• Nagyon gyakori, hogy a bulizni járó nőket zaklatják, ráadásul a környezetből adódóan a leggyakoribb zaklatási forma a kéretlen érintés.
• Sokak fejében él az a tévhit, hogy ha egy nő csinosan felöltözik és táncol, akkor semmi másra nem vár, csak arra, hogy levadásszák.
• A zaklatást megengedő bulikultúra teljesen normálissá vált nem csak a férfiak, de a nők számára is, és nagyon sok mindennek kell változnia, hogy ez ne így legyen.
• A zaklatás nem tánc cikksorozat második része.

Cikksorozatban foglalkozunk a nőket érő szórakozóhelyeken történő zaklatásokkal, feltérképezve nem csak a zaklatások természetét, de a lehetséges megoldásokat is, miközben szeretnénk segíteni azoknak a lányoknak, akik egy zaklatási helyzetben leblokkolnak. Cikksorozatunk első részében olyan történeteket mutattunk be, amelyeket nők éltek át, amikor bulizni mentek valamelyik magyarországi szórakozóhelyre.

A zaklató bulikultúra

„Teljesen általános az a bulikultúra ma Magyarországon, hogy a nő, aki elmegy bulizni, az a férfi prédája, vadászzsákmánya. Sajnos ezt erősítik még jobban azok a szórakozóhelyek, amelyek ingyen vagy kedvezménnyel engedik be a nőket, mert ők is pontosan tudják, hogy a férfiak emiatt mennek oda” - magyarázza Bakó Júlia, a Patent munkatársa.

Petrás Boglárka, a Patent és NANE munkatársa szerint sok minden beletartozhat egy szórakozóhelyen történő zaklatásba: verbális beszólogatások, füttyögés, taperolás, dörgölőzés,

de valójában szerinte minden zaklatásnak számít, amit az áldozat annak él meg.Boglárka szerint még ha valaki nem is annyira önreflexív, hogy tudatosítsa magában a zaklatás tényét, akkor is társul hozzá egy olyan kellemetlenség-, szégyenérzet, ami egyértelműsíti, hogy zaklatás történt.

Szerinte a férfiak számára is ugyanilyen egyértelmű, hogy mikor lépik át a flörtölés határát és fordulnak át viselkedésükkel zaklatásba. Boglárka szerint ha az áldozat nem is tudja kifejezni, hogy kellemetlen neki a szituáció, akkor is érződik, hogy nem partner a "flörtölésben".

Bakó Júlia hozzáteszi, hogy ráadásul van, amikor a kifejezett visszautasítás vagy kérés ellenére is folytatódik a zaklatás, mert a zaklató egyszerűen figyelmen kívül hagyja a tiltakozást. Szerinte az lenne a flörtölés helyes módja, ha a férfi odaállna a nő elé és megkérdezné, hogy akar-e táncolni vagy meginni valamit.

Bakó Júlia szerint bár nincsenek erre magyar kutatások, de tudható, hogy elképesztően gyakoriak a szórakozóhelyeken történő zaklatások. Szerinte kevés olyan szórakozóhely van, ahol ne lenne ez teljesen általános jelenség.

„Ezeken a helyeken ráadásul szerintem nem is a verbális zaklatás a leggyakoribb, hanem inkább a kéretlen érintések pusztán a környezetből kifolyólag” - mondja.

Sajnos az sem ritka, hogy a zaklatás eljut egy komolyabb szintre és erőszakba fordul. Petrás Boglárka szerint ez elsősorban az elkövetőtől függ, mert az a tapasztalat, hogy a környezet, a szórakozóhely dolgozói vagy a szemtanúk nem igazán tudják ezt megakadályozni. Cikksorozatunk első részében is arról számolt be egy interjúalanyunk, hogy egy szórakozóhelyen feltehetően partidrog hatása alatt megerőszakolta egy férfi, de sem a biztonságiakra, sem a bulizókra nem számíthatott. Petrás Boglárka szerint ez azért is van, mert sokan nem tudják, hogy mit kell csinálni, és gyakran szemtanúként is ijesztőek ezek a történések.

De volt arra is példa, hogy egy pécsi szórakozóhely megkereste a NANE Egyesületet, mert megszaporodtak a helyen a szexuális zaklatások, és a személyzet nem tudta, hogyan kezelje ezeket, ebben kértek tanácsot.

Sokszor azonban a szórakozóhely személyzete nem is érti a problémát még ha jelzik is nekik, ugyanis Petrás Boglárka szerint ezek a zaklatási formák teljesen el vannak bagatellizálva szélesebb körben is. Arról, hogy milyen jó gyakorlatok vannak a magyar bulikultúrában is a jelenség megfékezésére, ebben a cikkben írtunk.

„Egyre gyakoribb, hogy a nők inkább melegbulikba mennek, mert ott biztonságban érzik magukat, tudják, hogy nem fogja érni őket semmilyen atrocitás” - mondja Bakó Júlia.

De kollégánk, Bankó Gábor által készített, BDSM-ről szóló riportjában is úgy nyilatkozott egy nő, aki rendszeresen jár BDSM-bulikba, hogy:

„ha én, mint nő elmegyek egy belvárosi szórakozóhelyre, akkor egy adott este 2-10 alkalommal fogják meg a fenekemet, érnek úgy hozzám, ahogy én arra nem adtam engedélyt, szólongatnak, stb., és nem tudom, miért érzik magukat erre felhatalmazva - ilyesmi egy fétispartin nem történhet meg."

A zaklató bulikultúrának az is egy következménye lehet, hogy a nők meggondolják, hogy milyen ruhába mernek elmenni szórakozni, mert az a szemlélet is virágzik, hogy amelyik nő szoknyát vagy kivágott felsőt vesz fel, az azért megy bulizni, mert szexelni akar.

Szintén következménye ennek a szórakozási kultúrának, hogy a nők az ilyen bulikba már eleve úgy készülnek, hogy visznek magukkal egy fiút vagy nagyobb lánytársasággal mennek, akik együtt határozottabban tudnak fellépni egy esetleges zaklató ellen.

Sokszor tapasztalható azonban az is, hogy ha férfi is van a társaságban, akkor a zaklatók nem mernek bepróbálkozni, Petrás Boglárka szerint egyszerűen abból az okból kifolyólag, hogy ezek a zaklatók a férfiakat egyenrangúnak tekintik, míg a nőket nem.

Tévhitek vagy csak patriarchális kultúra

Bolonyai Blanka, a Nők Egymásért Mozgalom tagja szerint is nagyon erősek azok a tévhitek, hogy ha egy nő szoknyában vagy kivágott felsőben megy el bulizni és még táncol is, akkor ezzel az a célja, hogy felszedjék.

„Ezeket hívhatjuk tévhiteknek vagy patriarchális kultúrának, amely keretezi azt, hogy mit gondolunk mások testéről, és amely szexuális zsákmánynak tekinti azt a nőt, amelyik ugyanazon kulturális normák alapján "csinosan", vagy "kihívónak" ítélt módon öltözik, így "veszélybe sodorva magát"” - magyarázza Bolonyai Blanka.

Erre példaként hozza azt a 2014-es esetet, amikor maga a rendőrség indított olyan kampányt, melynek az volt az üzenete, hogy az a nő, aki kihívóan öltözik, sminkel, táncol és még iszik is, ne csodálkozzon, ha zaklatják, esetleg megerőszakolják.

link Forrás

A problémát lehet radikális, baloldali és liberális feminista keretben megközelíteni, amelyek mind abból indulnak ki, hogy a (női) szexualitás politikai, hatalmi kérdés.

A baloldali, radikális feminizmus kimondja, hogy a szexualitás a történelem során sohasem volt független a gazdasági-politikai viszonyoktól, így jelenleg a globális kapitalizmus és a nemi egyenlőtlenségek több ponton egymást erősítő, kizsákmányoló rendszerek.

Az ún. „szex-pozitív” megközelítés eredetileg a női szexualitást elcsökevényesítő, elnyomó, tabusító patriarchális szexuális normákat kritizálta. Mára viszont ez a megközelítés azt a liberális vagy libertariánus üzenetet erősíti, hogy a női szexuális felszabadulás a kapitalizmusban megvalósulhat, legalábbis bizonyos társadalmi státuszú nők számára, ezért nem kritikus a rendszerrel szemben.

Azt mindkét irányzat vallja, hogy a női test szexualizált, de míg a liberális felfogás szerint a nőknek egyszerűen csak vissza kell szerezniük a kontrollt a testük felett egyéni szinten, addig a radikális feminizmus azt mondja, hogy a rendszer az, ami determinalizálja a problémát, ezért elsősorban a rendszert kell megváltoztatni.

Bolonyai Blanka szerint az is tovább erősíti ezt a problémát, hogy maga a szórakoztatóipar is nagyon pornifikált, azaz a női test szexuális kizsákmányolását propagáló pornó kulturális hatásait erősen magán hordozza és normalizálja, a popkultúra és a szórakoztatóipar is erre erősítenek rá.

„A férfiaknak azt üzeni a rendszer, hogy azt gondolják, hogy joguk van megbámulni, megfogni a női testet. Tehát maga a piac is generálja az erőszak kultúráját”- mondja Bolonyai Blanka.

De nem csak a zaklatók viselkedését befolyásolja a női testet kizsákmányoló piac, hanem a nők szemében is normálissá válik a szexualitás és a nők elleni erőszak összefonódása, mivel már 11-12 éves korukban ezt látják a pornófilmekben. Ezáltal a nők testének tárgyiasítása normálissá válik, ezért az erőszak maga is naturalizálódik.

„Emiatt sok nő beletörődik a szórakozóhelyeken történő zaklatásokba, és azt gondolják, hogy ez a bulizással együtt jár. Ez egy nagyon alattomos dolog, mert ezzel testivé tesszük ezeket az ideológiákat és a saját szexualitásunk többé már nem a sajátunká válik” - mondja.

Bolonyai Blanka azt is hozzáteszi, hogy a patriarchális erőszak különböző módokon és mértékben érinti a nők különböző rétegeit, csoportjait. A zaklatás pedig egyáltalán nem csak a bulizni eljáró nőket érintheti, hanem az is kérdés, hogy „a szélesebb értelemben vett szórakozóhelyeken dolgozó nők, pultosok, takarítók, vécéket és mosdókat egész éjjel tisztán tartó és az előterekben üldögélő többnyire idősebb női dolgozók hogyan érintettek a kérdésben, milyen típusú erőszaknak vannak kitéve, és milyen módon kiszolgáltatottak gazdaságilag (is).”

Az is látható, hogy maga a biztonság is piaci termék, mert a drágább szórakozóhelyek külsős biztonsági cégeket bérelhetnek fel, de ezeket a szórakozóhelyeket nem mindenki engedheti meg magának, tehát a zaklatásmentes bulizás kiváltság lesz. Bolonyai Blanka hozzáteszi, hogy ez elsősorban a nagyüzemi szórakoztatóiparra igaz, például a Tomorrowland jellegű fesztiválokra, miközben még ott is jelen van a nők elleni erőszak.

Ezért, bár nagyon fontos, hogy a hatóságok komolyan vegyék a nők elleni erőszakot, a hosszú távon a közösségi, alulról szerveződő megoldások sejthetően jobban tudnak működni az erőszakszervezetek által történő biztonságiasítás helyett.

Szigorúbb fellépés indíthatná be a hógolyó effektust

A NANE munkatársai egyetértettek abban, hogy társadalmi változásra lenne szükség ahhoz, hogy a bulikultúra megváltozzon. Petrás Boglárka szerint ehhez jó első lépcső lenne, ha a szórakozóhelyek személyzete kapna ilyen jellegű oktatást.

„Ha a személyzet keményen elkezdne fellépni a zaklatókkal szemben, például azzal, hogy kirakják őket a helyről, akkor az egy idő után beindítaná a hógolyó effektust, mert akkor a zaklatók kénytelenek lennének változtatni a viselkedésükön vagy egyszerűen nem tudnának bulizni járni” - mondja Petrás Boglárka.

Ezen túlmenően változniuk kell a szocializációs mintáknak, amelyekben a zaklatás még elfogadott, ehhez pedig oktatásra és megfelelő kormánykommunikációra lenne szükség.

A NANE és a Patent 2019 óta tart iskolai és iskolán kívüli erőszak-megelőző foglalkozásokat kamaszoknak. A 90 perces rendhagyó osztályfőnöki órákon általában vegyes csoportokban beszélgetnek nemi szerepekről, a kölcsönös tiszteleten alapuló párkapcsolatokról és szexualitásról, az erőszak figyelmeztető jeleiről, a zaklatásról és a hiperszexualizált kultúra káros hatásairól, de igény szerint nemekre bontott csoportoknak is szerveznek foglalkozást – ebben az esetben a fiúkkal férfi aktivisták beszélgetnek a fenti témákról. A lányoknak pedig 2021 óta szerveznek Lázadó lányok néven tábort 13-18 éves lányoknak, ahol a közös gondolkodás mellett önvédelmet is tanulhatnak. A szervezetek munkatársai pedig azt látják, hogy a kamaszlányok részéről hatalmas az igény, hogy legyen szó a zaklatásról.

Petrás Boglárka azt is kiemeli, hogy fontos lenne, hogy a hatóságok komolyan vegyék a zaklatásokat, és törvényi szinten is foglalkozzanak ezzel.

Cikksorozatunk következő részében a zaklatások nőkre gyakorolt pszichológiai hatásairól számolunk be.