Márpedig a BME-nek nagy szüksége volt a pénzre. Az egyetem már 2021-ben is alig jött ki a költségvetési támogatásából, és a vezetés azzal számolt, hogy a 2022-as évet még valahogy, a tartalékokat felélve, fogcsikorgatva ki lehet húzni, 2023-ban viszont egyes karokat már a csőd fenyegetne, ha nem változik az anyagi helyzet. Pontosabban, ha a csőd nem is, a kisebb, piacra kevésbé integrált vagy kevesebb fizetős hallgatóval rendelkező karok költségvetését a gazdagabbaktól elvont pénzzel kell kipótolni, ami komoly feszültségekhez vezethetne az egyetemen belül. Az is csak fokozta a feszültséget a BME-n belül, hogy az oktatók látták, a modellváltó egyetemeken nagy fizetésemeléseket jelentettek be, sőt, el is kezdték csábítani az egyetem oktatóit több pénzt ígérve.

Ezután újabb üzenet jött a kormánytól. 2022 januárjában a BME vezetése elutazott a zalaegerszegi ZalaZone járműipari tesztpályára, hogy Palkovics László miniszterrel és Hankó Balázs felsőoktatásért felelős helyettes államtitkárral találkozzanak. A találkozón a modellváltást pártoló és azt ellenző tábor is képviseltette magát, a rektoron és a kancelláron kívül a rektorhelyettesek és a dékánok is jelen voltak, a két társaság pedig egyik forrásunk szerint nagyon bizalmatlan volt egymással. Azt viszont egyikük se tudta, hogy mire lehet számítani Palkovicstól. A legtöbben talán azt várták, hogy a miniszter kardoskodni fog a BME modellváltása mellett. Ahogy viszont akkor az Átlátszó megírta, és ahogy a 444 egyik forrása is megerősítette,

Palkovics lényegében azt se hagyta, hogy szóba hozzák a témát. Annyit mondott, hogy az országgyűlési választásokig a kérdés nincs napirenden, utána viszont vissza lehet rá térni, és a 2023-as költségvetésbe már ez alapján lehet beleírni egy számot az egyetem neve mellé.

Mindezek után az egyetem vezetése komolyabban elgondolkodott a modellváltás lehetőségén. Ez azzal indult, hogy a rektor és csapata ellátogatott majdnem mindegyik modellt váltott egyetemhez, hogy a vezetőkkel beszélgetve felmérje, hogy hogyan működött a struktúraváltás. A folyamatot ismerő forrásunk szerint a vezetés ezekről a tanulmányi kirándulásokról azzal a tanulsággal tért haza, hogy ahány egyetem váltott modellt, majdhogynem annyi új modell alakult ki. Van, ahol a kuratórium dominálja az egyetem vezetését, ahogy mondjuk az SZFE-n, van, ahol a rektor vált domináns szereplővé, mint a SOTE-n, van, ahol kialakultak új struktúrák, mint a Corvinuson az elnöki rendszer a rektor és a kuratórium mellett (erről részletesen írtam itt és itt).

Az is elég változó, hogy az egyetem önigazgatása, autonómiája hogyan alakult a modellváltás után, a Corvinuson például lassan, de biztosan átalakították a szenátust, hogy ne tudjon ellentmondani a vezetés és a kuratórium akaratának, az Állatorvosi Egyetemen viszont a kuratórium állítólag elég nagy mozgásteret hagy a szenátusnak, lényegében visszaadva az állami fenntartás alatt gyakorolt jogait. Tehát szerencsés esetben ki tud alakítani magának az egyetem olyan feltételeket, amelyek mellett jól jöhet ki a váltásból. Közben persze nagy volt a félelem, hogy rosszul sül el az egész, a BME nyakába varrnak egy akarnok kuratóriumot, ami azt hiszi, tudja, mi kell az egyetemnek, de nem ért a felsőoktatáshoz, és csak tönkretesz mindent.