A Minden, mindenhol, mindenkor (Everything everywhere all at once) nagy estéjét hozta az 95. Oscar-gála. Hét Oscart kapott, ez lett a legjobb film, Daniel Kwan és Daniel Scheinert lettek a legjobb rendezők, Michelle Yeoh a legjobb női főszereplő, Jamie Lee Curtis a legjobb női mellékszereplő, Ke Huy Quan pedig a legjobb férfi mellékszereplő.

A díjazás utáni pillanatokban a legtöbben azt emelték ki, hogy az ázsiai-amerikai filmesek és filmes reprezentáció fontos pillanata ez, a film nyelve is félig angol, félig kínai.

A Minden, mindenhol, mindenkor nagy győzelme viszont nemcsak ebből a szempontból érdekes. Azon lehet vitatkozni, hogy tényleg ez volt a legjobb film (szerintem például nem), de az biztos, hogy egy kifejezetten eredeti, szerzői alkotás győzött, amit ráadásul tényleg meg is néztek az emberek. És aminek olyan vizuális nyelve van, ami a TikTok-fogyasztáson felnövő generációnak is mond valamit. Az, hogy egy ilyen film kapta a legnagyobb elismerést, fontos jelzés lehet az identitásválsággal küzdő moziipar számára.