Több mint egy hónapja tart a szerbiai postások sztrájkja. A két legfontosabb követelésüket – a 30 százalékos fizetésemelést és a munkaerőhiány enyhítését – akár magyarországi társaik is megfogalmazhatták volna. Meg is fogalmazzák, van, aki névvel és bátran nyilatkozik a lehetetlen munkakörülményekről, így a tukmálásból, vagyis a nem postai célú értékesítésből, néhányan még tüntetni is mernek, a sztrájk azonban szóba sem kerül. Vajon miért?
Füzi Krisztián a csillaghegyi posta alkalmazottjaként egy évvel ezelőtt petíciót indított munkahelye megmentésére. „A sztrájk is felmerült akkoriban, próbáltam is bátorítani az embereket, hogy álljanak ki magukért - mondta. - De már a tavaszi Batthyány téri tüntetésre is alig mertek eljönni az emberek, nem is voltunk sokan.”
A sors iróniája, hogy már Füzi sem dolgozik a postánál. A csillaghegyi posta bezárása után még átment Békásmegyerre. „Nagy volt a forgalom, volt, hogy órákig nem tudtam kimenni a mosdóba, hetente kétszer-háromszor kellett 12 órát dolgoznom, a túlóra kifizetése helyett azt ajánlották, hogy inkább csúsztassam le a pluszmunkát” - mondta. Elege lett, otthagyta a postát, bár szeretett ügyfelekkel foglalkozni. Egy idő után már fontosabb lett a saját egészsége.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!