Játékfilm készült Serrano, az ütőképes rapper történetéből
2022 november 29., 12:41
A Larry nem romafilm, de megértő fény vetül benne a romákra
A Larry 2022 végének egyik mozis meglepetése és talán legnagyobb magyar filmsikere volt, még most is tart az érdeklődés körülötte. A főszereplőjét, a dadogó, rappelő borsodi pásztorfiút a kazincbarcikai Serranóról mintázta Bernáth Szilárd rendező, akiről először kollégánk, Ács Dániel forgatott. A film előterében Ádám, rapper nevén Larry (Vilmányi Benett) áll, aki a nyomorúságos családi körülményeit próbálja feldolgozni a rap által, amiben roma srácok lesznek a segítségére. Az alapsztori is jó, nekem azonban már első nézésre is az volt a legszembetűnőbb, hogy ebben a filmben mennyire üdítően máshogy tűnnek fel a romák, mint szinte bármelyik magyar filmben, sorozatban, tévéműsorban. A film egy része ráadásul az edelényi szegregátumban játszódik, ottani lakókkal.
Az alapelvek
Bernáth Szilárd nem véletlenül állt nagyon tudatosan a cigányábrázolás kérdéséhez. „2016-ban forgattam a Fizetős nap című kisjátékfilmet, ami az uzsorázásról szól és egy cigánytelepen játszódik. Már ott is elég fontos volt, hogy ne csináljunk nyomorpornót, ne esztetizáljuk a szegénységet, de valahogy akkor nem sikerült teljesen elkerülni ezt a csapdát. És ezúttal nagyon szerettem volna” - mondja. A Larryhez is vettek fel riportszerű inzerteket, vágóképeket, Ózdon és Edelényben is, de ezek végül kimaradtak a filmből. „A vágóasztalon arra jutottam, hogy ezeket nem szabad használni önmagában azért, hogy hatást váltsanak ki” - indokolta a döntést a rendező.
Bódis Kriszta író, dokumentumfilmes és az Ózd több szegregátumában dolgozó Van Helyed alapítvány vezetője, akit már a projekt elején megkerestek azzal, hogy vegyen részt benne szakértőként. „Elég hamar tudtam, hogy Borsod lesz a helyszín, hogy forgatunk majd szegregátumokban és lesznek cigány szereplők. Krisztával egyrészt azért vettük fel a kapcsolatot, hogy segítsen helyszíneket keresni, másrészt castingolni, de a legfontosabb az volt, hogy a forgatókönyvön is dolgozzunk együtt - meséli Bernáth. - Nyilvánvalóan voltak olyan részek, amikhez kellett az ő segítsége, tapasztalata. Két-három hónapon keresztül rendszeresen konzultáltunk a könyvről.”
Bódis Kriszta alapítványa születéstől fiatal felnőttkorig a teljes életút alatt patronál roma és nem roma hátrányos helyzetű gyerekeket és a családjaikat. Tapasztalatai miatt többször is felkérték már, hogy segítsen szegények és/vagy romák között játékfilmet készíteni, de legtöbbször nemet mondott. „Nagyon ódzkodom ettől, mert nem tartom etikusnak, hogyha nagyon kívülről jőve nem romák forgatnak romákról, akiket aztán nem vonnak be szervesen a filmbe. Az életemet a kisebbségek emancipációjára és reprezentációjára tettem fel, és azt gondolom, hogy az alkotást ilyen értelemben társadalmasítani kellene” - magyarázza. A Larry forgatókönyvét olvasva viszont úgy érezte, egyetértenek az alaptételben, és ugyanazokat a dolgokat szeretnék elkerülni. „Szilárd nagyon hasonlóan képzelt el beszélni ezekről a kérdésekről, mint én, így egy nagyon összetett és árnyalt film képeződött meg a fejemben” - mondja Bódis. A legfontosabb feltétele az volt, hogy „ez nem lehet egy »romafilm«, de olyan film lehet, amiből kiderül, hogy sokkal több minden köt össze minket a másik emberrel, egy társadalmi réteggel vagy etnikai kisebbséggel, mint ami elválaszt. Sem a terület, sem a téma - ebbe beleértem a geopolitikát, a helyszínt, a közösséget, a fogyatékkal élő személyt - nem egzotikumok, nem furcsaságok, nem idegenek, hanem ezek mi vagyunk” - mondja Bódis.
A heti találkozóikat inkább közös gondolkodásként kell elképzelni. Sokat beszélgettek arról, hogy mi az, ami félrevisz: karakterre, helyszínre, fordulatokra lebontva mi az, ami olyan sztereotípiát erősítene vagy olyan előfeltevést hozna be a képbe, ami rossz irányba vinné el ezt a sokrétű témát. „Kriszta sokat mesélt, sok minden beépült a könyvbe azok alapján - mondja a rendező. - Olyan apróbb részleteket is átbeszéltünk, hogy mennyire reális az, hogy egy panelben élő meg egy szegregátumban élő srác összejárjon. Végül csak olyasmi maradt a könyvben, amire ő tudott mondani konkrét példát.”
A Larry abszolút egy főhősös film, mindennel, így a cigánysággal is az ő szemén keresztül találkozunk. Látjuk, ahogy eleinte tart tőlük, halljuk, amit a füle hallatára beszélnek róluk a rendőrök, látjuk, ahogy egyre inkább megbízik az új ismerőseiben, és azt is, hogy ha velük van, akkor a rendőrök őt is egyből a balhésok közé sorolják - de mindezt szájbarágás nélkül. „Azzal kapcsolatban, hogy hogyan mutatjuk meg a cigányságot és a szegénységet, végül arra jutottam, hogy az a legegyszerűbb, ha nem használunk ilyen politikus, felülnézeti-alulnézeti perspektívát, hanem Larry és Csala Do találkozása lesz a legjobb apropó arra, hogy arról lehessen beszélni, mik a közös ügyeink” - mondja Bernáth Szilárd.
A szereplők
A castingnál tudatos volt, hogy legyenek a filmben cigány szereplők, de ezt nem osztották le előre karakterek szerint. A rendező Muhi Zsófi casting direktorral együtt válogatta az arcokat a filmbe. A forgatókönyvíráskor már tiszta volt, hogy a három főbb szerepet színészek alakítják, de a mellékszereplőket szinte mind helyi castingokon találták, mert szerették volna, hogy „annyi amatőr szereplő legyen, amennyi csak lehet.”
A legfontosabb mellékszereplő Csala Do (Onofer László játssza), aki Larry haverja és tulajdonképpen zenei mentora lesz a filmben. Kicsit furcsa lehet más játékfilmekhez képest, hogy Csala Do nemcsak a filmben, hanem az életben is ezt a művésznevet használja, és az egész karakter nagyban épít az ő valós személyiségére. Ő egy hiphop-csoportban látta meg, hogy szereplőválogatás lesz Kazincbarcikán, ahova csak átsétált pár barátjával, akiket szintén érdekelt a dolog. Aznap később aztán újra összeakadtak a stábbal, megittak pár sört, és Csala Do szerint így végül „sokkal jobban kibontakozott, hogy milyenek vagyunk.”
Bernáth Szilárd először egy egészen más karaktert írt, mint Csala Do, az a figura „keményebb volt és talán közhelyesebb is,” de a próbák felülírták az eredeti elképzelését. „Csala megpróbálta eljátszani azt a baltával vágott karaktert, de egyszerűen ledobta magáról. És rájöttem, hogy hülyeség lenne megerőszakolni a valóságot. Akkor fogtam magam és teljesen átírtam rá, az ő története alapján ezt a karaktert. Annyira illett hozzá, hogy a neve is benne maradt” - magyarázza. Azok a srácok, akiket látunk Csala Do körül, tényleg az ő barátai, a barátnője tényleg a barátnője volt, és most is Németországban dolgozik. És ahogy a filmben a tehetségkutatót ugródeszkaként fogta fel, úgy az életben a film is az számára: a közösségi média oldalain tapasztalt érdeklődést igyekszik most meglovagolni.
Sokak számára talán rémisztő lenne kiteregetni az életüket a filmvásznon, több ezer idegen előtt, de Csala Do ezt teljesen másképp fogja fel. „Nekem hatalmas megtiszteltetés volt, hogy Szilárd engem, Onofer Lászlót elég érdekesnek talált ahhoz, hogy karakterként felhasználjon egy filmben. Ez nem furcsa volt, inkább megdöbbentő. De az is mindig nagyot üt, amikor egy rajzfilmfigura megjelenik bárhol cameóként - mondja. - Szóval fiktív elemekkel megszórva, de hellyel-közzel igaz, ahogy a filmben megjelenek. Bár ott azért gázabb karakter vagyok, mint az életben, például a pénzzel kapcsolatban nem vagyok ilyen lehúzós forma. De szerintem az a vonás illett a filmbe.” És lehet ugyan, hogy lehúzós a filmben, de közben Csala bizonyos tekintetben gondoskodóbb Larryvel, mint a saját apja.
A roma szereplők közül az egyetlen kivétel Csiki Gellért, aki a másik jelentősebb mellékszereplőt, Krisztofert játssza. Ő pesti és volt már pár kisebb szerepe, de csak hobbiszinten színészkedik, civilben ipari alpinista. „A színészettel mindig úgy voltam, hogy megtalál az a szerep, aminek kell, és akkor mindent beleadok, de nem hajszolom” - mondja. Krisztofer szerepében pont az tetszett neki, hogy nagyon más, mint ő: „Baromi távol áll tőlem, úgyhogy láttam benne kihívást. Úgy álltam hozzá, hogy ő viccesebb figura, nem veszi olyan komolyan a dolgokat: elúszkálgat a pocsolyában és benne van a bulikban.”
De például az edelényi cigánytelepen játszódó jelenetekben Csikin kívül mindenki helyi volt. „Volt nagyon szerencsés pillanatunk is, például Fórizs Olivérrel, aki a bulijelenetben a mellizmát ugráltatja, aznap találkoztunk. Színészileg annyira ügyes volt, hogy éreztem, muszáj rá fókuszálnunk kicsit” - mondja Bernáth Szilárd.
A rendező a szövegekbe is bevonta az amatőr szereplőket, miután „a próbákon elég hamar kiderült, hogy az általam megírt dialógokból mi az, ami nem működik a srácoknál.” Így inkább sokat improvizáltak, és az ő mondataikat írta vissza a forgatókönyvbe, „az enyémekből tulajdonképpen szinte semmi nem maradt benne” - mondja. A párbeszédek szempontjából Csala Do kifejezetten szigorú volt, és Bernáth elég korán észrevette, hogy melyik szövegekkel kapcsolatban érzi Csala kényelmetlenül magát, ő pedig azt szerette volna, ha a saját nyelvén szólal meg. Többnyire az imprói kerültek a filmbe, de olyan is volt, hogy együtt dolgoztak a szövegen. „Szóltunk Szilárdnak, ha valamit nem mondanánk úgy, ahogy ő megírta - meséli Csala Do. - Vagy elmondtuk neki az ok-okozatot, hogy ha a valóságban elhangozna egy ilyen mondat, akkor mi történne utána. Sokszor a könyvet inkább csak támpontként használtuk és kiegészítettük.”
És nemcsak a szöveghez, egyes jelenetekhez is hozzászóltak. „A zenefelvétel, a koncert meg a bulik jeleneteihez is rengeteg ötletet adtak ők, hogy mi reális, mi nem. A felvétel teljesen Csala Do személyiségét tükrözi: az ő gépe, az ő zeneszerkesztő programja látszik. Tulajdonképpen azt kértem, hogy Larry számát tényleg vegyék fel, és egyébként hangozzon el három kulcsmondat, de a jelenet nagy része rögtönzés volt” - mondja a rendező.
Edelény
A filmhez több borsodi cigánytelepet bejártak, végül Bernáth Szilárd az edelényi szegregátumot találta leginkább olyannak, amit elképzelt, és ott volt megfelelő külső és belső helyszín is. Edelényben a helyi kisebbségi képviselő, Magyar Árpádné nagyon sokat segített a stábnak. „Ez egy hónapokig tartó folyamat volt, amíg jártunk ki a telepre, elsősorban Muhi Zsófival, aztán többekkel. Sok embert megismertünk, és mikor eljutottunk a konkrét forgatásig, akkor az már csak a folyamat vége volt” - magyarázza Bernáth.
Bódis Kriszta a helyszínekkel kapcsolatban azt tartotta a legfontosabbnak, hogy a rendező olyan helyszínt találjon, ahol mindenki együttműködik és befogadják. „Ne az történjen, hogy odamegy a fehér emberek stábja, leuralja a helyszínt, ahol fegyverként használja a kamerát és a hatalmát. Nyilván egy dokumentumfilm technikailag könnyebb és emberközelibb helyzet, míg egy játékfilm forgatása mindenképp van egy kicsit emberidegen, ezért azt tanácsoltam, hogy minél emberibbé kell tenni, minden szinten. És ez nem azon múlik, hogy 12 kamera van-e, hogy van-e biztonsági szolgálat vagy nincs, hanem azon, hogy megszületik-e az emberek között - Szilárd, a főszereplő, az amatőr szereplők között, a házat adó család között - egy teljesen egyenrangú partneri kapcsolat. Szilárd erre képes volt és Benett is” - mondja Bódis.
Míg az edelényi helyszín Csala Dónak nem volt meglepő - úgy fogalmazott, „a környező falvakban is szoktunk szaladgálni, teljesen otthoni levegő” -, addig Csiki Gellértnek az egész borsodi forgatás olyan volt, mint egy kirándulás. A szegregátumban forgatott jelenetek az általa alakított Krisztofer családjánál (is) játszódnak. „A helyiek nagyon sokat segítettek: teljesen magukat adták, nagyon közvetlenek voltak nagyon hamar és ez segített belehelyezkedni a szerepbe. Így könnyű volt része lenni annak a társaságnak” - meséli.
Reprezentáció
A mellékszereplők esetén a film egyik nagy erénye, hogy megmutatja azt, ami sok roma fiatalnak a mindennapi valósága, anélkül, hogy romanticizálná vagy sztereotipizálná őket. Esendő, hús-vér emberek, kontrasztos szembeállítás nélkül.
Csiki Gellért azt mondja, felnőve nem igazán voltak olyan roma karakterek, arcok a tévében, akikkel tudott volna azonosulni. „Sose a lényeget mutatják meg - mondja. - Itt tetszett az, hogy a karakterek nem egyértelműen negatívak, de nem is egyértelműen pozitívak. Általban el szokott menni az egész nagyon fekete-fehérbe, de a Larryben senki se jó, senki se rossz. Szilárd nem akarta másnak ábrázolni őket, mint amilyenek.”
Csala Dónak is az tetszett, hogy a karaktere „nem elcsépelt”. „Én nem kaptam roma neveltetést, annyi, hogy van egy vonóval a családban. Ettől függetlenül a cigányok parodizálását nem szeretem, mert mindig úgy csinálják, hogy felhúzzák az orrukat, mintha orrsövényferdülésük lenne. Az hihetetlenül cink, nagyon gáz közhely.”
Azt, hogy egy pár perces cameo is mennyit számít, az is jól illusztrálja, hogy a forgatáson egy délután Csala négy-öt srácot, akiket régóta ismer, kifejezetten azért hívott oda, „hogy ők is benne lehessenek a filmben”.
Bódis Kriszta szerint romaként azt élik át a fiatalok, hogy nekik mindig nem cigány hősökkel kellene azonosulniuk. „Felnősz egy világban, ahol csak olyan azonosulás pontok vannak, akik téged nem képviselnek. Nincs semmi közös bennetek. Vagy bizonyos dolgok, amikről fontos volna beszélni, nincs megjelenítve. Szerencsére a mai roma fiatal értelmiség, aktivisták tudatosan foglalkoznak ezzel, és követelik maguknak a reprezentációt, hogy a romák, ahogy más kisebbségek is, kapjanak lehetőséget arra, hogy bemutassák magukat” - mondja. Erre jó példa, hogy a Körte becenevű srác, aki az ózdi Hétes telepen lakik, és szintén szerepelt a filmben, az ózdi közönségtalálkozó végén percekig beszélt arról, hogy neki milyen sokat jelentett ez az egész élmény.
Reakciók
A filmet premier előtt a Toldiban vetítették november 18-án, de Bernáthnak nagyon fontos volt, hogy a Larry a borsodiakhoz is eljusson. Ezért másnap délután levetítették a filmet Ózdon 150 ember előtt, este pedig Miskolcon is bemutatták. Az ózdi vetítést Bódis Kriszta Ádám Eszterrel, aki a Nemzeti Filmtörténeti Élménypark vezetőjével közösen szervezte, kifejezetten azzal a céllal, hogy nagyon diverz legyen a közönség. Bódis Kriszta a Van Helyed alapítványon keresztül hívott nézőket, szegregátumban élő fiatalokat és felnőtteket is a szegregátumokból, míg Ádám Eszter a középosztályt, a nemcigány közönséget tudta megszólítani.
„Az ózdi nekem nagyjából a legfontosabb vetítés volt abból a szempontból, hogy mit gondolnak a filmről, hogy fognak reagálni, és nagyon intenzív élmény volt. Jó volt együtt megnézni, utána pedig a közönségtalálkozón egy órát beszélgettünk, és jó visszajelzéseket kaptunk - meséli Bernáth Szilárd. - De például volt egy nő, aki többször kiment a filmről, majd visszajött. Mikor megkérdezték, hogy miért, azt mondta: túl sok a cigány a filmben, ő ezt nem bírja, és rá kellett jönnie, hogy rasszista. Ez is egy elég intenzív reakció volt.”
Bódis Kriszta is úgy látta, hogy a vetítés résztvevőit „nagyon mélyen megérintette” a Larry. „Amikor egy láthatatlan világra egy jó meleg, megértő fény vetül, mint amilyen fénye ennek a filmnek van, akkor nagyon komoly hála ébred az ember szívében, hogy végre máshogy néznek rá. Ez nem negatív, éles fény vagy kék fény, hanem egy emberi fény, ami azért vetül pont rájuk, mert valamit el tudnak mondani, valamit jobban meg tudnak mutatni, ami amúgy mindannyiunkra vonatkozik” - mondja. Ő egyébként is gondnak látja, hogy nincsenek ma találkozási pontok romák és nem romák között, olyan lehetőségek, ahol tényleg egymás mellett ül ember és ember. „Általában el szokták felejteni, vagy nem is gondolják, hogy ilyen típusú kulturális élményre vágyik valaki mondjuk egy víz nélküli szegregátumból - pedig nagyon. Én sokszor csináltam ilyet és tudom, hogy ez önmagában milyen erő ahhoz, hogy egymás mellett tudjunk élni. A Larrynek lehet egy ilyen missziója, ahogy a kultúrának általában is.”
Csala Do ott volt a Toldis vetítésen, ahol fel is lépett, aztán a miskolci vetítésre elvitte a szüleit, akik nagyon büszkék rá, „de azért nekik durva volt ez,” még ha szerepelt is korábban klipekben. Meglepte, hogy viszonylag kevés negatív véleménybe futott bele a Larry kapcsán. „95 százalékban csak jó visszajelzéseket kaptunk, a maradék is szkeptikus inkább. Nagyon örülök ennek, meg ezek a szalagcímek, hogy az év legjobb magyar filmje… Nagyon jól eső dolgok.”
Csiki Gellért a budapesti díszbemutatón volt ott, és ő is azt mondja, sokan gratuláltak már neki a filmhez, amiket „a személyiségemből adódóan nehéz hova tenni, a pozitív visszacsatolással mindig hadilábon állok.”
Bernáth Szilárd és a forgalmazó, a Mozinet egyébként tervezi, hogy több szakközépiskolában is levetítik a filmet, például Barcikán, Putnokon, Ózdon, várhatóan márciusban. De az Urániába is szerveztek ingyenes vetítést olyan fiataloknak, akik nem engedhették meg maguknak a mozijegyet, és nagyon jól sikerült.
Bódis Kriszta szerint az a jó ebben a filmben, és azért lett ennyire sikeres, mert kívül esik a skatulyákon, miközben „minden eleme ismerős: traumatizált gyerek, egy kirekesztett csoport, szegény emberek, a társadalom bugyrai. Nem arról van szó, hogy színvak lenne, hanem egyszerűen fölé emelkedik ezeknek a kérdéseknek. Tulajdonképpen ez egy egzisztencialista film, ami szerint fontos az identitás, a hely, a politika és a társadalmi helyzetünk, de mind emberek vagyunk, akik hasonló kínokkal küzdünk, amivel ez a főhős, és mélységesen tudunk vele azonosulni” - mondja.
Fotók: Bognár Péter, Bernáth Szilárd. A címlapképen balról jobbra: Onofer László „Csala Do”, Vilányi Benett, Csiki Gellért és a stáb egy része egy jelenet forgatásán.