A nemzeti parlamentnek az idők szavának engedelmeskedve mindent meg kell tennie a törvényhozás korszerűsítése érdekében, jelentette ki a vonatkozó híradások szerint a türkmén kormány e hét végi ülése után Szerdar Berdimuhamedov. A közép-ázsiai állam tavaly márciusban megválasztott elnöke bizonyos reformokat is szóba hozott, ám ezek tartalmáról nem tudni semmit. Ezzel együtt szó volt még Türkmenisztán lakosságának zavartalan energiaellátásáról, továbbá az ezzel összefüggő szolgáltatások színvonalának emeléséről.

Utóbbi attól nem függetlenül kerülhetett elő, hogy az elmúlt bő fél évtizedben az energiahordozók árának ingadozása miatt megbillent a türkmén gazdaság, aminek hatása volt az életszínvonal alakulására is. Türkmenisztáné a világ hatodik legnagyobb földgázkészlete, és ez a Szovjetunió összeomlása után ütemesen emelkedő pályára állította. A kommunista párttitkárból lett államfő, a térség legparodisztikusabb elnöki rendszerét kiépítő Szaparmurat Nyijazov – a türkménbasi – vaskézzel irányíthatta országát, és a gáznak is hála gazdasági természetű problémáktól-gondoktól nem igazán kellett tartania. A posztszovjet államok teljes mezőnyében Türkmenisztán volt az, amely alacsony bázisról indulva ugyan, de a legimpresszívebb fejlődést produkálta a 2010-es évek végéig, ebben az időszakban a GDP-je 257 százalékkal növekedett, az Európai Unióhoz csatlakozó baltiak sem érhettek a nyomába.

Gurbanguli színre lép

Mindazonáltal a türkménbasik sem élnek örökké, a stabil önkényuralmi rendszert szárba szökkentő és felvirágoztató Nyijazov 2006-ban, alig 66 évesen elhalálozott, utódja korábbi fogorvosa, Gurbanguli Berdimuhamedov lett. Másfél évtized távolából – és az azóta történtek tükrében – már senki sem emlékszik arra, hogy a Berdimuhamedov-regnálás első éveit bizonyos fokú nyitás jellemezte. Az új elnöknek sikerült visszacsábítania az országba a korábban elmenekült Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot, beengedték az előzőleg szintén elüldözött nemzetközi civil szervezetek egy részét, igyekeztek egészségesebb kapcsolatokat építeni nyugati demokráciákkal. Hogy elsősorban a még gördülékenyebb gázexport érdekében, az majdhogynem mellékes. A Nyijazov-korszakban az útból eltakarított másként gondolkodókat – több százan kerülhettek börtönbe, vagy tűnhettek el szőrén-szálán – mindenesetre a biztonság kedvéért nem engedték szabadon, mindent nem lehet egyik pillanatról a másikra, és az sem állítható, hogy a politikai rendszeren sokat változtattak volna, kiemelt szerepet szánva a nem is létező ellenzéknek.

A folytatásban aztán Gurbanguli Berdimuhamedov nemhogy ráérzett a személyi kultusz ízére, egykettőre felül is múlta elődjét. Az utóbbi években az elnök-diktátor leginkább saját emlékműveivel, a lovak és a luxusautók iránt érzett rajongásával, továbbá a saját főszereplésével leforgattatott éneklős-zenélős-bizarr videóival került be a hírekbe.

Egészen addig, amíg a globális közvéleményt meglepve úgy nem döntött: átadja a hatalmat a fiának, Szerdar Berdimuhamedovnak. Az örököst 2022 márciusában választották államfővé a türkmének – elsöprő többséggel, hogyan máshogyan –, miután előzőleg több szerepkörben is megismerkedhetett az államvezetés csínjával-bínjával, bizonyos minisztériumok mellett az adóhatóságoknál is szert tehetett tapasztalatokra.

A türkmén modell