Varga Zs. András, a Kúria elnöke eddig sem rejtette véka alá, hogy nincs nagy véleménnyel a júniusban hatályba lépett igazságügyi reformról. Míg a kormánypártok csak a törvény címében jelezték, hogy az a helyreállítási és ellenállóképességi tervhez kapcsolódik, magyarul a befagyasztott uniós pénzek folyósításának reményében fogadták el, Varga Zs. András többször is nyíltan bírálta a bírói függetlenség garanciáit megerősítő törvényt.

Ez azért fontos, mert mostanában dől el, hogy a bírósági intézményrendszer hogyan alkalmazkodik az új szabályokhoz, a folyamat egyik legfontosabb szereplője pedig az ítélkezés egységességéért felelős Kúria elnöke. Ha a kormányzat egyik leghűségesebb famulusának számító Varga Zs. András ellenáll, majd a kialakuló működési zavarokat a törvény hiányosságaira fogja, a kormány, ahogy Tuzson Bence igazságügyi miniszter a programbeszédében hétfőn utalt rá, erre hivatkozva megint hozzányúlhat az igazságügyi törvényekhez.

Márciusban Varga Zs. budapesti nagyköveteknek beszélt arról, hogy a bírói önigazgatás testületi modellje (az Országos Bírói Tanács, OBT) nem működőképes. Júniusban, az időközben elfogadott reformtörvényről egy zárt körű bírói tanácskozáson azt mondta, hogy a Kúria elnökeként ellentmondásos, következetlen és esetenként „szinte végrehajthatatlan” szabályok kötik.

link Forrás

Most pedig interjút adott az Inforádiónak, és újabb részleteket árult el arról, hogy mit gondol a reformról és annak vélt működési problémáiról. Megerősítette, hogy a törvényt nem lesz könnyű végrehajtani, bár „megkíséreljük” – szokásához híven nem tisztázta, hogy kiknek a nevében beszél. A riporter kérdésére, hogy mit lesz nehéz teljesíteni, kijelentette, hogy a törvénynek „vannak olyan részei, amelyek zavart okoznak.

Mintha azok, akik ezt a törvényt írták, azt szerették volna, hogy ne működjön.”

Varga Zs. kifogásolta, hogy a reform a Kúria vonatkozásában egyes személyi és ügyelosztási döntéseket „párhuzamosan több testület egyetértéséhez kötött”, de nem alkotott szabályt arra az esetre, ha ezek a testületek mégsem értenek egyet. Ezzel vélhetően arra utalt, hogy

• a Kúria bírói tanácsa és érintett kollégiumai megerősödtek az elnök rovására, a véleményük ellenében nem lehet a kollégiumvezetőket és a helyetteseiket, a tanácselnököket és a Kúria főtitkárát kinevezni,
• a Kúria elnökhelyetteseit nem lehet az OBT akarata ellenére kinevezni,
• a Kúria elnöke nem, vagy sokkal nehezebben tud belenyúlni az ügyelosztási rendbe, tehát hogy melyik ügy melyik bíróhoz kerüljön.

A főbíró nem nevezett néven senkit, de „a logika szabályai szerint világosnak” tartja, hogy van olyan érdek, ami amellett szólt, hogy a részletszabályok kidolgozatlanok maradjanak. Előre is vetítette, hogy ha az érintett testületek nem tudnak megegyezni, a pozíciók betöltetlenek maradnak, a Kúria egyik megüresedő elnökhelyettesi posztjáról (ahonnan Patyi András épp most távozik az Alkotmánybíróságra) pedig azt mondta, hogy üresen hagyná, azaz nem akar szakmailag az OBT számára is elfogadható jelöltet keresni.

Varga furcsállja, hogy a reform nyomán közhatalmi szervek többé nem támadhatják meg az Alkotmánybíróságon a nekik nem tetsző jogerős ítéleteket. (Erre a változásra azért volt szükség, mert az alapvető jogok épp a közhatalom gyakorlóival szemben illetnek meg mindenki mást. Az állam közhatalmi intézményeinek nincsenek olyan alapjogai, melyek megvédését az AB-től remélhetnék. A lehetőséget pár éve épp az államhatalom túlerejének növelésére vezették be. A használatára jó példa volt, hogy bár a Kúria elmeszelte kormányt, amiért a választási kampány idején a vakcinaregisztrációkor megadott email-címre az ellenzéket támadó kampányüzeneteket küldtek, az AB végül a kormánynak igazat adva megsemmisítette a Kúria ítéletét.)

Azt, hogy Varga Zs. András mennyire nem nyitott a kormány érdekeit sértő változásokra, jól mutatja, hogy még volt alkotmánybíróként sem hajlandó belátni a megszüntetett szabályozás paradox jellegét. Azzal érvelt, hogy a közhatalmi szervek csak ritkán éltek a jogerős ítéletek alkotmányos felülvizsgálatának lehetőségével, és az Inforádiónak pont azt kifogásolta, hogy az állami intézmények kezéből kivettek egy eszközt, ami a többi peres félnek továbbra is a rendelkezésére áll. A főbíró arról is beszélt, hogy

szerinte a bírósági intézményrendszer érzékeny egyensúlya a 2018-as OBT megválasztásakor megbillent.

(Az új összetételű Országos Bírói Tanács 2018-tól kezdett az alaptörvényi funkcióját betöltve következetesen fellépni Handó Tünde igazgatási túlkapásai ellen.) Varga Zs. viszont az egyensúly megbillenését abban érzékelte, hogy az OBT bírálni merte Handót, amit azzal illusztrált, hogy Matusik Tamás, a testület pár hete kinevezett elnöke a 444-nek adott múlt heti interjújában túl sokszor ejtette ki Handó Tünde nevét, amikor részletesen ismertette az előző OBH-elnök és az OBT konfliktusait.

Varga Zs. szerint hiába érdeklik a bíróságok belső ügyei a széles nyilvánosságot és a bírókat is, azokat mégsem szerencsés folyamatosan kiteregetni. A bíróság szerinte sajátos szervezet, melyre „rábízzuk az összes ügyünket, családjogtól vagyonig, rábízzuk a velünk szemben bűncselekményt elkövetők megbüntetését.” És ezt a bizalmat szerinte aláássa, ha az emberek azt látják, hogy a bíróságok körül veszekedés van.

„Hiányzik ebből a rendszerből pillanatnyilag az emelkedettség. És azt hogy lehetett megőrizni? Úgy, hogy ezekről a dolgokról nem beszélünk nyilvánosan.”

A Kúria elnökének tehát nem tetszik, hogy nemcsak ő fogalmazhat meg kritikát az igazságügyi intézményrendszer működésével kapcsolatban, hanem más szereplők is, és hogy a vita a nyilvánosság előtt zajlik. Azt is nehezményezte, hogy olykor igazgatási szereplők szólalnak fel azok helyett a bírók helyett, akik kifogásolják egyes álláspályázatok eredményeit.

Ezután a főbíró felvázolta, hogy szerinte valójában mi a reformtörvény előélete. „Több évre visszamenőleg van egy ilyen gyönyörű táblázatunk, egy ilyen gráfunk, hogy az Országos Bírói Tanácsban bizonyos skandalumokat kitárgyaltak. Ez lényegében azt jelentette, hogy nyilvánosságra kerültek olyan dolgok, amik az OBT jegyzőkönyve szerint botrányosak voltak. Ezt néhány nap múlva különféle civil szervezetek, lehetőség szerint olyanok, amelyeknek van nemzetközi háttere is, átvették, megírták, és ennek csodák csodájára azt a nevet adták, hogy jelentés. Na most ez a jelentés nyilván valami komoly látszatot keltett, de valójában néhány ember készítette, majd ezekre a jelentésekre hivatkozva fogalmazta meg az Európai Bizottság az éves jogállamisági jelentésében, hogy hú, hát itt Magyarországon micsoda bajok vannak.”

Varga Zs. András gúnyolódása mögött leginkább a tehetetlensége rajzolódik ki: nem tud a reform konkrét elemeivel szemben érdemi kifogást megfogalmazni, ezért arról beszél, hogy a törvényváltozás mögött idegen érdekek állnak. Közben viszont akaratlanul is elismeri, hogy az Európai Bizottság jogállamisági észrevétele nem máson, mint a bírói függetlenség védelmére hivatott alaptörvényi intézmény, az Országos Bírói Tanács jegyzőkönyvein alapul.

A Kúria elnöke egyfajta cselekvési tervet is felvázolt. Azzal kezdte, hogy a Kúria nincs abban a helyzetben, hogy a reformtörvénnyel szembehelyezkedjen. „Kutya kötelességem, és minden bírónak kutya kötelessége megkísérelni ezt a rendszert jóhiszeműen működtetni.” Utána viszont azt mondta, hogy

„a rendszer bizonyosan nem stabil, tudniillik nem fog hosszú távon működni, mert nem tud.”

„Készülni kell arra, hogy nem fog működni, de ha egy bírósági rendszer nem működik, az egy szuverenitási kérdés, és akkor lépni kell valamit.” A szuverenitás felemlegetésével Tuzson Bence expozéjára utalt, az igazságügyi miniszterjelölt ugyanis tegnap arról beszélt, hogy az EU olyan nemzeti hatáskörben lévő jogterületekre nyomul be, ahol semmi keresnivalója. Bár Tuzson itt nem említette az igazságügyet, azt viszont igen, hogy a szuverenitás-védelem minisztersége kiemelt prioritása lesz. És Varga Zs. András tálalásában az igazságügyi reform nagyon is támadás a magyar nemzeti szuverenitás ellen.