• Egy hete kezdődött az 1-es vasúti fővonal felújítása.
• A vonatpótló buszok a kezdeti káosz után hatékonyan közlekednek, a vonatok többsége viszont késik.
• Az egyik múlt csütörtökön 270 percet szedett össze Győrig.
• Az utasok többsége ennek ellenére nyugodt, és értékeli a vasutasok erőfeszítéseit.

A múlt hetemet az 1-es vasúti fővonalon indítottam. Hétfő reggel kiutaztam Bicskére, hogy teszteljem a felújítás miatt kialakított új menetrendet: késésekkel, zsúfoltsággal, eltévedt buszsofőrökkel találkoztam.

Mivel igazságtalan lenne az első nap káosza alapján pálcát törni a MÁV felett, arra kértem a vonalon közlekedő olvasóinkat, írják meg az egész héten szerzett tapasztalataikat. A beérkezett rengeteg levél többsége késésekről számolt be, de érkeztek praktikus tippek és pozitív történetek is. Ezúttal köszönöm valamennyit!

Hősies budaörsi vasutasok

A Szárliget és Biatorbágy közötti felújítás legjobban az agglomerációból ingázók életét befolyásolja. Ők azok, akik mindennap utaznak a vonalon, ráadásul a pótlóbuszokat sem tudják elkerülni, mert Tatabánya és Budaörs között csak napi egy vonat áll meg.

Habár a buszok lassabbak, mint a felújítás előtt a vonat volt, Biatorbágyról ingázó olvasónk, Márta szerint pozitívum, hogy sok opcióból lehet választani. Szintén jó dolog, hogy a budaörsi vasútállomás dolgozói mindent megtesznek, hogy ne tévedjenek el az emberek az átszállásnál.

Rossz viszont, hogy a buszok nem mennek el Kelenföldig, így nemcsak nő az utazás ideje, indokolatlan macerát is okoz a budaörsi átszállás. Olvasónknak egy MÁV-os dolgozó azt mondta, a dugót akarják elkerülni a megoldással. Mária negatívumként említette még, hogy a Biatorbágyon reggel egyedül megálló 6 órás vonat mindennap 10-35 perces késéssel érkezik.

Bicskei olvasónk, Gyula azt írta, a duplájára emelkedett utazási idő miatt többen inkább autóba ülnek, a városban már kezdeményezések is vannak „telekocsi” szervezésére. A pótlóbuszokon egyébként nincs jegyellenőrzés, olvasónk szerint gond nélkül lehet rajtuk lógni.

Gyula is kiemelte a budaörsi vasutasokat, akik magukra hagyva, a szitokáradatot hallgatva tájékoztatják az utasokat. Ő egyébként az intézkedést kidolgozó MÁV illetékeseket utaztatná állva Tatabányától Budaörsig, mert „álló utasokból azért bőven van a pótlóbuszokon”. A vasutasokkal kapcsolatban egy másik olvasónk, Éva azt írta, hogy „akárcsak az oktatásban, a vasútnál sem a jó szándékú dolgozókon múlik a rendszer működésképtelensége”.

„Sosem lehet tudni, mi fog történni”

Egy Komárom mellett élő olvasónk azt írta, reggelente sokkal korábban kell indulnia, hogy 8-ra beérjen budapesti munkahelyére. Katalin 5:13-kor már a komáromi vasútállomáson van, vissza 18:26-ra érkezik, ha nem késik a Semmelweis EuroCity. Ezután még vár rá egy húszperces út hazáig.

Győr és Budapest között országbérlettel ingázó olvasónk, András azt írta, sokkal kényelmesebben és gyorsabban jut fel a fővárosba most, mint korábban az S10-es személyvonattal. Tatabányáig IC-vel utazik, onnan a gyorsított pótlóbuszt használja.

Hasonlóan pozitív dolgokat írt Ádám, aki reggelente a gyorsított G10-essel ingázik. Habár a menetidő 30 perccel nőtt, így is simán beér 9-re. Visszafelé az EuroCityt szokta választani. A vonalon utazóknak azt tanácsolja, vigyenek magukkal könyvet, tabletet, keresztrejtvényt, rágcsát és innivalót, „mert sosem lehet tudni, mi fog történni.”

Például becsúszik egy komolyabb késés. Ez történt tatai olvasónkkal, Péterrel, aki hétfőn még gond nélkül eljutott Budapestre, kedden viszont az alapból egyórás útjából két és fél órás lett: reggel és délután is. Egy tatabányai olvasónk lánya még szerencsétlenebbül járt. Délután gond nélkül eljutott Budapestre, visszafelé azonban kedden és csütörtökön is komoly problémákba ütközött.

Mindkétszer a Keletiből 20:40-kor induló Kálmán Imre EuroNight vonattal szeretett volna utazni. Kedden még 21:30-kor sem indult el a szerelvény, ezért átült a 21:40-es G10-es vonatra. Azzal végül a menetrend szerinti 21:25 helyett 23:12-re ért haza Tatabányára, ráadásul bosszankodhatott, mert a Kálmán Imre mégis előbb ért oda, miután 21:50-kor elengedték a Keletiből.

Csütörtökön szintén a Keletiben állt még 21:30-kor is a Kálmán Imre, olvasónk lánya azonban keddi tapasztalatai alapján nem szállt át a G10-esre. Ezúttal sem volt szerencséje, mert míg a G10-es időben elindult, az EN 120 perces késéssel gördült ki a Keletiből. Végül 23:20-ra ért haza Tatabányára.

Egy másik olvasónk, Máté ugyanezen a vonaton utazott. Hegyeshalomig szeretett volna eljutni, hogy ott felváltsa a volánnál a Svájcból kocsival hazafelé tartó párját. A vonat azonban Győr előtt nem sokkal vészfékezéssel megállt a nyílt pályán, mert a mozdony elvileg elütött egy szarvast. A szerelvény másfél órás várakozás után gördült be a legközelebbi megállóba, Győrszentivánba.

Máté ekkor, hajnali fél háromkor menekült le a vonatról. Párja vette fel autóval, úgy mentek haza Budapestre. Mátéék 3 éve vonatoznak a Zürich–München–Stuttgart–Budapest vonalon a kutyájukkal, hogy csökkentsék a karbonlábnyomukat. Az állandó késéseket viszont megunták, ezért vettek kocsit. „Remélhetőleg többet nem kell vonatoznunk ezen a vonalon” – írta Máté.

Budapestről Sopronba 5 óra alatt

A nemzetközi vonatok késése a legtöbb beszámolóban visszatérő elem volt. Egy soproni olvasónk szombaton menetrend szerint 10 órára érkezett volna Győrbe a Hortobágy EuroCityvel. A vonat 55 percet késett, így a 10:39-es IC és a 10:51-es személy is elment előtte. Olvasónk kétórás késéssel, ötórás út után jutott el Sopronba.

Ugyanígy járt pár órával később Enikő, aki a Csárdás EuroCityvel szedett össze 60 perc késést Győrig. Mivel a Scarbantia IC és a pár perccel utána induló személyvonat is elment, 1 órát kellett várnia, hogy továbbindulhasson Sopronba.

A tendenciózus késésekről András olvasónk is írt. Neki az az általános tapasztalata, hogy „amelyik vonat átmegy Győr-Moson-Sopron megyén, mind késik, átlagosan 30-40 percet”. Szerinte a vonatok így is relatíve jól teljesítettek a héten, ahhoz képest, hogy mekkora fejetlenség van. Ő sokkal rosszabbra számított.

Egy másik olvasónk nem volt ilyen elnéző a MÁV-val. János megírta, hogy felesége Budapestről Győrbe utazott a héten, viszont odafelé 50, visszafelé 30 percet késett a járata. „Biztos, hogy ilyen viszonyok között embert akarunk küldeni az űrbe?” – tette fel a kérdést János.

Az igyekezetet a vonat ablakából is látni

Mivel csak a nemzetközi vonatok utasai ússzák meg a pótlóbuszozást, a legtöbben ezeket a járatokat preferálják. Több olvasónk egybehangzó beszámolója alapján ennek az lett az eredménye, hogy a szerelvényeken Győr és Budapest között hatalmas a zsúfoltság.

Ábel olvasónk szerint az egészben a külföldiek arca a legviccesebb. „Látszik, hogy nem értik, miért ücsörög egy csomó utas a folyosó közepére tett bőröndjén, miközben a vonat szakaszosan araszol Szárliget és Biatorbágy között.”

A tömeget Dóra is kiemelte. München és Budapest között rendszeresen utazó olvasónk szerdán késett 30 percet a RailJettel, de hozzátette, korábbi tapasztalatai szerint 20-30 perc késés nagyon gyakran előfordul ezen a vonalon. A felújítás, illetve a Szárligetnél kihelyezett lassújel nem is rontott érdemben a helyzeten.

Azt hiányolja, hogy a MÁV még nem tájékoztatott róla, mi lesz október 28. után. Akkortól lesz ugyanis teljes vágányzár a szakaszon, így kérdéses, hogy a nemzetközi járatokat Pozsony–Szob irányába terelik, vagy pótlóbuszokat állítanak be a helyükre.

A MÁV kommunikációját számos olvasónk is kritizálta, egy dologban viszont csak dicséretet kapott a társaság. Többen is megírták, hogy Szárliget és Biatorbágy között nagy erőkkel folyik a felújítás. A munkások igyekezetét a vonat ablakából is lehet látni.

Ráadásul néha még késés sincs az 1-es vonalon. Olvasónk, András vasárnap reggel csak ennyit írt levelében: „habár az előzetes hírek alapján nagyon féltem, hogy nem érem el a csatlakozást, a vonatom percre pontosan érkezett meg Bécsbe.”