Ilyen volt a rendszerváltás utáni húsz év a nyolcadikos történelemtankönyv szerint

„Így a történelmi tapasztalatokból az is kiolvasható, hogy Magyarország vagy alárendelődik valamely külső erőközpont irányvonalának, kiszolgálva azt, vagy saját érdekeit és szuverenitását képviselve körültekintően, kiegyensúlyozottan építi kapcsolatait a nagyhatalmak »árnyékában«.”

„Hatalomra kerülve a Medgyessy-kormány megvalósította ígéreteit. Ezt a jelentős kiadást azonban nem lehetett fedezni az állami bevételekből, ezért a kormány külföldi hiteleket vett fel. Így ismét megkezdődött az ország eladósodása, és néhány évvel később a juttatások reálértéke is elveszett.”

„Hosszabb távon a magyar kisebbség esetében is a legjobb megoldás az Európában már több helyen (például az olaszországi Dél-Tirolban és a spanyolországi Katalóniában) működő területi autonómia (önigazgatás) volna.”

Néhány idézet a NAT 2020-ra alapozó egyik nyolcadikos történelemtankönyvből.

A magam részéről a gimis vagy általános iskolás történelemórákról Antall József neve még feldereng, de a rendszerváltás utáni Magyarországról nem sokat tanultunk, állampolgári alapismereteink pedig finoman szólva is hiányosak maradtak – 20-25 éves ismerőseimet kérdezve hasonló tapasztalatokkal találkoztam. A Nemzeti Alaptanterv 2020 nyolcadikos történelemtankönyvét kezembe véve viszont ilyen fejezet- és alcímekkel találkoztam:

• A magyarországi nemzetiségek a 19. századtól napjainkig
• Együttélés a Kárpát-medencében
• A modern magyar állam
• A demokratikus állam
• A magyar megmaradás kérdései
• Mérlegen a magyar történelem

A könyvet átpörgetve érződik: a rendszerváltás utáni évtizedekről szóló fejezetekben ha nem is látványosan, de megjelenik a közelmúlt kisajátítására való törekvés a kormányzati narratíva szemszögéből.

A könyv a közelmúlt politikai bukásai közül szinte csak és kizárólag baloldali kormányokat említ. Egyedül a Magyar Demokrata Fórum (MDF) merül még fel, de annak bukását kvázi bocsánatos bűnként mutatja be. Ehhez az Antall József-féle kamikázekormány fogalmát hozza be, miszerint az MDF a gazdasági visszaeséssel járó rendszerváltás utáni első kormányzó pártként alapvetően arcvesztésre ítéltetett. Ráadásul a kritikákat is elhárítja: „Az SZDSZ erőteljes lejárató kampányt folytatott vele szemben, amelyben számos igaztalan vádat is megfogalmazott (például egyeduralomra törekvés, antiszemita megnyilvánulások).”

Ugyanakkor:

• Gyurcsány Ferenc őszödi beszédét hosszasan idézik, kulcsfontosságú eseményként külön blokkot is kap;
• Medgyessyről leírják, hogy teljesítette szociális ígéreteit, ettől azonban eladósodott az ország;
• a tizenkettedikes tankönyv meglepően sokoldalú megközelítéséhez képest a Bokros-csomag itt a balliberális Horn-kormány egyértelműen negatív hatású megszorító intézkedéseként van értelmezve.

Persze ezeknek lehet helyük egy történelemkönyvben, de egyrészt az ennyire közeli eseményeket valószínűleg nem ártana árnyaltabban bemutatni. Másrészt szembetűnő, hogy míg a mai kormányzati narratíva ellenzékmítoszának elemeit felhasználva a baloldal szinte csak negatív színben tűnik fel, addig a jobboldali kormányokról szinte semmilyen direkt állítást nem fogalmaznak meg a szerzők – indirektet azonban sokkal inkább.

A magyarság érdeke