Egy évvel ezelőtt mért megsemmisítő vereséget Orbán Viktor az összefogásban induló ellenzéki erőkre. A kiütés után azok a politikai szereplők tápászkodtak fel elsőként, akiknek volt mibe kapaszkodniuk, akik fel tudtak mutatni részsikereket. Ilyen volt Jámbor András, aki a fideszes erősember, Kocsis Máté birodalmában, a Józsefváros-Ferencváros körzetben egy nagyon kemény kampányban aratott sikert. Ilyen volt Hadházy Ákos is, aki Zuglóban előbb a szocialista oligarchát, Tóth Csabát nyomta le az előválasztáson, majd fölényesen húzta be a körzetet. Mindkét politikus önálló utat jár az ellenzéken belül, aktívak, láthatóak, áll mögöttük csapat, de egyiküknek sincs pártja, és mindkettőnek van elképzelése arról, hogy merre van a kiút az ellenzéki slamasztikából.

Viszont a helyes irányról markánsan eltérő a véleményük.

Tavaly áprilisban a 444 leültette őket, hogy ütköztessék nézeteiket az ellenzéki hovatovábbról. Hadházy Ákos álláspontja, hogy az ellenzék feladata mozgósítani a kormánnyal szemben állókat. Tömegtüntetésekkel, aláírásgyűjtéssel, polgári engedetlenséggel, sztrájkokkal kell kikényszeríteni egy igazságosabb, fairebb választást, amiben már nem lejt ennyire a pálya a Fidesznek. Nyomást kell gyakorolni a hatalomra, el kell érni az igazságtalan játékszabályok megváltoztatását.

A független képviselő szerint nincs más út, meg kell vívniuk a forradalmukat a központi propagandával, a Fidesz hatalomgyárával szemben, enélkül szemernyi esélyük sincs a sikerre. Ki kell kényszeríteni, hogy minden politikai szereplőnek legyen lehetősége üzeneteit eljuttatni a választókhoz.

Jámbor szerint ez tévút. Az ellenzék nem azért bukik el újra és újra, mert nem éri el az embereket. Nem az elérés a fő probléma, hanem a politikai tartalom, illetve annak hiánya. Ez szerinte nem kommunikációs, hanem színtiszta politikai kérdés. Jámbor azt állítja, hogy nem az ellenállás és a hatalom kontrollja az ellenzék fő feladata, hanem az emberek képviselete. A hétköznapi problémákra kell megoldási javaslatokat felmutatni. Az elmúlt 12 év sikertelenségéhez hozzájárultak az ellenzék által hangoztatott szimbolikus ügyek, mint a tisztességes választás követelése, a jogállam, a sajtószabadság vagy éppen az állami propaganda ügye. Szerinte az ezekre fordított rengeteg erőforrást feleslegesen égették el, mert kiderült, hogy nincs rájuk akkora társadalmi igény. Túl távol vannak az emberek mindennapi problémáitól. A megoldás, hogy vonzóbb politikai ajánlattal kell előállni, mint amit Orbánék nyújtanak, és akkor le lehet győzni őket akár egy igazságtalan választási rendszerben is.

Tanulságos megnézni, hogy az elmúlt egy évben a két politikai szereplő eltérő elképzelésével mire jutott.