Egyre kevésbé két nagy, szembenálló tömbként látják a világot a nem nyugati országokban

Szerdán találkozik egymással Joe Biden és Hszi Csin-ping, e találkozó elé időzítve is jelentette meg kutatását az European Council on Foreign Relations (ECFR) elemzőközpont és az Oxfordi Egyetem Európa egy változó világban programja, mely során 21 országban vizsgálták, hogyan látják az emberek a 21. századi geopolitikai helyzetet.

A Guardian által ismertetett kutatásból kiderül, hogy világszerte sokan gondolják azt, hogy a nyugat hanyatlik, sok helyen akarják, hogy Kína vegyen részt aktívabban a hazájuk gazdaságában, és sokan gondolják azt is, hogy Oroszország győzni fog az Ukrajna ellen indított háborúban. Sőt, azt is sokan gondolják, hogy az EU 20 éven belül szét fog esni. A kutatás szerzői szerint látni, hogy a 21 ország közvéleménye szerint egyre kevésbé érvényes a nyugat vs. mindenki más felosztás, és sokkal inkább az 'a la carte' nemzetközi kapcsolatokban gondolkodnak az emberek.

A kutatás szerzői (többek között ismert kutatók, mint Ivan Krastev és Timothy Garton Ash) szerint ugyan az európai és az amerikai politikai vezetők még mindig a bipoláris világképben gondolkodnak, ahol két, egymással szemben álló ideológiai és politikai rendszer van, már ezekben az országokban se így gondolkodnak az emberek, nemhogy e régiókon kívül.

Ugyanakkor a kutatásból az is kiderült, hogy Európa és az USA még mindig vonzóbb sokak számára, mint Kína vagy Oroszország, és sokan gondolják azt is, hogy e régióknak inkább vannak tiszteletre méltóbb értékeik, ugyanakkor ezt a vonzalmat nem feltétlen fordítják már le a politikai szövetségkötés szintjére az emberek, akik inkább abban gondolkoznak, hogy hazájuknak egyes ügyekben kell konkrét szövetséget kötnie más országokkal, nem pedig teljesen elköteleződniük egy blokk mellett.

Épp ezért az EU számára fontos lenne a stratégiai egymásrautaltság politikáját követnie: számos ügyben széles körben együttműködni országokkal, miközben megerősítenék az EU globális pozícióját. Krastev szerint a világ változik, és ez nem válik az EU előnyére, és figyelembe kell venniük, hogy olyan közepes nagyhatalmak, mint Törökország, India, Brazília vagy Dél-Afrika törtek előre az elmúlt időszakban.

Garton Ash is úgy látja a brit lap beszámolója szerint, hogy az európai "soft power" politikákat ki kell egészíteni a "hard power" résszel, azaz katonai és biztonságpolitikai eszközökkel. Az EU keleti bővítése pedig segíthetne abban, hogy a blokk még befolyásosabb és hitelesebb globális szereplő lehessen.

A kutatás során többek között az Egyesült Államokban, Kínában, Oroszországban, Indonéziában, Dél-Koreában, valamint 11 EU-tagállamban kérdezték az embereket. Éles különbség mutatkozott abban, hogy hol hogyan ítélik meg a hazájuk jövőjét: a nyugati országok lakói inkább pesszimistábbak, míg a globális dél országai optimistábbak voltak:

Ugyanakkor amikor arról kérdezték az embereket, hogy ha el kéne menniük otthonról, hova mennének, a dél-koreai, a török, a brazil és a dél-afrikai válaszadók többsége is a nyugati területeket jelölte meg.

Amikor pedig az került szóba, hogy hazájuk melyik országgal működjön együtt emberi jogi vagy biztonságpolitikai ügyekben, a válaszadók többsége szintén az Egyesült Államokat mondta, ugyanakkor gazdasági-kereskedelmi kérdésekben már sok helyen inkább Kína felé billent a mérleg.

Az EU-n kívüli országokban inkább gondolták azt, hogy az Egyesült Államok már gyakorlatilag részese a háborúnak Ukrajnában Oroszországgal szemben, és az is kiderült, hogy a nyugati blokkon kívül kevesen gondolják azt, hogy a háborúnak addig kell tartania, amíg Ukrajna vissza nem foglalja a megszállt területeket, helyette a harcok minél gyorsabb lezárását várják. Az oroszok 86 százaléka, míg Kínában 74, Indiában 63, Indonéziában 60 százalék gondolja azt, hogy Oroszország fog nyerni a végén, míg az USA-ban 52, a vizsgált 11 EU-tagállamban pedig 46 százalék volt ez az arány.

Rengeteg grafikont és további vizsgált szempontokat a kutatásban lehet találni, Magyarország sajnos nem szerepelt a vizsgált 11 EU-tagállam között.