„Jogot a sztrájkra. Ne korlátozzák az érdekvédelem, a követelés és a szolidaritás szabadságát.” A rendszerváltás idején szerveződő ellenzéknek ez volt az egyik követelése. Az 1989-es 12 pontot, köztük ezt is, Cserhalmi György olvasta fel a Magyar Televízió előtti ellenzéki tüntetésen.

Ezt követelik most is a tanárok. Nem akarnak többet, mint amennyit 33 évvel ezelőtt a demokratikus Magyarországért küzdő emberek és szervezetek. Utóbbiak közé tartozónak érezte magát akkoriban még a Fidesz is, az akkori tüntetés egyik szervezőjeként.

Az akkori 12 pont között szerepelt az oktatás szabadságának ügye is, ugyanúgy, ahogy most is része a tanárok követeléseinek.

A bíróságok függetlenségét is követelték 1989-ben az állampárt ellen tüntetők, ezt jelenleg brüsszeli intézmények próbálják kicsikarni a magyar államtól, pénzért cserébe. Hasonlóan, ahogy a 80-as években Magyarország nyugati hitelezői is értek el kisebb-nagyobb eredményeket a diktatúra lazításában, szintén a pénzükért cserébe. A moszkvai propagandát harsogó, akkori és mostani állami sajtó közötti hasonlóságokkal sem érne véget az 1989-es és 2022-es párhuzamok szomorú sorolása.

A mostani helyzet bonyolultabb. Akkor egy visszavonuló, napról-napra gyengülő, magát népi demokráciának mondó rendszerrel szemben követeltek az emberek jogot a sztrájkhoz. Most egy ereje teljében lévő, magát illiberális demokráciának nevező rendszertől kérik a jogot a sztrájkhoz a tanárok.

A mostani rendszer fenntartói képmutatóbbak: azt hazudják, hogy biztosítják ezt a jogot. Csakhogy tavaly óta olyan feltételekkel, amelyek megcsúfolják az egész intézményt: úgy szüntethetik be a munkát a tanárok, ha közben a tanulókkal töltik az idejüket, és óráik jelentős részét is megtartják.

1989-ben, alig egy hónappal az ellenzéki 12 pont TV-székház előtti felolvasása után, április 12-én, a hatalom engedett, és elfogadták a sztrájktörvényt. Amit 1989-ben a Fidesz és más ellenzékiek kicsikartak a kommunistáktól, azt a Fidesz 2021-ben elvette tanároktól.

Az 1989-es Fidesz vezérkara az ország egyik legkényelmesebb kollégiumából készülhetett az akkori tüntetésre, saját maguknak szervezhettek órákat, kormányozhatták saját közösségüket. A március 15-i tüntetés után semmilyen retorzió sem érte őket. A most sztrájkjogért küzdő tanárokat viszont a rendőrminiszter gondjaira bízta a Fidesz, és e minisztérium átláthatatlan szempontok alapján megkezdte a jogaikért kiálló tanárok elbocsátását.

Nem csupán makacsságával, de megtorlásaival is túltesz a 2022-es Fidesz az 1989-es MSZMP-n.

Azt hazudják, hogy az oktatást akarják biztosítani a gyerekeknek, ám ehelyett ellehetetlenítették az oktatást az ország számos gimnáziumában. A kormány által el nem ismert sztrájk miatt összehasonlíthatatlanul kevesebb tanóra maradt el, mint amennyit nem lehet megtartani a megüresedett álláshelyek, és az elbocsátások nyomán induló újabb sztrájkhullám miatt.

A 2022-ben ellenállást választó tanárok sokkal bátrabbak az 1989-es fideszeseknél. Szemben az akkori Orbán Viktorral, Kövér Lászlóval, Szájer Józseffel vagy Simicska Lajossal, a 2022-ben a sztrájkjogért kiállók a megélhetésüket kockáztatják. És mégis, minden kollégájuk kirúgása után, egyre többen választják az ellenállást. Van, ahol krétával írják ki az iskola előtti járdára, hogy „a sztrájk alapjog”, van ahol élőlánchoz csatlakoznak, csendesen vagy hangosan tüntetnek, az iskolaudvaron énekelnek, és vannak, akik illegálisan sztrájkolnak.

Az elmúlt évtizedben elvették tőlük a jogot, hogy beleszóljanak, hogy milyen könyvből mit tanítsanak; munkájukat az iskolákat belülről nem ismerő, politikai kinevezettek irányítják; adminisztrációs terheiket növelték; a fizetésemelésüket garantáló törvényt visszavonták. A kukások Budapesten októberben olyan bérért sztrájkoltak, ami egy tanárnak több évtized munkaviszony után is elérhetetlen.

12 éve nincs olyan minisztere a magyar kormánynak, aki valaha akár egy napot is dolgozott volna iskolában. Hat éve már a közoktatásért felelős államtitkár sem ilyen. Előbb egy orvos, majd egy lelkész, aztán megint egy orvos, és végül egy rendőr gondjaira bízta a közoktatást a miniszterelnök.

A tanárok elkeseredésének bőven van alapja. A tanáraik mellett hetek óta tüntető diákok többsége még alsós lehetett, amikor a kockás inges mozgalommal a pedagógusok tiltakozása elkezdődött. A tanárok helyzete azóta csak romlott. A most utcára vonuló gimnazisták már abban nőttek fel, hogy az állam sanyargatja a tanáraikat. És rajtuk keresztül őket is, hiszen kiszolgáltatott, elkeseredett emberek álltak előttük a táblánál.

A tiltakozó tanárok bátorsága évtizedek óta példa nélküli. Ilyen sok ember, megtorlásra ennyire elszánt hatalommal szemben nem lépett fel nagyon régóta. Ők valódi kockázatot vállalnak. Ahogy Orbán Viktor minden március 15-én mondani szokta:

„Tisztelet a bátraknak!”