Nyílt levelet juttatott el a wmn.hu szerkesztőségéhez Kováts Mihály és Pető Attila, mindketten szexuális zaklatás áldozatai.

Kováts Mihály azokat a táborokat látogatta, ahol Sipos Pál gyakorolt felügyeletet gyerekek felett, és többekkel szemben követett el szexuális visszaéléseket. Pető Attila volt az első olyan ember Magyarországon, aki nyíltan beszélt arról, hogy szexuális abúzus érte egy pap, a Pázmány egyetemi lelkésze, részéről. (Sipos és áldozatai történetét Magyari Péter írta meg a 444-en 2014-ben. Pető Attila a Partizán egy interjújában beszélt először traumáiról.)

Mindketten Kőszeg Ferenc, volt SZDSZ-politikus, a Helsinki Bizottság alapítójának interjújára reagáltak. (A beszélgetésről és annak körülményeiről Szily László írt részletesen a 444-re.)

Kováts Mihály azt írta, élete legfontosabb döntése volt, hogy gyerekként kiszolgáltatott helyzetben mert segítséget kérni, és nemet mondani annak, aki a hatalmi helyzetében vele szemben visszaélt; hogy aztán felnőttként végül, amikor erre lehetőség adódott, megossza a történteket a nyilvánossággal.

„Erre nekem magamnak is szükségem volt a traumafeldolgozáshoz, de azt gondoltam, hogy más áldozatoknak is tudok segíteni azzal, hogy elmondom, ami velem történt. És ez igaznak bizonyult, mert Magyari Péter 2014-es cikke után, ha lassan is, de átszakadtak gátak, és sorra jelentek meg hasonló tematikájú írások, és nyilván még fognak is. Majd ugyanennek a történetnek a 2020-as dokumentumfilmes feldolgozása újabb nehéz, de szükséges lépés volt számomra a traumafeldolgozásban, és újabb segítséget adhatott azoknak, akik addig egyedül küzdöttek a saját traumáikkal. Nagyon sok áldozat találta meg a rendezőt és engem is, miután látták a filmet, és a maguk módján hálásak voltak azért, mert elkészült.”

Kováts azt írta, az elbeszélés nyomán sok volt áldozattal került kapcsolatba, akiknek apró örömet jelentett, hogy beszélhettek traumáikról, szerinte ezért fontos, hogy ezekről a sérülésekről beszélni kell: "Ha nem is a nagy nyilvánosság előtt, legalább azoknak, akikben megbíznak, vagy egy szakembernek, aki segíthet oldani a traumákat.”

Pető ennél direktebb volt Kőszeggel szemben. Azt írta – túl a Sipos-ügyön és a #metoo-mozgalmon, megannyi traumán és oknyomozáson, egyházokon belüli történeteken –

„felmerült bennem a kérdés: mi is kell ahhoz, hogy ne kelljen találkoznunk olyan gondolatokkal, ne kelljen meghallgatnunk olyan kijelentéseket, amikről Kőszeg beszél, közel húsz percen keresztül az adott témában.”

Pető szerint ha 2016-ban Kőszeg tanácsával élt volna a bicskei gyermekotthon egykori lakója, Julian - miszerint ilyen esetekben jobb kerülni a nyilvános leleplezést és konfliktust -, akkor nem tudta volna megmenteni az ott lakó megannyi kiszolgáltatott gyereket.

Ha Magyari ezzel a tanáccsal élt volna, senki meg nem ismeri Sipos történetét. És ha ő maga, mármint Pető, ezzel a tanáccsal élt volna, még ma se lenne gyermekvédelmi felelőse a Magyar Katolikus Egyháznak, nem távolítják el onnan a húsz áldozatot abúzáló katolikus papot, és az egyház máig nem kért volna miatt bocsánatot.

„Ez a tanács egy rossz tanács, egy rossz beidegződés Kőszeg részéről. Elítéli a pedofíliát, de azt javasolja: amennyire lehetséges, kerüljük el a nyilvános leleplezést. Valahol ez a nagy probléma, ami annyira mélyen gyökeredzik a társadalmunkban, az egyházainkban, a közösségeinkben: félünk szembenézni a rosszal, a gonosszal, az erkölcsi vagy morális aljasságokkal, márpedig ahhoz, hogy változni tudjon a társadalmunk – vagy az egyházunk, a közösségünk – hozzáállása a bántalmazással kapcsolatban, érzékenyítésre és szemléletváltásra lenne szükség.”

Pető szerint attól, hogy az erőszakra fény derül, és ez csak nyilvánossággal érhető el, nem rosszabb, hanem jobb lesz minden, amit példák is bizonyítanak, itthoniak és nemzetköziek egyaránt:

„Kedves Ferenc, szerintem kell bátorság annak beismeréshez, hogy belássuk: rosszul kommunikáltunk, rossz, ártó gondolatokat osztottunk meg. Kérlek, legyél te is bátor. Mindannyiunkért.”

Pető Attila történetéről itt olvashat cikkeket a 444-en.

Magyari Péter cikke itt olvasható.