A pornón keresztül mászik az ágyunkba a piac

Nagyjából 10 éve elmentem pár barátommal Bulgáriába nyaralni, ahol is egy étterem előtt megszólított minket egy férfi, akinek az volt a dolga, hogy beterelje oda a turistákat. Megkérdezte, hogy honnan jöttünk, majd amikor mondtuk, hogy Magyarország, széles mosollyal annyit mondott: „Oh, Hungary, very famous porn industrial.” Onnantól tudom, hogy a világ férfi lakosságának, legyenek bár viszonylag közel Magyarországhoz, a Hungary szóról rögtön a pornó jut eszébe. 

Mindenkinek van arról valamilyen elképzelése, hogy Magyarország nemzetközi mércével is fontos szereplője a világ pornóiparának, egyes rendezők és pornósztárok, mint Kovi, Ciccolina, Michelle Wild vagy Kelemen Anna celebritásokká váltak, a rendszerváltás utáni magyar történelem bizonyos pontjain pedig talán még valami furcsa nemzeti büszkeség is eltöltött embereket, hogy legalább ebben biztosan a világ tetején vagyunk. A szexkamerák előtt maszturbálók befizetéseiből pedig még egy milliárdosa is lett Magyarországnak.

Ehhez képest viszont viszonylag kevesen foglalkoznak azzal, hogy milyen gazdasági erők tették a szexipar különböző megnyilvánulásainak ilyen termékeny talajává Magyarországot, hogy Magyarország és Kelet-Európa milyen hatással volt a globális pornóiparra, szexkamera-iparra, és hogy ezeknek az iparágaknak a gazdasági logikái, folyamatai hogyan befolyásolják azt, hogy emberek mit akarnak csinálni a partnerükkel az ágyban. 

Fiatal magyar társadalomtudósok egy csoportja viszont most pont erről állítottak össze egy blokkot a Replika folyóirat legfrissebb  „A szex politikai gazdaságtana” című számában. A magyar pornóipar és szexkamera-ipar fejlődésének történetéről szóló kutatások eredményéről a két szerkesztővel, Dés Fanni és Csányi Gergely szociológusokkal, a kritikai társadalomtudományokkal foglalkozó Helyzet Műhely kollektíva két tagjával beszélgettünk. 

Ahhoz képest, hogy Magyarország mennyire fontos a pornóiparban és a szexkamera-iparban, és hogy van is egy furcsán értelmezett nemzetibüszkeség-szerű hozzáállás, hogy Magyarország mekkora pornó nagyhatalom, ahhoz képest mennyire feldolgozott ennek az iparágnak a története?

Csányi Gergely: Attól függ, mit hívunk feldolgozottságnak. Megjelentek egyrészt a pornóipar szereplőinek a különböző vallomásai, önéletrajzi könyvei, a korabeli sajtó is sokat foglalkozott ezzel, de tudományos igényű feltárás, amit mi csináltunk, aránylag kevés van. És miközben például a 90-es évek magyarországi szexiparának a kiépülését próbáltuk vizsgálni, sok meglepő dologgal találkoztunk. Van ez a legenda, hogy Magyarország pornónagyhatalom, hogy Budapest a pornó európai fővárosa, Kelet-Európa Bangkokja, stb. Ehhez képest sok olyan dolgot találtunk ebben a történetben, ami ezt a képet jelentősen árnyalja, és jól mutatja a magyar társadalmon belüli és a nemzetköz egyenlőtlenségeket. 

Csányi Gergely és Dés Fanni (és Bogyó)Fotó: botost/444.hu

Akkor ez a pornónagyhatalmi státusz csak mítosz?

Cs.G.: Annyiban nem mítosz egyáltalán, hogy a 90-es évek elejétől a 2000-es évek elejéig nagyon sok pornófilm készült itt ahhoz képest, hogy mekkora ez az ország. A magyar pornóipar története viszont a valóságban kevésbé heroikus. Magyarországon jobbak voltak az adottságok, mint más kelet-európai országokban, ezért nagyon agresszívan tört be az országba nyugatról a pornóipari nagytőke. Azok a filmek, amelyek itt készültek, nagyrészt különböző észak-európai, olasz és amerikai gyártóknak a pénzéből és felügyeletével készültek. Nagyjából az történt, hogy itt az olcsón dolgoztatható, legnagyobbrészt rosszabb anyagi körülmények közül, alsóbb osztálypozícióból jövő nőket ki tudta használni a nyugati pornóipar. A tőke szempontjából Magyarország nem volt pornónagyhatalom, hanem a különböző körülmények miatt nagyon jó biznisz volt Magyarországon pornófilmeket forgatni. 

Mitől volt Magyarországon a rendszerváltás után ideálisak a körülmények ahhoz, hogy ide jöjjön a nyugati pornóipar?

Dés Fanni: A legfontosabb, hogy egyszerűen Kelet-Európa többi része messzebb volt a nyugati pornóipar számára, másrészt nagyon jó volt az infrastruktúra más országokhoz, mondjuk Romániához képest, de a munkaerő ugyanúgy olcsó volt. Sok beszámolót találtunk arról, hogy  itt annyira megvolt minden, hogy a nyugati rendezőnek egy kameramannal csak le kellett szállnia Ferihegyen és minden más megvolt, stúdió, berendezés, voltak itt ügynökök, akiknek volt kiépült hálózata különböző modellfotózásokhoz, tehát mind emberi, mint technikai szempontból megvolt az a környezet, amiben jól lehetett forgatni. Tulajdonképpen a magyar filmgyártás infrastruktúráját csatornázták be a pornóiparba.  

Kicsit ebből az jön le, hogy Magyarország a pornóiparban is csak összeszerelő üzem volt. 

CS.G.: Igen, bizonyos értelemben. 

D.F.: Az is egy fontos pont, hogy megértsük, miért volt annyira jó táptalaj a rendszerváltás utáni Magyarország a pornóiparnak, hogy volt a pornóiparral kapcsolatban egy felzárkózás-diskurzus, a pornóipar megjelenését a résztvevők a fejlettség fokmérőjeként narrálták. Ez az egész úgy volt keretezve, mint ami nyugaton természetes, az pedig az elmaradottság és a prüdéria jele, ha az embereknek baja van a pornóval, amit a szexuális nyitottság részeként kezeltek, a „modernitás” fokmérőjeként. Sok korabeli, a pornóiparól szóló újságcikkben és az önéletrajzban is megjelenik ez a fajta diskurzus hogy a pornóipar a nyugati felzárkózás része, ezért pedig ennek nem szabtak semmilyen gátat. Mindeközben pedig a Festetics palotában is pornófilmet forgattak, gyakorlatilag bármilyen helyszínt ki lehetett bérelni a pornófilmek forgatására, ami jól mutatja, úgy Budapestet a félperifériás pozíciójával hogy használta fel az egész pornóipar, ahogy egy nyugati várost nem letett volna, mert gazdaságilag például nem lett volna annyira ráutalva az ilyen típusú bevételekre. 

Cs.G.: Erre ráadásul maga a pornóipar is rájátszott, magát egyfajta szexuális civilizációs ügynöknek beállítva, aki behozza a nyugati szexualitást. Ennek az egyik legviccesebb mementója a Sexy Lady Független Demokratikus Magazin című pornólap. 

De forrásokból tudjuk, hogy ezt a narratívát ügynökök is felhasználták arra, hogy pornószínésznőket toborozzanak. Azt mondták nekik, hogy nyugodtan vállalják be a pornózást, mert egyrészt nyugatra készül, itt nem lesz látható – amit persze nem lehetett kontrollálni, mert nyugatról megvásárolták és szinkronizálták a magyar szereplőkkel, de németül vagy angolul forgalmazott filmeket – de ha mégis kiderülne, hogy pornófilmben szerepelnek, akkor se aggódjanak, mert ez pár év múlva már teljesen elfogadott lesz.

Bizonyos szempontból az is lett, legalábbis a magyar pornó hőskorszakának több szereplője celebritás lett, mint Kovi, vagy Michelle Wild, akikkel tele voltak a kereskedelmi tévék. 

D.F.: Igen, egy-két ember híressé tudott válni, de nagyon sok nőt pont azzal csalogattak be az iparba, hogy majd olyanok lehetnek, mint Michelle Wild vagy a Maya Gold, miközben nagyon ritka volt az, hogy valaki pornósztárrá tudott válni, főleg ahhoz képest, hogy mennyi nőt csatornáztak be ebbe az iparba. 

Cs.G.: Nagyon nehéz számokat mondani, mert nincs erről statisztika, de a 90-es évek végén, 2000-es évek elején valószínűleg körülbelül évi kétszáz pornófilmet forgattak az országban, egy filmben általában négy jelenet van, egy jelenetben több nő is lehet. Ez azt jelenti, most tippeket mondok, de egy évben hozzávetőleg leforgattak 800 jelenetet 1000-1200 szereplővel. Közben jó, ha négy, öt, hat pornószínésznő lett híres. És bár erről nem tudok szociológiai felmérést mondani, de azért a mai napig sem olyan elfogadott dolog pornóban szerepelni. Szóval azért szélsőséges narratíva volt erről, ami nem váltotta be a hozzá fűzött „reményeket”. 

Fotó: botost/444.hu

Írtok arról a Gregor Anikóval közös tanulmányotokban, hogy a pornófilmek nemzetközi versenye hogyan befolyásolta azt, hogy milyen filmek készültek, és azt is, hogy mit csináltak azokban a filmekben. Hogy például egy idő után kialakult egy „magyar stílus”. Ez mi volt? 

D.F.: Alapvetően Amerika dominálta a pornóipart, ami a mai napig így van. Kezdetben a pornófilmek filmek voltak, volt cselekményük, díszleteik, stb. Aztán amikor Európa elkezdett becsatlakozni a versenybe, elkezdett terjedni a gonzo formátum, ami azt jelenti, hogy nem volt cselekménye a filmeknek, csak a jelenetek jöttek egymás után, amit olcsóbb leforgatni. Az is ennek a versenynek az eredménye, hogy berobbant a hardcore pornó, vagyis hogy Európa, főleg Kelet-Európa úgy próbált beszállni a versenybe, hogy egyre brutálisabb szexjeleneteket forgattak le. A Magyarországon forgatott filmeknek volt például a védjegye az anális szex, ez is a magyar stílus része lett. 

Emellett a magyar filmeket kifejezetten az ország félperifáriás pozíciójával hirdették: a magyar nők, akikkel mindent meg lehet csinálni, ez volt a régió különlegessége, a magyar és kelet-európai nők egzotikuma. Készültek pornófilmek, amik arról szóltak, hogy a szegény magyar lány, aki felköltözik vidékről Pestre, prostituált lesz és nyugati férfiaknak adja el magát a Lukács fürdőben, ezzel kicsit arra játszva, hogy majd emiatt fognak idejönni nyugatról, hogy ezeket a fantáziákat kiélhessék. 

Cs.G.: Ez egy öngerjesztő folyamat, egy iszonyatos verseny, amiben először megjelenik valami új, tipikusan erőszakos vagy extrém aktus, amit csak páran csinálnak, amit aztán a verseny miatt mindenki átvesz. És akkor ki kell találni valami újat, az is elterjed, és megint ki kell találni valami újat. Ezzel egyre brutálisabb, egyre extrémebb pornófilmek jönnek létre, és válnak maintreammé, szadomazo, duplaanál, seggből szájba, vizelet felhasználása szex közben, stb. Ezt alapvetően egy piaci logika hajtja. Ez viszont aztán behatol az emberek hálószobájába, ezek az egyre brutálisabb minták aztán a hétköznapi szexualitásban is megjelennek. 

Annak a fajta iparnak viszont, ami Magyarországon virágzott, a 2000-es évek változásai véget vetettek. Mi történt?

Cs.G.: Az egész globális pornóipar iszonyatosan átrendeződött, az a pornóipar, amiben Magyarország nagy tudott lenni, már alig létezik. Ez leginkább a technológiai változásokkal magyarázható. Már nem olyan fontos egész pornófilmeket leforgatni egyszerűen azért, mert átalakultak a fogyasztási szokások. Az már nem történik meg, hogy valaki berak egy háromnegyed- vagy egy órás pornófilmet a videólejátszóba, ehelyett fölmegy az olyan oldalakra, mint a Pornhub, a RedTube és hasonlók, és ott pár perces klippek vannak, amik között válogat, átklikkel az egyikről a másikra. A pornófilm, mint olyan, amiben van cselekmény, jelenetek, ilyenek, létezik, de nagyon visszaesett. 

Emellett iszonyatos nagy tőkekoncentráció ment végbe. A MindGeek nevű kanadai cég, a Pornhub tulajdonosa begyűrte maga alá gyakorlatilag az egész netes pornót, felvásárolta az összes nagy oldalt, emiatt a profit nagyon nagy része nem a gyártásban, hanem a terjesztésben realizálódik. Ezen kívül pedig ezekre az oldalakra nagyon könnyen és hatékonyan tudnak becsatornázni többé-kevésbé amatőr pornót.

Fotó: botost/444.hu

Ami pedig konkrétan Magyarországot illeti, az a helyzeti előny, ami kiemelte a 90-es években, megszűnt. Sokkal egyszerűbbé vált a kommunikáció és utazás, Kelet-Európának egyes részeiben már olcsóbb a munkaerő, új arcok kellettek stb. Vagyis történt egy globális átrendeződés, amiben Magyarország elvesztette az előnyét a többi kelet-európai országgal szemben. Ez az oldalakon is látszik, ahol már a hungarian kereső szó mellett megjelent a czech, russian, vagyis a kelet-európai régió egésze valamiféle szexuális fétissé vált úgy, ahogy a 90-es években a magyar brand. 

A másik szegmense a szexiparnak, amiről a folyóiratban Barna Emília és Katona Noémi írt tanulmányt, az a szexkameraipar, ami úgy tűnik, hogy akkor virágzott föl Magyarországon, amikor a pornóiparnak hanyatlani kezdett. Ráadásul ez kitermelt egy magyar milliárdost is Gattyán György személyében, aki a LiveJasmin alapítója, míg a pornóiparról gyakorlatilag azt mondtátok, hogy egy összeszerelő üzem. Van valami kapcsolat a két iparág között?

Cs.G.: Nem hangsúlyoznám túl a kapcsolatot, bár persze van. Amiről beszéltünk, a pornóipar nyugatos, demokratikus, saját döntésen alapuló narratívája mindenképpen megalapozta a szexkameraipar legitimitását. Ez a narratíva amúgy ugyanúgy megalapozta a sugar daddy ipart és hasonló dolgokat, ahogy a szex áruvá válásáról gondolkodunk. A másik egyértelmű összefüggés pedig az, hogy ez az ipar is az egyenlőtlenségekre épül, abból csinál profitot, hogy nők erre rá vannak szorulva. 

Viszont az egész szexkameraipar egyrészt a média digitális, internetalapú fordulata után jött létre, ez is úgy működik, mint a többi platformkapitalista iparág, ami karakteresen eltér a 90-es évek pornóiparának működésétől. 

 A platformkapitalizmus alatt mit értesz pontosan?

D.F.: Gattyán György úgy pozícionálja magát, mint akinek semmi köze a pornóiparhoz vagy a szexiparhoz, mint aki egy technológiát, egy közvetítő eszközt ad ehhez hozzá. A platformkapitalizmusnak pont ebben van a lényege, hogy a közvetítő platformok, amiket egyéni vállalkozóként használnak a felhasználók. Ennek az előnyét szeretik a platformcégek hangsúlyozni, hogy rugalmas a munkaidőd, akkor leszel sikeres, ha jól csinálod, amit csinálsz, minden rajtad múlik. A cégek, mint az Uber, a Wolt vagy a LiveJasmin csak egy platformot adnak számodra, hogy érvényesülj és kamatoztasd a tehetségedet. A gyakorlatban viszont ez nem így működik, ugyanúgy az egyenlőtlenségek határozzák meg, hogy honnan tudsz bekapcsolódni, milyen körülmények között, a fizetésedet az algoritmus határozza meg, semmilyen valós munkavállalói jogod nincs, ezért még jobban kizsákmányolható vagy.  A közvetítő cég pedig sokkal jobban keres az egészen, mint te, a felhasználó „vállalkozó”. A szexkamerabizniszben pedig szintén a testedet használják.

Cs.G.: Az amúgy, hogy a Gattyán így brandeli magát, nem új jelenség. Már a Kovi is azt nyilatkozta, hogy ő nem a szexiparnak a része, ő a filmiparnak a része, aki éppenséggel szexfilmeket csinál. 

D:F.: Az egy közös pont amúgy a pornó és a szexkameraipar között, hogy milyen viszonyban vannak a válságokkal.  Egyrészt maguk a gazdasági egyenlőtlenségek teremtik meg a feltételeit mindkét iparágnak, de a válságok még jobban hozzájárulnak ahhoz, hogy régióknak, embereknek csak abból lehet tőkéjük, ha ilyen dolgokat csinálnak, ezt pedig könnyen fel tudja használni a szexipar. A rendszerváltás után sem véletlen, hogy miért lesz ennyire laza a szabályozás a pornóval kapcsolatban Magyarországon és miért ennyire könnyű nőket becsatornázni, mert nincs más lehetőségük arra, hogy fenntartsák magukat, mindettől pedig Magyarország nagyon jó terep lesz a nemzetközi pornóiparnak, hogy idejöjjön. 

A szexkamerabiznisszel is ez történt, hogy a 2008-as válság alatt sok fiatal nő került rossz anyagi helyzetbe a félperifériás-perifériás régiókban, ahol amúgy sem volt a gazdasági helyzetük annyira fényes, és egyre többen csatornázódnak be a szexkamerabizniszbe. Ez az iparág amúgy sok férfit is felszívott, akik nem is látszanak a kamerák előtt, akik, ha nem lett volna válság, valószínűleg valami multinál vagy ssc-ben helyezkedtek volna el. 

A covidválságból is profitál a szexipar: mindenki be van zárva a szobájába, és a Pornhub „olyan rendes”, hogy ingyenes hozzáférést nyújt a prémium tartalmakhoz, mert ez egy nehéz helyzet és a pornó könnyít a szorongáson, vagy nem tudom. 

Hogyan működik ez az iparág? Az emberek fejében él egy kép, hogy a „performerek” otthon, a lakásukban egyedül streamelnek, és ezért pénzt kapnak. Amerikában, Nyugat-Európában nagyjából így is működik a rendszer, viszont úgy tűnik a tanulmányból, hogy ez a világ nagy részén, így Magyarországon nem valós kép. 

Cs.G.: Kelet-Európában leginkább az a rendszer elterjedt, hogy van egy stúdió, ahová bejárnak a nők reggel és elmennek este, mint egy akármilyen munkahelyen. Általában nem egyedül dolgoznak, hanem ott ül még egy ún. operátor, sokszor egy férfi, aki nem látszik a kamerában. A nők csak úgy csinálnak néha, mintha gépelnének, a modell nevébe az operátor próbálja fönntartani azoknak a férfiaknak az érdeklődését (tipikusan angolul), akiknek a számlájáról éppen megy le a pénz. Ez az operátor az, aki mondja a performernek, hogy xy azt kéri, hogy csináld ezt meg azt. Sokszor az történik, hogy egy nőt egyszerre több kuncsaft néz, akik nem tudnak egymásról, és azt hiszik, hogy csak ők látják az adást, és az operátor próbálja kezelni a helyzetet, hogy ne bukjanak le. A stúdiónak pedig van egy főnöke, aki gyakran feketén foglalkoztatja az operátorokat és a nőket is, akik vállalkozóként be vannak regisztrálva az oldalon. 

Fotó: botost/444.hu

És ebben az iparágban is megjelenik az a nemzetközi verseny, mint a pornóiparban?

Cs.G.: A modellek között is elég nagyok az egyenlőtlenségek, attól függően, hogy hova valók, a rendszer pedig ezt csak felerősíti. Ha valaki nem egy ilyen stúdiót használ például, hanem a saját otthonában dolgozik, akkor az összes költség rá hárul, a szexiparon kívül is minden platformcégre jellemző. Ilyen helyzetben a nőknek kell beszereznie a számítógépet, a kamerát, ami tovább csökkenti a profitot, vagy hát valójában bért, amit meg tud tartani. 

A felvétel minősége vagy a környezet, ahol egy nő dolgozik, pedig nagyban befolyásolja azt, hogy mennyien nézik, mennyi pénzt tud keresni, és így nagyon egyenlőtlen a verseny. Akik stúdióban tudnak dolgozni, vagy otthon, de jobb körülmények között egy nyugati országban, ahol jobb felszerelést tudnak vásárolni, vagy egy online celebnek, aki az Onlyfans-en árul valamilyen szexualizált tartalmat, a bevétele, a keresettsége, a körülményei, a gazdasági kitettsége össze sem mérhető azzal a Fülöp-szigeteki nővel, aki valahogy összeszed egy szar webkamerára, hogy aztán egy döngölt földpadlós kunyhóból csinálja a közvetítést. Ebben az iparágban sokkal kitettebb, sokkal szegényebb, sokkal kevesebb profittal kecsegtető élethelyzetek vannak nagyrészt, mint ami megjelenik a médiában mostanában tipikusan mondjuk az Onlyfans-zel kapcsolatban. Szóval ami megjelenik a sajtóban erről, az általában egy nagyon illuzórikus kép. 

D.F.: Bizonyos szempontból sehol nem működik úgy, mint a cégek elmondják vagy az emberek elképzelik, mert tipikusan valamilyen kényszer miatt kerülnek a nők olyan helyzetbe, hogy a szexkamerázáshoz fordulnak. Ebből a kontextusból az is egy hamis álláspontnak tűnik, amit a privilegizáltabb szereplők mondanak, hogy „én ezt szabadon választottam” vagy „én ezt szeretném csinálni”. Nagyon nehéz ebben a társadalomban tudni, hogy mit szeretnénk csinálni vagy mik azok a dolgok, amiket a mindennapokban teljesen magunkévá teszünk, de a struktúrák termelik ki őket.

Mit mondanátok, hogy mi a szexiparral kapcsolatos kutatásotoknak a fő tanulsága?

D.F.: Tulajdonképpen az, hogy foglalkoznunk kell azzal, hogy a gazdasági erők, a kapitalizmus hogyan hat az intim szféránkra, nemcsak a családon belüli szerepekre, háztartásokra, a gondoskodásra, de a nők elleni erőszakra vagy magára a szexre is, olyan dolgokra, amiket a privát szféra részének tekintünk. Erről el akarunk indítani egy diskurzust. 

Egy nagyon izgalmas, vagy inkább nagyon szomorú példa az anális szex. Ha mondjuk beszélgetünk fiatalokkal, akkor úgy jön szóba ez, mint egy teljesen normális velejárója a szexnek, ami az emberi természetből fakad, mint egy egyértelműen élvezetes valami. Közben ahogy erről már szó volt, az anális szex a piaci verseny részeként lett gyakorlat a pornóiparban. Erre gondolok például, amikor arról beszélek, hogy a piac hogy hat vissza a mindennapi szexualitásunkra, hogy aztán ilyen dolgokat a szex teljesen természetes velejárójaként kezeljünk.

Cs.G.: Van egy robusztus, több száz éve működő, tőlünk független, világméretű cselekvési rendszer, a kapitalizmus, és ez a szex áruvá válásának különböző formáin keresztül, mint amilyen a pornó, behatol a kis mikrovilágunkba, hatással van a teljesen szubjektívnek gondolt szexualitásunkra, arra, ahogy a partnerünkkel viselkedünk az ágyban. Ezt persze nem egy semleges dolognak gondolom, ezek nagyon rosszul hatnak, nagyon rossz irányba viszik el a legbelső kapcsolatainkat. 

Az is fontos tanulság szerintem, hogy nincs olyan, hogy természetes szexualitás és nincs a szexualitásban egyértelmű és egyirányú fejlődés. Minden rendszer kitermeli magából, létrehozza a saját szexuális normáit, gyakorlatait, beállítódásait.  Így az, amit most látunk, vagy az elmúlt 10-20-30 évben láttunk, az nem valamiféle fejlődés vagy szexuális felszabadulási folyamat, hanem a kényszerek megváltozása. Az a folyamat, ahogy az anális szex, a szadomazo és hasonlók normalizálódnak, ezek másfajta kényszerek, olyanok, amiket a piac, a kapitalizmus hoz létre.