„Elviselhetetlen teher lett a bejárás a magas üzemanyagárak miatt, nem fogom bírni anyagilag” - mondja Babinszki Márta pedagógus. Ő a visegrádi Áprily Lajos Általános Iskolában tanít, és minden nap autóval jár dolgozni Surányból, tömegközlekedéssel ingázni ugyanis nagyon nehézkes és rengeteg időbe telne. A legközelebbi, egy kilométerre lévő buszmegállóból a legkorábbi busszal is csak 8 órára érne be az iskolába, tehát a munkaideje kezdete után, és két órába telne megtenni a 20 kilométeres távot, visszafelé pedig több napon is csak a munkaideje után 4 órával érne haza. A másik opció sem jobb: ha komppal és busszal menne, ahhoz 5 órakor kellene elindulnia és 6:50-re érne Visegrádra. Autóval mindez 25 perc.

A vonatkozó kormányrendelet alapján a tankerületek a munkába jutás költségeinek egy részét eddig is megtérítették, kilométerenként 15 forint összegben. Babinszki Mártának, ahogy más, autóval ingázó tanároknak is, minden hónap elején alá kell írnia az erről szóló elszámolást, lepecsételi az igazgató, és a tankerület ez alapján utalja a költségtérítést. Babinszki szerint már a 15 Ft/km is „nevetségesen alacsony összegnek számított, körülbelül a munkába járásom egyharmadát fedezte”. Csakhogy decemberben megszűnt az ársapka az üzemanyagon, így a költségei tovább nőttek, a térítés viszont nem. Már akkor jelezte az igazgatónak, hogy ezt nem fogja tudni megengedni magának hosszú távon, hiszen a pedagógusok továbbra sem kaptak béremelést. „Nekem is, mint sokaknak, csupán kiegészítik a fizetésemet a szakmunkás bérminimumra, mert 53 éves koromra még azt sem sikerült elérnem két diplomával” - mondja.

Január végén aztán a kormány büszkélkedve bejelentette, hogy duplájára emelik a munkába járás támogatását, és akár 30 forintot is kaphat a munkavállaló kilométerenként, de minimum a 60 százalékát, azaz 18 forintot kötelező kifizetni. Ráadásul az emelt összeg visszamenőleg, már januárra is érvényes. Ekkor egy rövid időre úgy tűnt, hogy némileg enyhülnek az ingázó munkavállalók, így a tanárok terhei is. Babinszki elmondása alapján aznap, amikor a hírt bejelentették, az ő iskolájukat is arról értesítette a váci tankerület, hogy 15 forintról 30-ra emelkedik a visszafizetett összeg. „Alá is íratták velünk a januárra vonatkozó elszámolást, amin már az új, 30 forintos összeg szerepelt, aláírta, lepecsételte az igazgató is” - meséli Babinszki Márta.

Csakhogy a következő héten arról tájékoztatta az Áprily tanárait az igazgató, hogy a tankerület mégsem fizet annyit, és januárra új elszámolást kell aláírniuk, továbbra is 15 forintos kilométerenkénti összegről. A tankerület nem indokolta meg, hogy miért vitték lejjebb az összeget. „Ezen mélységesen felháborodtam, és közöltem, én már aláírtam múlt héten a 30 forintos papírt, kérem azt beküldeni. Nem írok alá újabb papírt, főleg nem olyat, ami számomra hátrányos. Erre közölték velem, hogy azt a papírt kidobták” - mondja.

Babinszki nem hagyta annyiban a dolgot, többször, nyomatékosan jelezte, hogy új elszámolást nem hajlandó aláírni. „Utánajártam és „kikukáztam” az eredeti aláírt papírt, de ezt már nem adtam ki a kezemből: másolatot készítettem és azt adtam be egy kérvénnyel együtt, jelezve, hogy ezt postázzák a tankerületnek” - meséli. A kérvényben részletesen leírta a tömegközlekedés nehézségeit, és hogy a jelenlegi üzemanyagárakon a költségtérítés a költségeinek alig több mint az ötödét fedezi. Az iskola elküldte a kérvényét, de jelezték neki, hogy mivel a 30 forintosból sem az eredetit, hanem másolatot ad be, és nem írta alá a 15 forintos elszámolást, így valószínűleg az utóbbit sem fogja megkapni.

Néhány nappal később válaszolt neki a tankerület vezetője, Verebélyi Ákos Gábor, aki levelében hosszan taglalta a vonatkozó jogszabályt, és hogy ennek megfelelően 15 helyett 18 forintos - tehát a kötelező minimum - költségtérítést fizetnek. A végén pedig közölte, hogy ettől az összegtől méltányossági alapon „nem áll módjukban eltérni.” „Ez egy semmimondó válasz, mintha sosem lett volna szó 30 forintról” - mondja Babinszki Márta.

Arról, hogy megadják-e a maximális 30 forintos kilométerenkénti költségtérítést, az egyes tankerületi központok saját hatáskörben dönthetnek. Babinszki úgy tudja más tanároktól, hogy a váci tankerület összes intézményében egységesen csak 18 forintot fizetnek ki februártól a munkavállalóknak utazásra, míg más tankerületek közt volt olyan, ahol megadták a 30 forintot. Azt mondja, ő nem szívesen hagyná ott a szakmát, mert szeret tanítani, osztályfőnök is, de a jelenlegi helyzet tényleg tarthatatlan, és nem tudja, mit csináljon.

Kerestük levélben Verebélyi Ákos Gábort és a Váci Tankerületi Központot, de nem kaptunk választ. Azt szerettük volna megtudni, hogy:

• Miért visszakoztak a 30 Ft/km költségtérítést illetően?
  
• Saját hatáskörben vagy felsőbb utasításra döntött így?
  
• Hány pedagógust érint ez a Váci Tankerületben?
  
• Mit javasolnak azoknak a tanároknak, akiknek az üzemanyagköltség és autó híján az ingázás aránytalan terheket jelent, hogyan járjanak be dolgozni?
  
• Van-e tervük arra vonatkozóan, hogy ha emiatt pedagógusok mondanak fel, hogyan pótolják őket?