Palkovics László technológiai és ipari miniszter nagy, az ország energiapolitikájának fényes jövőjét bemutató menetben van. Ami tökéletesen érthető, amikor országszerte intézmények százai zárnak be, mert nem tudják kifizetni a számláikat, az emberek meg rettegnek az első komolyabb rezsiszámlák érkezése előtt: kell a pozitív jövőkép. A hónap elején már tartott egy előadást a Portfolio energia-konferenciáján, aztán Luxemburgban a környezetvédelemért felelős miniszterek ülésén beszélt a gázfüggés csökkentéséről és az energiapolitikai célokról.

Ugyanezeket a célokat foglalta össze csütörtök délután is a Mathias Corvinus Collegium (MCC) pódiumbeszélgetésén, a szokásos sietős és roppant hatékony előadásmódján, másodpercre pontosan kitöltve a megjelölt időkeretet.

Először Palkovics arra reagált, hogy a felvezetésben ismertették a karrierjét (mérnök—>kutató—>akadémikus/cégvezető—>politikus). Azt tanácsolta, hogy a fiatalok inkább mérnöknek tanuljanak, ne miniszternek, mert miniszter bárkiből lehet, akár még mérnökökből is, mérnök viszont csak abból, aki annak tanul. Ezt a szellemességet valószínűleg azért csak udvarias nevetgélés, és nem zajosabb tetszésnyilvánítás fogadta, mert a százmilliárdokkal kistafírozott MCC mégiscsak a NER elit káderképzője: az itt tanulók közül valószínűleg kevesen haboznának, ha a szakmai és a politikai karrier között kéne választaniuk.

Elsőként azt kérdezte saját magától, hogy miért nincs Magyarországon klímaügyi vagy energiaügyi minisztérium, amire azt válaszolta, hogy azért, mert ezek valójában mind iparpolitikai kérdések. És hogy Orbán Viktor mindig úgy rakja össze a kormányait, hogy az leképezze a következő négy év kihívásait.

A klímakérdés Magyarországon tehát bevallottan az iparpolitika egyik alszempontja. Ez kétségkívül reálpolitikai megközelítés, Palkovics beszélgetőtársa, az MCC és a Századvég Alapítvány által alapított Klímapolitikai Intézet igazgatója, Litkei Máté nem is állt le rajta kötözködni, ahogy később sem izzasztotta meg Palkovicsot nehéz kérdésekkel.

A miniszter röviden visszautalt Orbán Viktor múltkori kiszólására, miszerint Magyarország a világ 5. leginkább high-tech országa. A Lakmusz már megírta, mire gondolhatott a miniszterelnök, Palkovics csak annyit fűzött hozzá, hogy az egy dolog, hogy a külföldi gyártók modern gyártástechnológiát alkalmaznak az itteni gyáraikban, de a siker része az is, hogy Magyarország biztosítja a high-tech környezetet, az oktatást és a helyszínt. Amikor az oktatás szót kimondta, mögöttem többen felszisszentek, hiszen épp ma reggel is országos tiltakozás volt az oktatásügy rendszerszintű válsága miatt.

Palkovics azt mondta, szívesen megmutatná a jelenlevőknek a zalaegerszegi gyárat, ahol a világ legkorszerűbb gyalogsági harcjárművét, a Lynx-et gyártják, a tőszomszédságban pedig ott van a Zalazone tesztpálya, és négy éve arrafelé még csak kukoricaföldek voltak, most meg minden tele van kutatókkal és mérnökökkel.

Ezután hosszan ismertette a célokat, hogy hogyan csökkenthető 8, 12, vagy még távolabbi időn belül az energiafogyasztás, a gázfüggés, a károsanyag-kibocsátás, hogyan növelhető az energiabiztonság és biztosítható egy egészségesebb energiamix. Azt is hosszan sorolta, hogy a célkitűzésekhez milyen feladatok és projektek kapcsolódnak. Ezeket azért nem sorolom fel, mert már jó párszor elhangoztak, de imponáló volt, hogy Palkovics előadásában

• a távfűtés geotermikus átállítása,
• az elektromos rendszer és az elektromosenergia-tárolás merőben új formáinak meghonosítása,
• a meglévő erőművek modernizálása,
• a vasútfejlesztés átfogó fejlesztése és általában a kötöttpályás közlekedés helyzetbe hozása,
• a hulladékgazdálkodás alapvető szemléleti reformja,
• a megújuló energiaforrások arányának jelentős növelése, és
• a magyar gázmezők és a biomassza sokkal jobb kihasználása

mind belátható időn belül, viszonylag könnyen megvalósítható célok, vagy ha nem olyan könnyen, akkor is van már rájuk egy munkacsoport és koncepció a TIM-ben. És bár euró-tízmilliárdokról van szó, a pénz nem probléma, mert egyik részét az EU adja, a másikat meg piaci alapon is össze lehet szedni. Ha viszont esetleg az EU mégsem ad pénzt, például a Mátrai Erőmű átállítására lignitről tisztább energiahordozóra és kombinált ciklusú erőműre, akkor sajnos nagy lesz a politikai nyomás, hogy maradjon a szén, még hátrébb szorítva a klímacélokat, intett Palkovics.

Sajnos nem tudom felidézni, hogy amikor Palkovics a közoktatásért felelt a kormányban, akkor is szinte kéznyújtásnyira lévőként beszélt-e az iskolarendszer és az ott dolgozók problémáinak kézenfekvő megoldásairól és a vonatkozó minisztériumi koncepciókról. Ha igen, akkor bizonyára csak azért nem történt még áttörés, mert Palkovicsot elszólította az élet és Orbán Viktor.

Elhangzott azért pár érdekes, vagy legalábbis nekem új információ. Kiderült, hogy a CATL épülő debreceni akkumulátorgyára annyi vizet fog fogyasztani, mint Debrecen maga. És hogy a működtetéséhez majdnem annyi áram kell, amennyit egy komplett paksi blokk termel. Megoldjuk - mondta a miniszter.

Volt valami viccesnek szánt megjegyzése az OMSZ vezetőinek felmentéséről is, de sajnos pont nem hallottam, azt viszont igen, hogy valaki mögöttem teljesen kiakadt rajta. Kiderült, hogy a szerinte rossz meteorológiai előrejelzéseknek is köszönhető, hogy túl sok pénzt kellett költeni importáramra, mert nem lehetett kiszámolni, hogy az időjárásfüggő szél- és naperőművek mennyit fognak termelni. Viszont hiába fekszik Magyarország “szélteknőben”, a technológia annyit fejlődött, hogy újra engedélyezni fogják szélerőművek építését.

Amikor Palkovics az előadása végére ért, mindenki felvillanyozódott, hogy végre lehet kérdezni, de Litkei Máté tett fel egy sor érdektelen kérdést, gondosan koncentrálva, nehogy kellemetlenséget okozzon a miniszternek. Megkérdezte például, hogy tudják-e tartani a világ más régiói a közös kibocsátási célokat. (Talán.) Meg hogy honnan lesz pótolva a kieső gáz. (Más vezetékeken át.)

A közönség is kérdezhetett online, de azokat nem mutatták meg, és Litkei válogatta ki, hogy melyiket tesz fel Palkovicsnak. Amikor elfogyott az idő, mögöttem páran zúgolódtak, hogy a miniszter egyetlen kemény kérdést se kapott, aztán a többség hazaindult, a közönség egy átlagnál sokkal jobban öltözött, szűkzakós-szűknadrágos csoportja pedig körbefontoskodta a minisztert.