A Mészáros Lőrinc pénzéből és Mészáros Lőrinc jobbkeze által működtetett Index behálózása óta fontos bástya lett az új kormányközeli médiavilágban: errefelé zajlik a kormánnyal szemben még némi ellenérzéssel bíró, jellemzően mégis inkább apolitikus tömegek finomhangolása. Az alapállás az, hogy semmi sem tökéletes, ennek a vezetésnek is megvannak a maga hibái, de az irány azért rendben van. Tessék jobbat mutatni.

Néha azért itt is kileng az inga.

Vasárnap délutáni anyagnak maradt Nagy Márton csütörtöki debreceni látogatása. Az Index elkísérhette egész napos útjára a gazdaságfejlesztési minisztert, ami önmagában különleges státuszra utal, egy olyan kormánytól különösen, ahol a kommunikációs miniszter jóváhagyása nélkül interjút is alig adnak a kormánytagok.

Riporter és a miniszter közösen utaztak volna le Debrecenbe, hogy végigbeszélgessék az utat, és az élet ugyan közbeszólt, a váratlan fordulatokból szerencsére mindig kipottyant valami emberi momentum Nagyról:

„Debrecen volt az úti cél az eredeti tervek szerint Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszterrel közösen. Ám reggel változás mellett döntött a tárcavezető: kihasználta a lehetőséget, és ő vitte a gyermekét az óvodába, így hát a miniszteri kabinettel külön indultunk útnak a keleti végekre.”

Akció vegyült a programba: a buszgyártó ITK Holding telephelyére menet Nagy szolgálatija durrdefektet kapott. De minisztert ez sem zökkentette ki:

„Azért ez kemény volt” – összegezte a reggeli eseményeket a kézfogásnál, de aztán azt is azonnal közölte, hogy „kezdjük el, már figyelek”.

A cégvezető Kossa György ült az asztalnál Naggyal szemben, és reggeli sulikör ide, durrdefekt oda, a miniszter kőkeményen számonkért:

„Valóban meg kell, hogy erősítsem a közvéleményben elterjedt pletykákat: kemény keresztkérdések érkeztek a minisztertől, és az is igaz, hogy valóban nem sokat kérdez, de azok a kérdések kemények és nehezek.”

A riport csúcspontját az út az ITK telephelye és a Debreceni Egyetem rektori tárgyalója között érte el. Itt végre lehetősége nyílt a riporternek kérdéseket feltenni. De a válaszokat inkább megőrizte magának:

„Úton az előadás felé természetesen rengeteg téma felmerült, de ezek mind személyes jellegűek voltak. De talán egyvalamit el lehet árulni. A miniszter két dologért biztosan rajong: a családjáért és a gazdaságpolitikáért.”

Megéri-e a miniszterség azért az áldozatért, hogy kevesebbet látja-így a gyerekeit? - hangzik el a kérdés. Ez szolgálat, szól a válasz. A miniszteri posztot az ember nem választja, az kötelesség, húzza ki magát Nagy, kivált ha Orbán Viktor maga hívja meg a kormányába.

Egyetemi előadás következik: ezen kiderül, hogy Nagy még csak negyedéves volt, de már nyolc órában gürizett, ötödévesen már alig járt be órákra, annyira a karrierre koncentrált, és lám, most miniszterként szól a hallgatókhoz. Kreatív válságkezelés, minden idők válsága, színtisztán importált infláció és egy soha nem látott katasztrofális gazdasági válság réme, amit sikerült elkerülni, és „ez a miniszterelnök és a kormány teljesítményét mutatja”.

Nagy Márton, bár a szolgálati autó már kész, mégis inkább az iskolabuszt választja: „Egyelőre most még abban jobban bízom. Remélem, ez estére feloldódik bennem, és hazajutunk”.

Az utolsó blokkban látogatás zajlik a Debreceni Egyetemi Ipari Parkban, „amelyet a Debreceni Egyetem rektora, kancellárja és Kósa Lajos országgyűlési képviselő mutatott be” - innen olyan szabatos leírását kapja az olvasó a parknak, mintha épp a hetvenes években adták volna át a távirati iroda ügyeletes riportere előtt.

Sötétedés idejére megérkezik a kötelező munkabírás-lemez: a bemutató után Nagyra este még egy államtitkári értekezlet vár Budapesten, a meló nem áll meg. És vállalja a hazaúttal járó kockázatokat:

„Így előtte egy feladat biztosan maradt: újra megbízni a saját kocsijában, és beszállni. Szerencsére a hazavezető úton már semmilyen emlékezetes és érdemleges dolog nem történt”.

Vége. Itt olvasható teljes valóságában.