Egy évvel ezelőtt olyan egyedülálló jelenség zajlott le a magyar politikában, amihez hasonló sem történt soha, még a rendszerváltás hónapjaiban sem. Civil, nem párttag, sőt jellemzően még csak nem is aktivista magyarok ezrei, talán tízezrei mozdultak meg a magyar demokrácia érdekében, vállaltak önkéntes szavazatszámlálói feladatot és mentek el olyan településekre, ahol sokan életükben nem jártak még. Mindenféle emberek mentek mindenfelé, a legjellegzetesebb élethelyzet mégis az volt, hogy városban lakó képzett, sikeres középosztálybeliek/értelmiségiek szembesültek azzal pár órára, hogy a kis falvakban azok a nem sikeres választók is fideszesek, akik - szerintük legalábbis - racionális alapon nem is lehetnének azok.
Azon melegében úgy tűnt, hogy a Nagy Kirajzás akkora sokkhatással, olyan Felismerésekkel, Rádöbbenésekkel és Megfejtésekkel jár, ami akár új irányt is adhat a a nem állampárti politikának Magyarországon. Még a választási eredmény feldolgozásának első heteiben is nem kevesen gondolták úgy, hogy a levitézlett ellenzéket valamilyen formában az önkénteskedő civilek vagy a civilek kezdeményezésére létrejött, közelebbről nem definiált, újfajta hálózatok válthatják le.
Ehhez képest mi történt ezekkel az emberekkel egy év alatt?Hogy közelebb kerüljek a válaszhoz, rövid kérdéssorral kerestem meg olyanokat, akik 2022 áprilisában - elsöprő többségük életében először - önkéntes résztvevői voltak a választásnak.
Bár a körkép semmilyen értelemben nem reprezentatív, igen érdekes kép bontakozott ki a miniinterjúkból.
Semmilyen értelemben nem meglepetés, de a kezdeti „sokkal többet kéne lejárni és állandó jelenléttel hatást elérni” típusú fogadkozásokból valószínűleg nem lett semmi.
Az én véletlenszerű 15-ös mintámban legalábbis egyetlen olyan válaszadó sem akadt, aki akár egyszer is járt volna tavaly április óta a településen, ahol számlált, kivéve, ha családi okokból amúgy is meg szokott fordulni arrafelé.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!