„A tankönyveket folyamatosan korszerűsítik, a most megérkezők között 115 frissített szerepel, 15 pedig teljesen új” – erről még egy hétfői sajtótájékoztatóján beszélt Rétvári Bence államtitkár. És arról is, hogy az oktatásban minden rendben, ami nem meglepő módon szöges ellentétben van azzal, amit az abból távozó tanárok tapasztalnak és meséltek nekünk.
Némi vérfrissítés nem is ártott, gondoltuk az államtitkár szavait olvasva. Például annak a 8. osztályos földrajztankönyvnek, amely olyan hangvételben mutatta be Ukrajnát, hogy arra még az 56-os magyarokat lefasisztázó új orosz tankönyv szerzői is elégedetten csettintenének. Az Okostankönyv portálon még mindig – ráadásul változatlan tartalommal – elérhető, tavaly diplomáciai botrányt is okozó tankönyv szerint „a népes Ukrajnában a nemzetiségek eloszlása nagyon egyenlőtlen. Az oroszok által lakott országrészekben a lakosság egyötöd része kevert orosz–ukrán nyelven beszél. Ennek ellenére a két népcsoport gyakran szemben áll egymással. Ellentétük fegyveres konfliktust is kirobbantott a Krím félszigetért”.
A valóság ezzel szemben az, hogy Ukrajna szuverén állam, melynek egyes részeit, így keleti megyéit, illetve a Krím félszigetet Oroszország nyolc évvel ezelőtt minden nemzetközi egyezményt felrúgva megszállta, majd tavaly februárban katonai agressziót követett el az ország egésze ellen. A tankönyv ezzel az ábrával is azt illusztrálta, mi a valóságot nyomokban sem tartalmazó narratíva a Putyin–Orbán-tengelyen:
Szóval ezt a könyvet, vagy legalább annak online kiadását sajnos nem sikerült frissíteni a botrány kirobbanása óta eltelt 11 hónapban. Pedig a Belügyminisztérium oktatási államtitkárságán tavaly ősszel azt ígérték, hogy legalább a virtuális tankönyv problémás részét kicserélik. Azután, hogy ez nem került a 115+15 frissített és új tankönyv közé, még kíváncsibbak lettünk, hogy mik lehetnek a listán.
Következett egy gyors levélváltás a belüggyel – 1 óra 47 perccel a kérdésem BM-hez és Oktatási Hivatalhoz küldése után meg is jött a válasz a minisztériumtól –, és ugyanolyan kíváncsiak vagyunk, mint azelőtt. A 115+15 könyv listája helyett ugyanis csak annyira méltattak: „a figyelmébe ajánljuk az alábbi címen található tankönyvkatalógust”, és bemásolták a Tankönyvkatalógus.hu linkjét.
Itt természetesen esély sincs az alapján szűrni, hogy egy tankönyv mikor jelent meg, vagy mikortól meddig érvényes az úgynevezett tankönyvi engedélye. A minisztériumtól kapott úgynevezett válasszal tehát semmire sem mentünk. Ezért, maradva a botrányos témánál, kiválasztottuk, hogy a 8. osztályosok milyen földrajzkönyvekből tanulhatnak idén. Munkafüzetekkel és atlasszal együtt kilenc találatot kaptunk, ebből négy volt a cikk megírásakor érvényes tankönyv.
Kettőt még a NAT 2012 alapján adtak ki, ezek tankönyvi engedélye idén augusztus 31-én lejár, a tankönyvjegyzéken már nem szerepelnek. Ezek egyike a botrányt kiváltó, az Eszterházy Károly Egyetem, valamint az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által kiadott könyv. A másik kettőt már a NAT 2020 alapján készítették el, mindkettő tavaly márciusban kapott 2027-ig érvényes engedélyt. Gondoltuk, ezek már újszerű megközelítésben foglalkoznak Ukrajnával. Annyiban igen, hogy a védhetetlen és érthetetlen Kié legyen Ukrajna? illusztráció szerencsére egyikbe se került bele.
Majd felütve az egyiket – tananyagfejlesztők: Balázs Brigitta, F. Kusztor Adél, szerkesztő: Hajas Attila – azonnal olyan merész kérdéssel találkoztunk, hogy úgy éreztük, a Donbaszban vendégeskedő Georg Spöttle adja a másikat. A fejezetcím (Lengyelország és Ukrajna) alatt ugyanis feltették az Ukrajnáról ma feltehető legfontosabb, legérdekesebb kérdést: Hol élnek Ukrajna területén oroszok? Nem viccelek.
Választ sajnos nem adnak, így nem tudjuk, hogy most akkor az a jó megoldás, hogy Ukrajna (maradék) területén már szinte sehol, vagy hogy „miféle Ukrajna”. A folytatásban még az alábbi két fontos dolog derül ki:
Persze legyünk pozitívak: legalább még Ukrajnához sorolják a Krímet, és nem különleges katonai műveletekről írnak!
És mit ír a másik tankönyv? (Tananyagfejlesztők: Arday István, Szőllősy László, kerettantervi szakértő: Ütőné dr. Visi Judit, lektor: Neumann Viktor, dr. Teperics Károly.) Ez a könyv a Keleti szomszédaink című fejezetben Romániát és Ukrajnát tárgyalta együtt, nem az ukránokat és a lengyeleket, emellett a „Krím félsziget” írásmód helyett a „Krím-félsziget” írásmódot használja.
Ebben a kötetben az orosz–ukrán nemzetiségi kérdést így intézik el: „Ukrajna lakosságának többsége ukrán nemzetiségű, az ország déli és keleti részén azonban jelentős az orosz anyanyelvűek aránya, a Krím-félszigeten pedig ők alkotják a többséget. A két keleti szláv nyelv közel áll egymáshoz, sokan kevert ukrán–orosz nyelven beszélnek.”
A megoldás korrektebbnek tűnik, viszont ugyanúgy elkeni azt, hogy mi történt a Krímben és a keleti megyékben 2014-ben, illetve a tavaly február óta tartó orosz agresszióról sem ejt egyetlen szót sem. A háborúról ennyit ír (szó szerint ugyanazt, mint a másik tankönyv): „Az iparvidék [a donyeci] teljesítménye jelentősen csökkent a térségben zajló háborús konfliktus pusztításai miatt.” Agresszor itt sincs, és a háború nem Ukrajnában, hanem a pontosan be nem határolt térségben folyik pontosan be nem határolt valakik között.
A tankönyv érdemeként lehet megemlíteni, hogy a kárpátaljai magyar városok (Munkács, Beregszász, Ungvár) neveit ukrán átiratban is közlik (és tényleg ukránban, nem oroszban), szemben a másikkal. A másik tankönyvhöz képest megemlítik emellett azt, hogy „Ukrajnában található Csernobil, ahol 1986-ban súlyos atomerőmű-baleset történt”, ami ebben a szűkszavú megfogalmazásban akár az ukránok felelősségeként is értelmezhető.
Ha a hamarosan kezdődő tanévben feltűnik valami szokatlan, hibás, abszurd, megdöbbentő részlet, fejezet, matematikai feladat, kipcsak vers vagy félrefordított kirgiz őseposz, ne habozzon: írja meg, és megírom.